Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-15 / 50. szám

„Erzsébet angol királyné gyilkol, perzsel, hogy a Bchismát megszilárdítsa; nem mult el egy század, a Tudorok uralkodni megszűntek, Károly vérpadon hal meg."*) „II. József császár üldözte az egyházat mily gyászos halállal mult ki! s a római birodalom nem sokára összedőlt. - stb. stb." 2

) Ebből megítélheted szives olvasó , mi sors vár rád is, ha történetesen velem együtt azok közé tartozol, kik a pápa ő szentségébe nem nagyon szerelmesek; valamint tudhatod azt is, mi véget ért a világ minden protestansa, s különösen a jó Luther és Kálvin, mert ezek csakugyan több kárt tettek ő szentségeiknek, mint Európa minden ellenséges indulatu fejedelmei együtt véve, már pedig Palásthy ur azt tartja, hogy „a földi büntetést egyes ember sem kerüli ki; az egyház elleni bűnöknek az egyház előtt kell bünhödniök, nem elég a túlvilági büntetés" (1. Rel. 36. sz.;) tehát a reformátoroknak irtóztató véget kellett érniök...! ami pedig nagy örömünkre épen nem ugy történt. Milyen jó volna, ha a világhistoriát is aként gyárthatnák ama halálmadarak, mint a jövendőmondásokat! Mégis kisértik, de nem kis bosszúságokra ez a megromlott világ bátorkodik néha kétkedni, s maga is felüti a történet könyvét, honnan véletlenül egészen más dolgokat kénytelen kiolvasni. Ama jámbor hivők, kik a nagytekintélyű Pázmánynak elhitték azon képtelen hazudi) Keresztyén fogalom szerint kiki csak saját bűneiért lakol, kivévén P. ur szerint azon esetet, ha a pápa ellen vét, mert akkor még unokái is bűnhődnek. Erzsébet angol királyné hosszas dicsőséges uralkodás után végezte be földi pályáját, szeretve, tisztelve népétől életében és halála után mind e mai napig ; utódai pedig a nemzet ellen vétettek, s azért lakoltak. K. A. s) A fennkölt szellemű II. József politikai tévedéseiért lakolt, s halála előtt csak politikai intézkedéseit vonta vissza ; de a tolerantiale edictum érvényben, a szerzet rendek eltörölve maradtak, s épen e két nagy tényéért nyilatkoznak róla kedvezőleg nem csak a német, hanem a magyar historikusok is. Tehát amit az ultramontanismus bűnéül rov fel, az emberiség itél ete ezerint az volt fő érdeme. Hiszen ma már a kisgyermek is tudja, hogy a Habsburg dynastia minden baja onnan származott, hogy magát a pápaság védőjének nyilatkoztatta, — védelmébe vett egy oly trónt, melynél zsarnokiabbat az emberiség története felmutatni nem tud, és azáltal birodalmát népszerűtlen háborúkba, elhordozhatlan adósságokba keverte, s elvesztette a mivelt német nemzet rokonszenvét, mely a protestáns Hohenzollern házhoz szegődött. Mióta felséges királyunk erős szelleme szakitni kezdett az ultramontán politikával, ismét a leghatalmasabb uralkodók keresik szövetségét, s ha sikerülend kormányzásából a klerikalismusnak még árnyékát is száműzni, birodalmát uj életre támasztandja, s őt fogja az utókor Ausztria és a Habsburg ház második megalapitójának nevezni. — Igen jól tudja ezt maga P. ur is, hiszen sokkal eszesebb ember, minthogy hinné amit beszél; de alkalmasint gyakran lát álmában püspöki süveget néhány százezer forint évi jövedelemmel öszszekötre, s ez é les álom nem engedi, hogy bevallja. K. A. ságot, melyet alkalmasint Palásthy ur is annak tart, hogy Luther anyja halálos ágyán meggyónta, hogy midőn fia fogantatott, vele az ördög bagzott, most már nem léteznek, hála a protestantismus felvilágosító szellemének! De maga P. ur is, mikor napi érdeke ugy kívánja, észreveszi a történet könyvében, hogy isten nem csak azoknak romlását engedi meg, kik merik kezeiket a római pápára kiterjeszteni, hanem igen gyakran eltűri, hogy az ő legszentebb helytartóján is kifogjon a világ. Bátran kimerjük mondani hogy nincs a világnak uralkodó széke, melyen oly sokaknak jutott volna részül „megalázó csapás, hirtelen vagy erőszakos halál ós azután rosz hír" melyek P. ur szerint az üldözők büntetései (R. 36. sz.), mint épen az isten által természet fölötti módon is védelmezett pápai széken. Tudja ezt P. ur is, csak talán elfeledte, — hiszen kinyomatta lapja jul. 3-iki számában, s engem azon kedvező helyzetbe hozott, hogy nem vagyok kénytelen magam állitni össze pápai siralmas históriáját, hanem egyszerűen csak ide igtatom az ő fáradságának gyümölcsét, mentül rövidebben, kihagyva üres ömlengéseit. „Theodora és Marozia által a pápák tömlöcbe, számkivetésbe vándorolnak, ellenpápák támadnak ; Crescentius elűzi XV". Jánost, V. Gergelyt. Nemsokára elűzetett VIII. IX. Benedek, VI. Gergelynek ellenpápája volt, IX. Leót a normannok Benevetben fogságba ejtik. A tusculanumi grófok az előbbi század párttusáit felelevenítik, szenvednek, zarándokolnak a pápák. VII. Gergely lecsillapítja a bellázongásokat, de később maga is számkivetésben halt meg. V. Henrik császár II. Pasquált tömlöcbe veti; II. Gelasiust a Frangepanok láncra verik; jön II. Ince, támad ellenpápa, ki Incét elűzi. II. Lucius, III. Eugenius elűzetik, III. Sándor bujdosik rőtszakálu Frigyes előtt. III. Ince uralkodása fényesnak mondatik, pedig alig volt pápa, mely fölött oly sürüen, oly tartósan volt volna elborulva. — A guelfek és guibellinek párttusáinak terhét a pápaság hordozta, mérgét a pápaság itta.*) VIII. Bonifác párttusák áldozata lett. 2

) V. Kelemen Avignonba megy, (s utána még hat pápa élt Róma helyett A v i g n o n b a n, —t e s zszük hozza mi.). Sienai Katalin vissza hozza XI. Gergelyt Rómába, uj élet támad, de a veszélyek legna-Innen kifeledte P. ur azon érdekes calamitást, hogy V. Coelestin törvényes pápa lemondván a pápai trónról, saját törvényes utóda VIII. Bonifác által börtönbe vettetve halt meg 1296-ban. Coelestint 1313-ban V. Kelemen törvényes pápa a szentek közé avatta; tehát ha egyik törvényes pápa a másikat jónak látja bebörtönöztetni, megtörténhetik azért, hogy a harmadik meg jónak látja canonizálni! Melyik csalódott a kettő közül ? ? K. A. s) Már ugyan hogy is ne érte volna utol a büntetés, mikor roszul bánt az urnák ama szentjével, Coelestini szent Péter pápával?! Idézhetnők P. úrral: „Vae homini illi, per quem filius hominis tradetur." K. A.