Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-06 / 1. szám

sor maga is teljesithet a több professoroknak a gyűlésekben való jelenlétükre semmi szükség nincs, úgymint a miáltal csak hivatalos foglalatosságaiktól vonattatnának el. Különben is a tanítóknak a presbyterialis gyűlésekben való rendes ülése azzal a superinspectióval, melyet a presbyterium az oskolára nézve gyakorol, meg nem állhat. — E két határozatnak összevetéséből az jön ki, hogy azon rector-professor, kinek hely engedtetett a presbyteri consistoriumban, nem volt presbyter. Mert az elsőbb határozat szerint a praesesen kivül 24 tagból kellett állani a presbyteriumnak, nyolc fogván választatni a földesurakból, nyolc a város tanácsosaiból, nyolc a köznépből. Az utóbbi határozat szerint pedig csak azért volt helye a rector-professornak a presbyteri gyűlésben, hogy az iskolai dolgokra nézve informálhasson. Én ugy tudom, hogy egyik presbyternek annyi joga van, mint a másiknak. Ha már a rector professor csak az iskolai dolgokban informálás végett nyert helyet a presbyteriale gyűlésben: nem folyhatott be tanácskozólag a dolgokba ; ha be nem folyhatott: nem birt azon joggal, mivel birt a presbyter; ha azzal nem birt: nem volt presbyter. Igy állván a dolog nemcsak visszaesés nincs 1848 óta, hanem elöhaladás van a t. tanár úr által vitatott ügyben. Ugyanis az 1861-ik évi egyházi képviseleti szervezetben kimondatik, hogy a körösi, kecskeméti, pesti iskolák kétkét képviselőt küldjenek az egyházkerületi gyűlésre. Hogy p. o. Nagykörös eleget tett e határozatnak, az egyházkerület jegyzökönyvei bizonyítják. 1861-ben képviselői voltak azon iskolának t. c. Filó Lajos, Nagy László; — 1862-ben Nagy László, Mészáros Benjámin, — öszszel Nagy László, Szilágyi Sándor; 1863-ban Mészáros Benjámin, Szilágyi Sándor; 1864-ben Tanárky Gedeon, Losoncy László ; 1865-ben Mészáros Benjámin, Nagy László; 1866-ban Deák József, Tanárky Gedeon urak. Ezek bizonyosan az iskolai igazgató testület által választattak — törvény szerint s szabadon választattak. Az, hogy nem mindenik képviselő egyszersmind tanár; hogy tán épen az igazgató tanár nem választtatott meg, nem törványtelenség. Mert nincs praescribálva a szervezetben, hogy egyházkerületi iskolai képviselőknek épen csak tanárok választassanak. Az a privilégium pedig, hogy a rector professor, mint ilyen a presbyteri gyűlés presbytertagjának tekintessék választás nélkül, — ha voltvolna is azelőtt érvényben, — az uj renddel megszűnt. Csak akkor lehetne visszaesésről panaszkodni, ha a tanárok kizárva volnának a választhatóságból. Erről pedig gondolat sem volt. Ha két férfiú nem képviseli az iskolát: ez szinte nem viszszaesés jele. Erre is pénz, ismét pénz, újra pénz kell: de nem minden iskolától telik két képviselőt díjazni. Ultra posse nemo obligatur. Az is bent van a képviseleti rendezetben, hogy az egyházmegyék két egyházi, két világi képviselőt küldjenek az egyházmegyei elnökökön kivül; de hányszor nem történik ez! nem engedetlenség sem jogcsorbitás miatt: hanem mert jelen időben alig birják azok napdijukat is ösz -szeszerezni, akik egyháziak mennek. Világi férfiút pedig, ki díjt nem fogad el, kényszeríteni nem látom helyesnek. Az is megtörténik, hogy egyik vagy másik a választottak közül véletlenül akadályoztatik menni s ennek bejelentésére sincs ideje. — Mi a többi iskolákat illeti, azt kérdi t. tanár úr: Hát azok ?! Látott-e valaha oly emberi rendelkezést, mi egyszerre minden érdekre, minden szükségre figyelhetett — minden érdeket minden szükséget kielégíthetett volna, hol mindenre nézve egy időben meg — és együtt voltak volna a szükséges kellékek, eszközök. Az a szellem, mely a prot. egyetemességet egész édes hazánkban áthatotta, nem akarhat, nem tűrhet s nem tür jogtalanságot, és ott mindenütt hol hatalmában vannak a körülmények, fog célszerűen intézkedni. Nem az akaraton múl sok dolog, hanem a körülményeken, s mindent egyszerre tenni nem lehet. (Folytatjuk.) KÖNYVISMERTETÉS. Magyar nyelvtan. A népiskolák számára, irta Árvái József. Első rendű jutalmat nyert pályamunka. Kiadja a reform, egyetemes tanügyi bizottmány. Pápán, 1865. Jelen év folytán Kolozsvárott megjelent „A magyar nyelvtan elemei" cimü könyvemből egy példányt közelebb a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" nagytiszteletü szerkesztőjéhez is felküldtem ismertetés végett. E lapok 44. számában valaki, névtelenül, be is mutatá a t. olvasó közönségnek, mely rövid ismertetés után felhíva érzém magam, t. Árvái úrnak fent említett munkájáról nézetemet részletesben elmondani. E munka a ref. tanügyi bizottmány neve alatt jelenik meg ugyan, de az irodalmi tér szabad tér levén, melyen szabadon nyilváníthatjuk véleményünket, reméljük : nt. szerkesztő úr becses lapjában helyet enged e részletesb ismertetésünknek. T. Árvái tanár úr nyelvtana a mult évben jelent meg; eddig nem tettük közzé véleményünket azért, mivel azt avatottabb kézből vártuk, azonban az mindeddig késvén, nt. szerkesztő úr engedelmét kérjük, hogy később is, bátorságot veszünk kissé szellőztetni e tárgyat! A magyar nyelvtan mily módon való tanitása az elemi tanodákban: lényeges kérdés, melylyel még a legújabb időkben is, sokan nincsenek tisztában. A közelebbi 15—20 év alatt, sok elemi tárgy, pl. történelem, földrajz stb. tanitása lényeges javításon ment keresztül, míg a magyar nyelv elemi tanitása igen keveset javult. Midőn mi valánk elemi tanulók, oly nyelvtanokkal kínoztak, melyek egészen idegen mintákra valának szabva; szóragozásról semmit sem hallottunk, a helyett a latinos ejtegetést verték be fejünkbe, — azután ujabb nyelvtanok jelentek meg, melyek a latinos ejtegetés helyett a magyar szóragozást vették fel ugyan, de ezt igen elvontan tették, abban hibáztak s hibáznak, hogy a felvilágositó példákat nem teljes mondatokban, hanem szárazon, elvonva ismertették meg a tanulókkal, mi által a tárgy megérthetése szerfelett meg vala nehezítve. Legközelebb Á. úr áll elé nyelvtanával, s azt mondja; hogy az elemi magyar nyelvtant a „mondattan alapján" kell tanítanunk, azaz: a mondatok szerkezetével együtt kell megismertetnünk a beszédrészeket, azok képzését és ragozását. — Mi is azt tartjuk, hogy mondatokat minden áron ismertetni kell már előre, de nem oly mértékben, mint azt Á.