Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-13 / 41. szám

szerkesztői fenségében, hogy mi itt alant, kiktől lefelé független akar lenni, tartsuk szerencsénknek, ha a t. t. Dr. ur bús vagy magas kedvében olykor olykor nekünk jön, és minden igaz ok nélkül szemünk közé méjtóztat vágni ? Melyik részen van itt a túlzott susceptibilitas: az enyémen-e, a ki igaztalanul megtámadott hivatalos eljárásom mellett fel merészlek szólalni; vagy a t. t. Dr, urén, a kinek roszul esik, ha bátorkodom kimutatni, hogy e támadás sem nem nyilt, sem nem keresztyénileg méltányos ? Milyen szép, ily előzmények után, látni a t. t. Dr. urat, midőn támadását mutogatni kisértve áhítatos arccal igy szól: ,,hát ha én (az az a t. t. Dr. ur) csak irói fictioval éltem, és a lehetőséget concret, (meg)történt dologképen csak azért állítottam fel, hogy azáltal az ügy mellett felhozandó érveimnek az ellenkező nézettel szemben, annál nagyobb súlyt kölcsönözzek stb. stb." Nagyon szép az az irodalmi fictio; de tán még szebb az irodalmi őszinteség i I)e elemezzük az én hivatalos tekintélyű buzogányomat, amint a t. t. Dr. ur méltóztatott nevezni körleveleimet a társadalmi logica latolgatásai között. Két kérdést tűzök ki a részletes zsinatok tanácskozása tárgyául. a) Jelen viszonyaink között mennyiben létesíthető, hogy minden vármegyében az ott létező nemzetiségekből és vallásfelekezetekből alakittassék társulat? Erre a t. t. Dr. ur a magasból lenéző gunynyal igy felel: „a kinek á hitfelekezeti elzárkózottság a tanügy terén is tetszik, ám alakítson confessionalis egyleteket hozzá teszi gyanusitólag : ,,avagy tán t. ellenfelem (azaz már én) a prot. hívek vizsgáló szemeitől is félti az egyház által vezetett iskolaügy állapotát ?" Ama lenézéssel odavetett kegyes engedélyre, bátor vagyok megjegyezni: mi nem a felhőket rugdossuk, hanem a földön járunk, még pedig azon a földön, melybe lb év alatt folytonosan vetették a sárkányfogokat, és a mely vetésre most is fuvnak a havasalföldi szelek ; a szűkkeblüségen kivül lehet még más okunk is, hogy megfontoljuk: nem tanácsosabb-e bevárnunk az izgultság lecsillapulását és addig nem sokasítanunk azokat az érintkezési pontokat, melyek az ingerültséget fokozhatnák? A mi a t. t. Dr. ur gyanúsító feltevését illeti, ezt megmosolygom, mint olyasmit, a miből szintannyi jó akarat tündöklik, mint tárgyismeret. Azon dühös felfortyanására sem reflectalok, melylyel ama képzelt zsarnoki törvénynek megy, mely a közönség előtt el akarná zárni az ő filléreiből fenntartott iskolákat. Ezt, édes t. t. Dr. ur, nagyon gyengén adta, a rosz komédiás al-pathosát jutatja eszembe! Azt azonban nem tudom, hogy a t. t. Dr. ur miért nem reflectált e kérdésem azon ágára, mely szerint az is megfontolandó; célszerű volna-e ezeknek az egyleteknek várm egyénként alakulniok ? Hihetőleg a t. t Dr. ur egy oldalpillantást talált vetni Erdély politikai térképére, meglátta a mi országszélességében szalagszerüleg elnyúló megyéinket s mivel sem a kérdés gyakorl^jrtí^Vága ím PAPA Mimiiül ellen szólani, sem gyanusitni nem tudta, jobbnak látta amúgy siklani mellette. b) Azt a kérdést teszem fel másodsor: Anyaszentegyházunk önkormányzati jogával mennyiben összeférhető, hogy e társulatok vizsgálják iskoláinkat, közöljenek róluk statistikai adatokat, kutassák vagyoni állását stb. stb. és egyházi kormányzó testületeinket kikerülve, közvetlenül a magyar miniszter úrral legyenek összeköttetésben ? Erre a t. t. Dr. ur azt mondja: a tervezett egyletek csak annyiban sérthetik a prot. Anyaszentegyház autonómiáját, a mennyiben a bárány ártalmas, ragadozó állat lehet. E szavai azt sejtetik velem, hogy a t. t. Dr. ur nagyon is futólagosan nézte át a báró Eötvös ő méltósága körleveléhez mellékelt „előleges tervrajzot," pedig ez ám a dolog veleje; mert a körlevél a Jákob szava, de a tervrajz az Ezsáu keze. Lássuk hát a t. t. Dr. ur bárányát. „Az egylet teendői" 1 §-e szerint ezek az egyletek állítják Össze a cultus ministeriumhoz felküldendő statistikai adatokat, melyekben ki kell mutatva lenni; „a tanerőknek, a tanitók fizetésének, az iskola jövedelmének, e vagyon minőségének, honnét-eredett-voltának, az iskolai épületek állapotának, taneszközökkel mikép felszereltetésének sat." Erre a t. t. Dr. ur azt mondja: hisz mi is kötelezve vagyunk iskoláinkról időről időre jelentéseket felterjeszteni a cultusminiszteriumhoz. Ugy van! midőn a kormány megkívánja, adunk mi hivatalos kimutatást iskoláinkról, s ha a kormánynak oka talál lenni kimutatásaink igazvagy pontosságában kétkedni, jogában áll magának meggyőződést szerezni hivatalos közegei által. De hát csak az egyletek lesznek-e a kormány hivatalos közegei? Vagy jogában áll e a kormánynak hivatalos közeggé emelni oly testületeket, melyeknek évi 50 kr. fizetés mellett mindenki rendes tagja lehet ? Hisz ez olyszerii eljárás volna, mintha a kormány a Thun-féle schulrathok egyenruhájába egész testületeket bujtatna. Es minő hihetőséggel bir az a feltevés, hogy ezek a testületek, hitelesebb kimutatásokat tudnának kiállitni iskoláinkról, mint mi ? Vessünk egy pillantást az eljárás módjára: az egyletnek hitelesen kell kimutatni az iskolai vagyon honnan-eredett-voltát. Mikép teheti ezt ? Tudakozódás után? hallomásból? Ugy de kitől tudakozódhatnék az egylet, ha nem a mi közegeinktől; miután azonban a mi tudósításainknak nincs hitele, mikép lehetne hiteles az ugyanezen forrásból merített tudósítás ?! Vagy az egyházmegyei, püspöki levéltárakból ? Ekkor hát meg kell érnünk oly miniszteri rendeletet, mely megparancsolja, hogy a népnevelési egyleteknek engedjünk szabad kutatást levéltárainkban. ítélje meg a 1.1 Dr. ur: hova vezethetne ez: mivé nőhetné ki magát a bárány? Ha nem épen ragadozó, de bizony nagyon alkalmatlan állattá! De tovább megyek: a népiskolák novembertől húsvétig állanak; tehát járatlan utainkon utazásra legalkaltlanabb évszakban. Nagy buzgalmat teszek fel az egy-