Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-27 / 4. szám

Figyelemre méltó intézmény a nm. m. k. Helytartótanácstól. Nógrádban löbb év előtt egy, köztiszteletben állt prot. család sarja egy, miként szokás mondanunk, túlbuzgó r. katholikus családból akart házasodni. A leány csak azon föltétel elatt igértetett neki oda, ha szokásos téritvényt ad, mit ö meg is tett. A házasság megáldatott több fi- s leány­gyermekkel, kik, a felvilágosodott anya beleegyeztével, már az elemiekben protestánsok által protestáns szellemben ne­veltettek. Ez nagy szálka volt a clerus szemében s folytonos beavatkozást, s téritvényre emlékeztetést vont maga után, de foganatlanul. A clerus nem tágitott, mit megunván az anya, az ágost. vall. ev. egyházba tért át. E vesztesség fe­lett azzal vigasztalta magát a clerus. hogy legalább a gyer­mekek meg lesznek mentve az egyedül üdvözítő hit szá­mára; ámde az illető ev. pap, támaszkodva ugy az 1844. 4. tc. 1., mint az 1848. 20. tc. 2. §-aira, a két idősb gyerme­ket confirmálta. Ennek feladás lön a következménye. A nm. m. k. Helytartótanács megyei úton kérdőre vonta az apát, a ki erélyesen védte válaszában a szülői jogokat. Az erélyes nyilatkozat után, melyet nem kaphattam meg, a tisztelt kor­mányzó hatóságtól következő intézmény érkezett: 42494. sz. Bíógrádmegye közönségének. Vonatkozólag f. é. máj. 24-én 2147. sz. alatt kelt je­lentésére, a közlemények visszazárása mellett, értesíttetik a megye közönsége, miszerint P. I. ágost. hitv. r. . i birto­kosnak r. kath. vallású, de közelebbről az ágost. hitvallásra áttért nejével, A. M.-val nemzett mindkét nembeli gyerme­kei, miután ezeknek két legidösbike, ugy mint Karolina és István anyjuk áttérése előtt 12. éves korukat még nem ér­ték el és az oltári szentségben sem részesültek ; miután továbbá ezen eredetileg vegyes házasság a nőnek átté­rése után tisztán protestáns házassággá vált, 1863. évi jan. 11. 371. sz. alatt kelt kegyes királyi udvari rendelet szerint szüleik vallásában neveltethetnek. Kelt Budán a m. kir. Helytartótanácstól 1866. évi jul. 10-én. Jagasits Sándor s. k. Másolat hiteléül Pellet János főbíró Közli G—?/. Rörzöli Gábor temetkezési lantja. Előttem fekszik átlapozva, aláhúzott sorokkal kijelöl— getve, lapjai itt ott egy egy könnycseppel megitatva, a temetke­zési lant második füzete. A ki érzékenységemen csodálkozik, hagyja mosolyát a 60—70 év közötti életkorra. De elébb olvassa is át Börzölit. A szegény síri költő, mint munkás méh a viaszt, saját szive nemes szellemét izzadta a kötött és kötetlen eligiákba, melyekkel a halottakat elsiratja. F. J. jeles könyvismertetéséből (lásd mult évi „Prot. Egyh. éslsk. Lap" 1588—1590. 1.) elvenni semmit, de hozzáadni méltá­nyosnak hiszem azt, hogy a szerzőnek egyes mondatai, mi­kor gondolatainak kristály forrása folyásnak indul, bármi fényes gyülekezet előtt tartandó halotti beszédhez is virá­gokul alkalmazhatók. A süketnéma, az Ínséges em­ber, az öreg ember stb. mind a vallásos bölcsészet erejével tündöklő lélek szülöttei. Csákó Sámuel sírjá­nál keserű érzettel tapint oda, hol pályatársainak fáj, s foly­vást a sérven tartva tenyerét, a jobb jövő felöli reménynyel bátorítja azokat. Igy jövendöltek Izrael prófétái a Messiás felöl. És meg lett „hogy eljött az idő teljessége." A lel­késztöli búcsudala, a derék lelkipásztor iránti hálának re­meke, gondolatban s szavakban. *) Ne tagadd! rád vall e sziv inost, Te voltál oka igen Hogy nem lettem űzve hajtva E siralom völgyiben. Ne tagadd el I az angyalok A mint égbe fölmenék Még érezték szárnyaimon Lelked enyhe melegét. . íme mely jó és melynagy gyönyörűség! CXXIII. Solt. Őszintén mondom, hogy lefolyt esperesi hiva­taloskodásom alatt semmi sem hatott rám oly bántólag, mint a pap és tanitó közötti személyes viszály. Azt a galyt füré­szelték a min mindketten állanak. Börzöli temetkezési lantja megérdemli hogy kelendő legyen. Ámbár a haszon az azt olcsó áron biró nyomdászé, ki méltán megrovandó azért hogy tisztább betűkkel nem nyomatta. Söt hogy hibás betüji a szavakat botrányos értel­müekké teszik olyan olvasó előtt, ki szókat kijavitni, olva­sás közben nem bir elég gyakorlottsággal. (109.1. 21, sor.) Költészeti szempontból most sem mondhatok mást mint az 1861-iki „Prot, Egyh. és Isk. Lap" 956 — 957. hasáb­jain mondottam. Az F. J, szerint megtámadható versezeti alakzat felöl szóihatásra nem vagyok avatott. Ifjú koromban néhány kísérletet tettem a halhatatlánság forrásához járulni, melyből a régiek nyomán az ujabbak közül Tompa és Arany arany billikommal ittak. Nekem csak fakupám volt, azt is elhajítottam, a bölcsészeti osztályban volt élces tanáromnak Márton Istvánnak hozzám intézett következő szavai után: poéta-e ke ? (kend) Nem vagyok. No a ne is legyen ke, mert ugy egész életére szegény lesz. Szavát fogadtam s ezt életkorom hetedik évtizedében sem bántam meg, Édes Albert. Nyilvános köszönet. *) Schaumburg Lippe Adolf György herceg őfensége, ki mint magyarországi nagybirtokos már több ízben fé­nyes jeleit adá evang. hitsorsosai iránti vallásos vozalmá­nak, ujabban ismét az által iktatá nevét egyháza pártfogói sorába, hogy baranyamegye-dárdai urodalma részéről a birtokrendezés alkalmával. 1. a kácsfalui ev. gyülekezetnek 4 hold, a lelkész­nek 8 h., az iskoiatanitónak 6 h. 3. a Bollmány-ban építendő templom és lelkészkert teréül 2 h. az i. tanítónak 6 h. 2. a magyar-bolli gyülekezetnek 4 h. lelkésznek 8 h., az i. tanítónak 6 h. 4. a D, Iványi gyülekezetnek 2 h. az i. tanítónak 6 h. földet, összesen — 52 hold földet ajándékozni méltóztatott. Ezen tettet, melly értékének horderejének és szépsé­gének magyarázatát önmagában hordja, hálás örömmel vette a tolna-baranya-somogyi a h. ev. egyházmegye tudomásul. S a mint annak mult évi gyűlése, az úrral azt vallva : „a mit cselekedtetek egggyel az én kisiny atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek" elhatározá kiküldöttei által az egyházmegye háláját a minden jót felkaroló urodalini igaz­gatóság utján O hercegi Fenségéhez juttatni, úgy más részről örömmel lép ezennel a nyilvánosság ez útjára, hogy a kegyes tett minél többek előtt feltárja s az ég bö áldását kérjé a magas adományozóra és hercegi házára. Hidas január 12-én 1867. A fentnevezett egyh.megye nevében és megbízásából Haffner Eajos, esp. aljegyző. *) A többi lapok t. c. szerkesztői Is kéretnek e sorok ssives közlé­sére. Közlő. *) Kár nevét elhallgatni.

Next

/
Thumbnails
Contents