Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-01 / 48. szám

igazságot cselekedjél, irgalmasságot gyakorolj és alázattal járj Istened előtt." S midőn az idők teljessége bekövetkezett Isteni idvezitőnk mind e felséges tanokat eme rövid parancsolatban foglalta össze; „Szeressed a te uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és minden erődből, és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, ez a törvény és ez a próféták ?" Kölcsönös felebaráti szeretet tehát érzületben és gyakorlatban, ez a veleje mindennek — s ez az, a minek az ujabbkori társadalom az ő politikai institntióiban kifejezést adni törekszik. S ezen krisztusi szent elveken alapuló intézmányek ellen szórják a Yaticánból a hideg menyköveket! — Hagyján! A keresztyén társadalom a vélemény szabadságát minden alakban tiszteli, még ha az emberiség ellen szórt átkozódásban nyilvánul is. Nincs mit jélni oly tanoktól, melyeknek cáfolatát isten maga megirta, midőn az emberi kebel belsejébe a lelkiismeretet oltotta. De midőn a Vaticánból encyclikaféle, társadalomellenes, mondhatnók antikrisztusi elvek szerint egy államot akarnak kormányozni, s oly kormányzat példáját állítják a bámuló emberiség elé, mely iszonyatos sülyedtségében a jogállapotnak nyomát is alig mutatja: akkor, az emberiségi solidaritásnál fogva, a népeknek lehetetlen oly társadalmi állapot fenállása ellen nem protestálni. mely ellen az erkölcsi tudat fellázad, lehetetlen segélyére nem lenni oly nemzeti felkelésnek, melyet a legiszonyatosabb záarnokság s az emberi méltóság lábbal tapodása annyira igazol. „A hol a felsőbb regiókban — mondja Massimo d'Azeglio — Csak önkény, erőszakoskodás és corruptio uralkodik, ott előre nem látható, mennyire és meddig lesz fékezhető a kétségbeesés és a düh az ész által. A ki ugy szenved, (mint a római olaszok) csak maga ítélheti meg, meddig elviselhető reá nézve a szenvedés." Midőn 1859-ben a Romagna az egyházi államtól elszakittatott, Grennarelli két erős negyedrét kötetben összeállította a pápai hatóságok irataiból a szerencsétlen tartomány beligazgatására vonatkozó adatokat, s akkor a pápaság legátalkodottabb védői is kénytelenek voltak vallomást tenni, hogy, oly hajmeresztő rosz kormányzat további fenállása Európában, a lehetetlenségek közé tartozik, és mégis egész 1859-ig a szegény ország csakugyan ama hallatlan gonosz kormány alatt nyögött. Ahol ily tények szólnak, ott a puszta okoskodásnak el kell némulnia. A józan ész isten lelkét ott keresi, ahol igazságot, az emberiségi ügyhöz való ragaszkodást, önfeláldozást lát, ahol törekvést tapasztal a társadalmi állapotok javítására, a tömegek nemesbítésére. Ahol ellenben mindezeknek ellenkezőjét tapasztalja, ahol a ronda önzés képmutató játékát látja, mely céljai kivitelére a legszentebbet használja fel eszközül, ott méltán istentől való elszakadást, a gonosznak birodalmát sejti. Hiában címezik magukat amazok Rómában az „isten szolgáinaka gondolkozó ember L amartiné szép mondatát olvassa fejökre: ,,az ember nem szolgálja az ügyet, melyet megbecstelenítő A helyzet javulására mindaddig semmi remény, semmi kilátás nem lehet, mig a papság, magasabb hivatásával össze nem férő hatalom biztosítása végett amaz örök igazságokat kénytelen elferdíteni, melyek őrzése és terjesztése végett fenn áll. A pápa világi hatalmának eltörlése első lépés lesz arra, hogy a katholikus egyház a szerencsétlen helyzetből kivergődjék, mely azt magas hivatása betöltésében akadályozza, s minden uj kísérlet ama természetellenes hatalom mesterséges fentartására az egyházat a céltól mindinkább tova löki, s egy lépéssel közelebb viszi azon állapothoz, mely a vallási ügyet végelsülyedéssel fenyegeti. Már 1832-ben, midőn Franciaország a pápánál polgári reformok behozatalát sürgette, mi, a pápaság természete szerint, a lehetetlenségek közétartozik, Guizot igy nyilatkozott: „nincs nagyobb vigyázatlanság s a nagy ügyekben semmi nem okoz több zűrzavart, mint azon cselekvények, melyeket az illetők nem vesznek komolyan és amelyeknek véghez vivői a sikert sem nem kívánják, sem nem óhajtják. A jó külsőségek gyakran romlására vannak a jó politikának, és a csupán látszólagos gyógyszerek nehezitik a bajt." Az ujabb események a nagy diplomata nyilatkozatát fényesen igazolták. Ballagi Mór.