Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-20 / 42. szám

tást, a hogy ezt a német, francia és angol népnél látjuk ? Fájdalom, e tekintetben is a polgárisodásnak csak fogyasztói, éldelői, nem pedig egyúttal termelői is vagyunk. Holott nem vesszük e észre, hogy ekként az a régi töke, melynek kamataiból kellene élvezetünket megvásárolni, lassanként maga is felemésztődik? A magán életnél még sokkal, aránytalanul költségesebb lett állami közéletünk. Nem kell-e annak a népnek elpusztulni, melynek magán és közviszonyaiban 80 év alatt legalább tízszeresen növekedtek kiadásai, de azért ép oly csekély szorgalommal, épen oly naiv értelemmel, oly csekély ismeretekkel dolgozik, mint öreg apái? Nem látjuk-e, hogy ez okon mennyi keresetágban szoritják le népünket bejött idegenek ? Tekintsünk körül az országot lassankint behálózó vasutakon, a gőzhajókon, gyárakon, és gondoljunk ezúttal a hol itt hol amott oly gyakran mutatkozó Ínségre! Népünk csekély műveltsége nem csupán iparunk kifejlődésének szolgál roppant akadályul, hanem földmivelődésiink emelkedését is felette hátráltatja. Ma már a legegyszerűbb paraszt gazdának is bizonyos positiv ismeretekre s ezen ismereteken alapuló refíectáló és számitó képességre van szüksége, egyfelől, hogy földjét bővebb termésre kényszeritse, másfelől, hogy terményét értekesiteni tudja. Nézzük csak meg, hogy a polgárisultabb országok földművese, mily sokkal nagyobb menynyiséget képes termelni ugyanannyi birtokból, mint a mi, földjét ősei indolentiájával turkáló, telkes polgárunk. Idejárul, hogy vannak népünknek több vele született természeti hibái, melyek szinte csak a cultura által nyújtott erkölcsi erővel irthatók ki, Igy p. o. a német és angol természettől szorgalmasabb, kitartóbb ; a magyar természettől lomhább, pillanatra fellobbanó szalmatüzü. — Mig amazokat már természeti ösztönük vezeti a munkásságra, vagy legalább nem gátolja benne, addig népünket tanitani kell kitartó szorgalomra; nála saját tisztább értelmisége s erkölcsi meggondolása fogja a természeti lomhaságot legyőzni. Mennyire függ általában a népnek erkölcsössége műveltségétől, erre nézve nem hallgathatom el egy tapasztalatomat. Alkalmam volt egy pár vármegyénkben az elitélt rabok jegyzékét megtekinthetni, s mindegyik helyen e három tényről győződtem meg, 1) az illető vármegyének arról a vidékéről, hol rendezettebb népiskolák vannak, s hol a lakosság szembetűnően műveltebb, aránytalanul kevesebb rab kerül be a megyeházba, mint azon helyekről, hol jó részben iskolák sincsenek, és tudvalevőleg műveletlenebb a nép; 2) a bűnösök rendesen a lakosság legalsó és azon osztályából kerülnek elő. kiknek gyermekei csak kivételesen jártak iskolába, (p. o. pásztorok) és 3) az elkövetelt bűntényeknek két-tizedrésze olyan, melyet nem ravasz számításból, önző nyervágyból vagy hideg átgondolással előre kiérlelt rosz akaratból hajtottak végre, hanem durva vadság, nyers boszuvágy, bor, harag stb. által felzaklatott vakindulat, szóval az emberi természetnek oly tényezői által idéztettek. melyek a műveltebb emberben részint szelídebbek, részint jobban az ész fegyelme alatt állanak. Európa több országaiban nagy figyelemmel észleltem az alsóbb osztályú népet, és sehol sem találtam köztük annyi természetes józan észt, mint a magyar népnél általában tapasztalható. Es mégis ha annak a tompább eszű, sok helyütt épen ostobának látszó nyugoti parasztnak házát, kertjét, gyönyörűen művelt földjét és egész életmódjának berendezését s főleg társas viszonyait nézem, a polgárisodásnak majd nem egy pár századdal magasabb fokán állóul látom, mint a magyar népét. Sokat gondolkoztam e csudás tüneményről : vájjon mi okozza, hogy az istentől józanészszel kitűnően megáldott népünk műveltségben, s az abból folyó biztos jólétben mégis messze mögötte van a természettől tompább elméjű németnek vagy schweicinak? Ennek legfőbb , majdnem egyedüli oka a tanultság hiánya. A hol valaminek a felfogásához csupán természetes belátás kívántatik, ott a magyar embernél meglepő jeleit látjuk az értelmességnek. De a hová ismeretek kellenek, melyeket meg kell szereznie, vagy pedig ismereteket feltételező és mélyebb meggondolás szükséges, ebben már messze fölötte áll a német vagy angol paraszt. Holott (és ez a fődolog) életviszonyaink célszerű rendezéséhez ma már korántsem elegendő