Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-12-01 / 48. szám
KÜLFÖLDI IRODALOM. Paulus nach der Apostelgescliichte Historischer Werth dieser Berichte. Von Trip. Leiden 1866. Ez előttünk fekvő könyv lehető elfogulatlansággal vagyon irva; némileg ellentétes állást foglal el azon iránynyal szemben, melyet Schneckenburger és Zeller nagyszerű munkái képviselnek. Szerző elismeri, hogy az apostolok cselekedetében Pál apostol apologiája vagyon megírva. Azon állítás, hogy az apostoli történet Pál szellemében van irva valamivel túlhaladja ugyan a valót, de bi/ } zonyos esetben mégis igazolva van. Másutt azonban, ugylátszik, szerző elhibázta a dolgot; igy pl. az, amit az apostoli conciliumrói megjegyez, alig állhat meg; és a különben is sok tekintetben használt Bunsen-féle bibliai munka után némi kiegészítés és kiigazítás könnyen eszközölhető volna. De az itt érintett hiányok nagyban és egészben nem kisebbítik a munka becsét. Azon álláspontot is, melyet szerző a csodákra nézve elfoglal, szinte minden tekintetben meggondoltnak nevezhetjük. De legnagyobbra becsüljük mi szerzőnél az ellenkező álláspont méltánylását és minden terrorizáló eljárás elutasítását a theologiai tudomány terén. T A R G A. ft i: sí n o s i o «». Mig mások, a „hulló csillagok" kedveért virasztottak ; addig mi, elborult szívvel, s mély fájdalommal állottunk, egy szelíden és joí^konyan világolt, de már végképen kialudni készült szöveteknek — kórágya körül. Benedek Lajos, hajdúböszörményi lelkipásztor, s az alsószabolcsi és hajdukerületi egyházmegyének köztiszteletben állott esperese — e folyó november hó 16-án éjjeli 11 —12 óra között — agyszélhüdésben — elnyugodott. Miután e haza terén, majd mindenütt — értve különösen ref. egyházunkat — ösmeretes volt, a boldogult vagy épen személyesen vagy legalább csak nevéről is: jó szolgálatot vélek tenni, az által, ha életének főbb vonásait, megviszem a ,,Prot. Egyházi és Isk. Lap" pantheonába. Különben is ezt kegyeletbeli szent tartozásnak tekintem, a boldogult iránt, — ki annyi éveken keresztül, annyi nappalát és éjjelét, a mi egyházunk és e.megyénk közügyeinek szentelte volt. Született Solt-on, Pestmegyében, ottani .jegyző Benedek Pál s Torma Julianna szüleitől, aug. 20. 1799. — Atyja korán és hirtelen elhalván, 5 árva testvérével együtt, özvegy édesanyjának gondviselése alatt maradt — 1808-ig — Ezen év folytán pedig, akkori debreceni lelkipásztor, és nagynevű superintendens —-Benedek Mihály vette magához ; s ennek házában, és felügyelete alatt kezdette meg, a debreceni főiskolában, elébb az alsó, majd a közép, végre az akadémiai osztályo kban — tanuióipályáját. Gyermek és ifjúkori életének jellemzéseül, valószínűleg — elég nyomatékkal birand, Benedek Mihály euperintendensnek, — végső napjaiban — felőle tett ezen nyilatkozatát fölemlíteni: ,,az én házamból soha sem fogytak ki a rokonok: de mindezek között, egyikre sem gondolhatok oly megelégedéssel, — mert egyik sem szerzett nekem annyi örömet — mint Benedek Lajos." Kitűnő sikerrel megfutván iskolai pályáját — 1821-ik évben, a német nyelvben leendő önképezhetése tekintetéből — Szepességre ment 1822-ik évben pedig, a h. böszörményi gymnasium Rektorául meghivatott. Három évig — 1822 — 1825. volt Rektora az itteni gymnasiumnak. Kegyelettel tekintenek ezen időkre, kik az ö vezetése alatt kezdették a tanulói pályát — s ízlelték meg a tudományok éltető forrását. Benedek Mihály superintendensnek egyszerű, az ősi erényeket híven ápoló, pátriarkális házában — megkedvelvén a lelkipásztori hivatalt — most már egyenesen erre készítette magát. Céljához képest, elsőben is tudományos ösmereteinek öregbítése végett megindult fölkeresni a külföldnek hírneves egyetemeit. Azonban Bécsnél tovább — nem juthatott. Majdnem egy évig, e célból siker nélkül tett kísérletei után tehát — visszatért ezen egyházmegyébe. Epen egyházmegyei gyűlés tartatván — ezen gyűlés folyama alatt, a t i s z a 1 ö k i ref. egyházba rendes lelkipásztornak meghivatott. Két évre — 1826 és 1827 — terjedt itteni szolgálatának ideje. Ekkor két rendbeli meghívással találkozott. Egyfelől, ab. újvárosi ref. egyház, hivta meg rendes — másfelől, h. böszörményi lelkipásztor s e.kerületi főjegyző Nagy István, hivta maga mellé segédlelkésznek. Ez utóbbi meghívást fogadta el. Miután pedig, a szomorúan emlékezetes 183l-ik évnek öldöklő angyala, —Nagy Istvánt is áldozatul ragadta : a h. böszörményi egyháznak rendes lelkipásztorául is, megválasztatva, — ettől fogva, lángoló buzgósággal, és ernyedni nem tudott munkássággal — hordozta a munkának terheit. Munkásságának — eltekintve a levéltárban fölhalmozott beszélő bizonyságoktól, — és eltekintve szószéki beszédeitől, melyeket mindig nagy gonddal készített, s néhányat, — részint önálló füzetekben részint a „különféle papi dolgozatok" ujabb folyamában közzébocsátott — maradandó emléke és bizonysága, az egyház anyakönyvének 1-ső és 2-ik darabja, melyet tömérdek homályból és zűrzavarból, sajátkezüleg leirott, — és használható állapotba tett. Ügy iránti buzgóságát, és munkásságát, az egyházmegye is — igénybe vette. 1842. néhai D. Borbély János, h. böszörményi lelkipásztor és esperes betegsége folytán — e s p e r e s i helyettessé, — 1843. jun. 21. bekövetkezett halála után pedig — esperessé megválasztatott. — Az e.kerületnek tevékeny és befolyásos hivatalnoka volt. Alig volt egy-egy fontosabb kiküldetés, az e.kerület részéről, melyben, időről-időre — részt nem vett volna Tagja volt — a litteraria deputationak, — később az egyházkerületi— nem különben az egyetemes tanügyi bizottságnak. E mellett, lelkipásztori hivatalát — az 1838-ik évet kivéve — mikor igen súlyosan beteg volt - saját személyében vitte. Segédet, csak a legközelebbi években tartott. Folyvást, fáradhatatlanul —