Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-06 / 40. szám

mérges kitörésre. Azonban egyrészt b. Prónay Gábor ő exciájának megnyitó beszéde, másfelől Francisci ő méltóságának jól átgondolt, mérsékelt, és kibékülést lehelő beszéde oly irányt adtak az ügy menetének, hogy néhány órai kölcsönös capacitatio után annyi évek óta egymást üldöző, gyülölö, egymással életre-halálra harcoló testvérek egymás karjaiba borultak; megható jelenet, mely kölcsönösen kicsalt könyeket a szemekből, dr. Székács ur pedig egy rögtönzött imában hálát adott az Istennek ezen testvéri kibékülésért. Szivünkből örülünk és üdvözöljük e kibékülést, mely után annyian, és annyi sok év óta epedtünk, mi is kérünk rá áldást, s kívánjuk, hogy oly őszinte és oly tartós legyen, mint amilyent a becsület, a hazafiság és a vallás szentsége követel. Az egyházi téren megtörtént már a tót és a magyar nemzetiség közti kibékülés, és most egyesülve mindenike erösebb leend, és az egyház érdekeit hatalmasban fogja emelni; — óhajtható volna, hogy most a politikai téren is béküljenek ki. E sorok közlője, bizalmas társalgás közben gyöngéd vonatkozásokat tett a politikai kibékülésre, és ámbár az országgyűlési nemzetiségi választmány munkálatát oly gonosznak tartják, melyről az egyháztéreni kibékülést is féltik: mégis annyit lehetett sejtenem, hogy kölcsönös eszmecsere, kölcsönös capacitatio és deferentia mellett, ez is valósulható lenne; ajánlottam, hogy a magyar journalistika utján szóljanak a választmány javaslatához, igyekezzenek kölcsönös felvilágosítást és ezáltal az annyira ohajtott kibékülést előmozditani, a mit meg is igért nekem azon férfi, aki a moszkvai ethnographiai kiállításon is megjelent. j-A tiszánimieiii ref. egyházkerület által kiküldött választmánynak törvényjavaslat! terve a vallás dolgában. Főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés! A mult évi május hó 1 s több napjain Miskolcon tartott közgyűlése jegyzőkönyvének 16-ik pontjaiban alul irt választmányt méltóztatott megtisztelni azon fontos megbízással, hogy a magyarországi ágostai hitvallású testvér protestáns egyház éber gondoskodása és felhívása folytán, s annak példájára szintén az 1848: XX. t. c.-ben kimondott elveket s vallásbeli egyenlőséget vévén kiindulási pontul, de azok alkalmazására nézve magasabb szempontra emelkedvén, oly elveket igyekezzék javaslatba hozni, melyek a törvényesen egymás mellett álló hitfelekezeteknek egymáshoz s magához az államhoz való viszonyaikat ugy adják elő s világosítsák meg, hogy azok nyomán alkotandó országos törvények mindenik hitfelekezetnek a másik irányábani követelő fellépését teljesen lefegyverezzék, s az egymásmelletti testvéries együttélésre, állampolgárokhoz illő békés viszonyra oly módon nyissanak utat, miszerint mindenik hitfelekezet a maga körében szabadságát teljesen élvezhesse, ügyeit vallása elveiből folyólag intézhesse, egyik a másikra semmi előjogok birtoklásából folyó nyomást ne gyakorolhasson, egy szóval oly lelkiismeret-, hit- és önkormányzati szabadsággal élhessen, melyet a jelenkor felvilágosultsága s társadalmi álláspontja minden vallásfelekezetekre nézve jogosan követelhet. Ezen utasítás által a választmány világosan körvonalozva látta maga előtt munkálkodása terét. Tisztán állott előtte nevezetesen, hogy a főt. egyházkerület nem akar többé csupán protestáns vallásügyi törvényt s ugyanazért nem oly törvényjavaslati tervet vár a választmánytól, mely a bécsi és linci békekötések alapján készült 1791. XXVI. és 1844 : III. t. c.-ben foglalt vívmányokat az 1848 XX. t. c. ben kimondott egyenlőségi és viszonyossági elvek alapján vizsgálat alá vévén, kijelölje a szinvonalat, melynek magaslatáig a két testvér hitvallású evangelikus felekezet polgári és társadalmi állásának emeltetni kell a végre, hogy az a hazai leginkább kedvezményezett egyház állásával egyenlő legyen : hanem vár és kiván oly javaslati tervet, melyben az 1848 XX. t. c.-ben kimondott nagy elvek a törvényesen egymás mellett létező valamennyi hitfelekezetek viszonyaira alkalmaztatván részleteztessenek, s egyszersmind e hitfelekezeteknek az államhoz és államhatalmakhoz való viszonya is megállapittassék. Feladatának ily felfogása mellett, dolgozta ki az alólirt választmány a "/. alatt ide rekesztett vallásügyi törvényjavaslati tervet, melyet a főt. e.kerületi közgyűlésnek átvizsgálás végett ezennel benyújtani szerencsénk van, a következő alázatos észrevételeinek kíséretében: I. Nem láttuk célszerűnek egy vallásügyi törvényjavaslati tervben oldani meg oly kérdéseket, melyek jóllehet a hitfelekezetek közötti egyenlőséggel és viszonossággal elvitázhatlan egybefüggésben vannak, de egyszersmind közjogi és alkotmányos intézményeinkkel öszszeforranak. Ilyenek, hogy többet ne említsünk, a római kath. és keleti görög egyházak főpapjainak állása a magyar országgyűlés főrendi táblájánál; ilyen a római kath. főpapság képviseltetése legfőbb törvényszékeinknél, ilyen azon törvényünk, melyszerint a nádori méltóságra csak katholikusok és protestánsok jelöltethetnek ki stb. Az ily kérdésekre nézve az alólirt választmány azon véleményben volt, hogy azok a maguk helyén, midőn az illető intézmények reformja szőnyegen leend, célszerűbben megoldhatók ; ugyanazért jelen eljárásában csupán a szoros értelemben vett vallási s azokkal egybefüggésben