Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-06 / 40. szám

III. Fejezet. A vegyes házasságokról, s az ily házasságokhói származott gyermekekről. 9. §. A vegyes házasságoknál a háromszori kihirdetést, egyik fél papjának sem szabad megtagadnia. Ha mégis azt valamelyik megtagadná, a világi hatóság felhatalmaztatik, a fölmentvény hivatalbóli kiadására, mely mellett az esketés érvényesen megtörténhetik. 10. §. Ha pedig a háromszori kihirdetés megtörtént, de az elbocsátó levelet valamelyik fél lelkésze kiadni vonakodnék, a felek részéről, két tanú nála megjelenvén kérik az elbocsátó levél kiadását, melynek megtagadása esetében, a tanuk egyike azon kérdést intézi hozzá, hogy a szándéklott egybekelés ellen jelentetett-e be akadály avagy nem ? S az ezen kérdésre adott vagy megtagadott válaszról bizonyítványt adnak, mely az elbocsátó levelet teljesen kipótolja, s a netalán feljelentett akadály eltitkolásaért, a nyilatkozni vonakodó pap hivatalvesztéssel bűnhődik. 11. §. Vegyes vallású házasulandók, bármelyik fél papja előtt érvényesen köthetnek házasságot. 12. §. Vegyes házasságok válóperei világi törvényszék előtt folynak, ennek Ítéletét azonban mindegyik fél egyháza a maga hitelvei szerint foganatosítja. 13. §. Vegyes házasságokból született gyermekek közül a fiuk apjoknak, a leányok anyjoknak vallását követik. A szülék bármelyikének halála a gyermekek vallásos nevelésén nem változtat semmit, valamint a házasságnak más jogérvényes felbontása sem. 14. §. Ha a szülék valamelyike más vallásra tér át, mint amelyet eddig követett, a 12 éven alóli gyermekek nemük szerint követik az áttértet. Amely gyermekek azonban a 12 évet meghaladták s eddigi vallásuk szerént már illető egyházuk kebelébe szabad vallás-tétel által felavattatak ezen vallásukban maradnak. 15. §. Utólagos házasság által törvényesített gyermekek a vallásos nevelésre nézve a természetes s törvényes gyermekekkel egyenlő bánás alá esnek. 16. §. Természetes gyermekek, ha atyjuk által elismervék, vallásos nevelés tekintetben hasonlóul a természetes és törvényesekkel egy sorban részesülnek; ellenkező esetben anyjuk vallását követik. 17. 4. Lelencek és általában oly természetes gyermekek, kiknek anyja nem tudatik, annak vallását követik a ki őket felfogadta, ha lelencházba adattak, s az intézet valamely vallás felekezeté, követik annak vallását; a hol egyik eset sem fordul elő, azon vallásban neveltetnek a mely a találás helyén többségbe van. IV. F ej ez e t. A törvényesen bevett vallás-felekezetek és elismert vallásos társulatok jogai. 18. §. Törvényesen bevett vagy beveendő vallásfelekezetek a köztestületek minden jogaival birnak. 19. §. Az ily vallásfelekezeteknek szabadságában áll a magyar sz. korona országainak és tartományainak területén mindennütt saját egyházi községeket vagy gyülekezeteket alkotni. 20. §. Az isteni tisztelet kiszolgáltatására rendelt épületei ugyanazon védelem alatt vannak, mint más közvagy nyilvános épületek. 21. §. Egyházi szolgáik ugyanazon jogokban és tiszteletben részesülnek, mintha köztisztviselők volnának. 22. §. Nem csak már eddig birt tulajdonukat tarthatják meg az állam védelme alatt, hanem a menyiben különös és nemzetgazdasági szempontból netalán ezentúl is fenntartandó törvények nem ellenzik, ingó vagy ingatlan tulajdont ezentúl is szerezhetnek. 23. §. Minden bevett vallásfelekezet vagy elismert vallásos társulatot megilleti azon jog, hogy a legfőbb felügyelet épségben tartásával, egyházi beldolgait, saját hitelvei és szerkezete szerint maga rendezze. Ily egyházi beldolgoknak nyilváníttatnak : a) a hittan; b) az isteni tisztelet alakja; c) a lelkészi tiszt; d) a vallásos népoktatás ; e) az egyházi fegyelem ; f) az egyházi szolgák megerősítése és kibocsátása. g) a törvényhatóság gyakorlása a tisztán szellemi vagy lelkiismereti dolgokban ; h) Symbolicus könyvek ; i) egyházi alkottmány és szerkezet. 24. §. Az egyház főnökök, elöljárók vagy képviselők általában feljogositvák felügyelni arra, hogy az egyház törvényei megtartassanak; hogy a vallás külső gyakorlata azokhoz alkalmazott legyen ; hogy a vallásosság s közerkölcsiség necsak megőriztessenek, hanem folyvást előmozdittassanak. 25. §. Valamely egyház vagy vallásos társulat minden tagja köteles alávetni magát az abban bevett egyházi fegyelemnek, azonban az egyházi hatalom semmi esetre sincs feljogosítva, külső erőszakhoz folyamodásra, a végett, hogy a hit és lelkiismeret törvényeit saját tagjai irányában ez uton emelje érvényre. 26. §. Minden egyháznak s vallásos társulatnak jogában áll, egyházi szükségeit, a mennyiben más segélyforrásokkal nem rendelkeznék vagy a meglévők elégteleneknek tapasztaltatnának, tagjaira kivetett egyházi adókkal is fedezni. Az ily adók behajtására szükség esetében a világi hatalom segélye is igénybe vehető. 27. §. Ha valamely egyház vagy vallásos társulat egyes tagjai oly nyilvános cselekményeket visznek véghez, mely által a saját vallásuk szerinti isteni tisztelet vagy vallásos szertartások iránt megvetésöket tanúsítják vagy lelkibuzgóságukban másokat háborgatnak; ily esetekben az illető egyház vagy vallásos társulatnak joga van az ily méltatlan tagokat a gyülekezetből elbocsátani.