Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-13 / 41. szám

nek. Már maga az örök kárhozat gondolata is annyira ellenkezik az emberi lélekkel s az Isten eszméjéve^ hogy korunk lelkülete iszonyodva fordul el tőle. Igaz hogy a dualismus követeli; ha örök boldogság van, örök kárhozatnak is kell lennie, azonban ez is egyike azon hitcikkeknek, a melyekben senkisem hisz, a melyek csak visszahatást szülnek a lélekben, s a melyeket jobb elkerülni mindenkor.- Hála Istennek, kinőtt az emberiség alóla. Különben a prédikáció ünnepi beszédnek nem elég ünnepélyes és emelkedett. XIX. Egészen mivelt gyülekezetnek való, egyszerű és elég tartalmas pünkösti beszéd. A bevezetés az istenség három különböző történeti nyilatkozásmódjának fejtegetése, s bevezetésképen nagyon hozzá illik a beszédhez. A felosztás is ügyes, és mind a két rész gazdag tárgyat nyújt. Azonban a szerző tárgyalásukban túlmegy a pünkösti thémán — ennek hátrányára— s emezt nem eléggé tünteti ki. Inkább érezhető ez az első részen. A legnagyobb baja az egész beszédnek, hogy nincs az ünnep emelkedett, lelkesítő, megragadó hangján tartva, sem a tartalomra sem az alakra nézve. Mindössze is az első rész elején szólal meg a pünkösti nyelv erősen és hatalmasan, mikor a lélek hatásáról van szó az apostolokra és a világra. Az általánosan mondottak épségben tartásával ezek azok, a miket az egyes beszédekről megjegyeztünk. Igen valószínű, hogy e prédikációk egy más olvasóra sok tekintetben eltérő hatást fognak gyakorolni, azonban ez az emberi lélek természetéből következik. Megengedjük, hogy mi tévedtünk, s egyedül az őszinteséget és az igazság után való törekvést kötjük ki magunknak föltétlenül, s hozzá tehetjük, a tiszteletet, melylyel a nagy nevü kibocsátó iránt viseltetünk. Az elmondottakat összevéve, e füzet megjelenését mégis nyereségnek tartjuk egyházirodalmunkra nézve, a mennyiben a gondolkodásra és továbbképzésre igen sok és gazdag anyagot nyújtanak, s nem egy helyt a szentírás kitűnő kezelési módjával ismertetnek meg. A benne foglalt prédikációk tartalmukat tekintve első helyen állanak a mi egyházirodalmunkban megjelentek közt, mig alakjukra nézve sokaknak utána. S végül szabad legyen egy kérést intéznünk e füzetek kibocsátója-, vagy ha ugy tetszik Írójához. Ha áll a tétel, hogy minden irodalmi mű sok tekintetben érthetőbb s talán élvezetesebb is az olvasóra nézve, ha ez szerzőjének életét, jellemét, lelkületét, annak egyéni vonásait ismeri: kétszeresen áll ez a prédikációkra nézve. Sok dolog egy bizonyos egyéntől, bizonyos viszonyok közt hallva, világos és kedves, mig egy más egyéntől ugyanazt nem jól esik hallanunk, vagy épen nem értjük. Az iró saját müvének magyarázója. Es ha mindez nem állana is, ama nagy ember élettörténete, a kinek szellemében e beszédek irva vannak, bizonyára olyan, a melynek megismerése tanulmány és nagy élvezet egyszersmind. Eletének története mondhatni ád annyi tanulságot mint minden művei, s annak egy-egy mozzanata a leghatásosabb, a legmeghatóbb élő prédikáció. Avagy ki ne indulna meg azon egyszerű és mégis annyit mondó képen, a midőn a brightoni szegény lelkész sirján a temetés utáni napon ott térdel egy szegény család és sirva imádkozik; kivált ha tudja, hogy ezt senkisem érdemelte meg inkább mint az annyiaktól siratott ifjú lelkipásztor. Azt hisszük azért, hogy óhajtásunk a nagy közönségével találkozni fog, a midőn Révész urat felkérjük, hogy egy legközelebb megjelenendő harmadik füzetben Robertsonnak részletes életrajzával szíveskedjék meglepni a közönséget. O neki ez bizonyosan módjában, és tehetségében áll, s a mig egyrészről e füzetek-olvasóinak nagy élvezetet szerez, másrészt a szellemében irott beszédek világosabb megértését is eszközölni fogja. Nekünk, egy barátunk szivességéböl — ki azt az angol Revuek közléseiből irta össze — van kezünknél egy kis töredékes de igy is nagyon érdekes életrajz ama kitűnő emberről és papról, de a melynek közlésétől épen azért tartózkodunk, hogy azt amaz emiitett, illetékesebb kezektől várjuk. Szabad legyen hinnünk, hogy e várásunk nem volt egészen gyümölcstelen. —— P> E L F Ö I; I). Győr, sept. 29, — Az egyetemes evang. egyházi gyámintézet mai nap tartá itt helyben évi közgyűlését.— Már szombaton érkeztek meg a gyámintézet képviselői s barátai a vendégszerető Győr falai közé, hol Perlaky Dániel felügyelő ur által szívélyesen fogadtattak. Az nap d. u. 3-kor kezdődött a középponti bizottmány ülése, melynek tárgyai a szavazatok felbontása, a számadások megvizsgálása és a segélyezési tervjavaslat készítése vala. E munka közül annyi érdekeltséget tanúsítottak a bizottmány világi és egyházi tagjai, hogy a gyámintézet emelése, népszerűsítése és a Gusztáv-Adolfegylet irántábani barátságosabb viszonyra lépés tárgyában kifejlett debatte egész esti 8 órán tul húzódott. Másnap, azaz vasárnap, sept, 29-én reggeli 9 órakor vette kezdetét a gyámintézeti ünnepély a szentegyházban, hol az „Erős vár" és Székács gyámintézeti éneke után szószékre lépett Ritter István, gyönki Ielktsz, ki II. Timoth. 2, 3 — 5. nyomán fejtegeté e tételt: A mi egyházi gyámintézetünk Krisztusnak ama jó vitéze; — ki 1) Nem küzd a gyűlölség fegyverével ; 2) sem a térítés fegyverével, hogy hódítson ; hanem 3) lelki fegyverrel, — a hitnek és igazságnak fegyverével, a szeretetnek erejével s a közösség tudatával. Ezen jeles beszéd előszava után négyes karének lepé meg és ragadá áhítatra a híveket és a rendezők iránti hálára kötelezé a gyámintézet vezetőit. Az istenitiszteletet offertorium fejezé be a Győrhez közel fekvő Puszta-Sz.-László nevü gyülekezet javára, melynek minden épülete tűz martalékává lett annyira, hogy már hetek óta szabad ég alatt tartják istentiszteletöket. Az adakozás tett 131 forintot.