Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-27 / 4. szám

Figyelemre méltó intézmény a nm. m. k. Helytartótanácstól. Nógrádban löbb év előtt egy, köztiszteletben állt prot. család sarja egy, miként szokás mondanunk, túlbuzgó r. katholikus családból akart házasodni. A leány csak azon föltétel elatt igértetett neki oda, ha szokásos téritvényt ad, mit ö meg is tett. A házasság megáldatott több fi- s leánygyermekkel, kik, a felvilágosodott anya beleegyeztével, már az elemiekben protestánsok által protestáns szellemben neveltettek. Ez nagy szálka volt a clerus szemében s folytonos beavatkozást, s téritvényre emlékeztetést vont maga után, de foganatlanul. A clerus nem tágitott, mit megunván az anya, az ágost. vall. ev. egyházba tért át. E vesztesség felett azzal vigasztalta magát a clerus. hogy legalább a gyermekek meg lesznek mentve az egyedül üdvözítő hit számára; ámde az illető ev. pap, támaszkodva ugy az 1844. 4. tc. 1., mint az 1848. 20. tc. 2. §-aira, a két idősb gyermeket confirmálta. Ennek feladás lön a következménye. A nm. m. k. Helytartótanács megyei úton kérdőre vonta az apát, a ki erélyesen védte válaszában a szülői jogokat. Az erélyes nyilatkozat után, melyet nem kaphattam meg, a tisztelt kormányzó hatóságtól következő intézmény érkezett: 42494. sz. Bíógrádmegye közönségének. Vonatkozólag f. é. máj. 24-én 2147. sz. alatt kelt jelentésére, a közlemények visszazárása mellett, értesíttetik a megye közönsége, miszerint P. I. ágost. hitv. r. . i birtokosnak r. kath. vallású, de közelebbről az ágost. hitvallásra áttért nejével, A. M.-val nemzett mindkét nembeli gyermekei, miután ezeknek két legidösbike, ugy mint Karolina és István anyjuk áttérése előtt 12. éves korukat még nem érték el és az oltári szentségben sem részesültek ; miután továbbá ezen eredetileg vegyes házasság a nőnek áttérése után tisztán protestáns házassággá vált, 1863. évi jan. 11. 371. sz. alatt kelt kegyes királyi udvari rendelet szerint szüleik vallásában neveltethetnek. Kelt Budán a m. kir. Helytartótanácstól 1866. évi jul. 10-én. Jagasits Sándor s. k. Másolat hiteléül Pellet János főbíró Közli G—?/. Rörzöli Gábor temetkezési lantja. Előttem fekszik átlapozva, aláhúzott sorokkal kijelöl— getve, lapjai itt ott egy egy könnycseppel megitatva, a temetkezési lant második füzete. A ki érzékenységemen csodálkozik, hagyja mosolyát a 60—70 év közötti életkorra. De elébb olvassa is át Börzölit. A szegény síri költő, mint munkás méh a viaszt, saját szive nemes szellemét izzadta a kötött és kötetlen eligiákba, melyekkel a halottakat elsiratja. F. J. jeles könyvismertetéséből (lásd mult évi „Prot. Egyh. éslsk. Lap" 1588—1590. 1.) elvenni semmit, de hozzáadni méltányosnak hiszem azt, hogy a szerzőnek egyes mondatai, mikor gondolatainak kristály forrása folyásnak indul, bármi fényes gyülekezet előtt tartandó halotti beszédhez is virágokul alkalmazhatók. A süketnéma, az Ínséges ember, az öreg ember stb. mind a vallásos bölcsészet erejével tündöklő lélek szülöttei. Csákó Sámuel sírjánál keserű érzettel tapint oda, hol pályatársainak fáj, s folyvást a sérven tartva tenyerét, a jobb jövő felöli reménynyel bátorítja azokat. Igy jövendöltek Izrael prófétái a Messiás felöl. És meg lett „hogy eljött az idő teljessége." A lelkésztöli búcsudala, a derék lelkipásztor iránti hálának remeke, gondolatban s szavakban. *) Ne tagadd! rád vall e sziv inost, Te voltál oka igen Hogy nem lettem űzve hajtva E siralom völgyiben. Ne tagadd el I az angyalok A mint égbe fölmenék Még érezték szárnyaimon Lelked enyhe melegét. . íme mely jó és melynagy gyönyörűség! CXXIII. Solt. Őszintén mondom, hogy lefolyt esperesi hivataloskodásom alatt semmi sem hatott rám oly bántólag, mint a pap és tanitó közötti személyes viszály. Azt a galyt fürészelték a min mindketten állanak. Börzöli temetkezési lantja megérdemli hogy kelendő legyen. Ámbár a haszon az azt olcsó áron biró nyomdászé, ki méltán megrovandó azért hogy tisztább betűkkel nem nyomatta. Söt hogy hibás betüji a szavakat botrányos értelmüekké teszik olyan olvasó előtt, ki szókat kijavitni, olvasás közben nem bir elég gyakorlottsággal. (109.1. 21, sor.) Költészeti szempontból most sem mondhatok mást mint az 1861-iki „Prot, Egyh. és Isk. Lap" 956 — 957. hasábjain mondottam. Az F. J, szerint megtámadható versezeti alakzat felöl szóihatásra nem vagyok avatott. Ifjú koromban néhány kísérletet tettem a halhatatlánság forrásához járulni, melyből a régiek nyomán az ujabbak közül Tompa és Arany arany billikommal ittak. Nekem csak fakupám volt, azt is elhajítottam, a bölcsészeti osztályban volt élces tanáromnak Márton Istvánnak hozzám intézett következő szavai után: poéta-e ke ? (kend) Nem vagyok. No a ne is legyen ke, mert ugy egész életére szegény lesz. Szavát fogadtam s ezt életkorom hetedik évtizedében sem bántam meg, Édes Albert. Nyilvános köszönet. *) Schaumburg Lippe Adolf György herceg őfensége, ki mint magyarországi nagybirtokos már több ízben fényes jeleit adá evang. hitsorsosai iránti vallásos vozalmának, ujabban ismét az által iktatá nevét egyháza pártfogói sorába, hogy baranyamegye-dárdai urodalma részéről a birtokrendezés alkalmával. 1. a kácsfalui ev. gyülekezetnek 4 hold, a lelkésznek 8 h., az iskoiatanitónak 6 h. 3. a Bollmány-ban építendő templom és lelkészkert teréül 2 h. az i. tanítónak 6 h. 2. a magyar-bolli gyülekezetnek 4 h. lelkésznek 8 h., az i. tanítónak 6 h. 4. a D, Iványi gyülekezetnek 2 h. az i. tanítónak 6 h. földet, összesen — 52 hold földet ajándékozni méltóztatott. Ezen tettet, melly értékének horderejének és szépségének magyarázatát önmagában hordja, hálás örömmel vette a tolna-baranya-somogyi a h. ev. egyházmegye tudomásul. S a mint annak mult évi gyűlése, az úrral azt vallva : „a mit cselekedtetek egggyel az én kisiny atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek" elhatározá kiküldöttei által az egyházmegye háláját a minden jót felkaroló urodalini igazgatóság utján O hercegi Fenségéhez juttatni, úgy más részről örömmel lép ezennel a nyilvánosság ez útjára, hogy a kegyes tett minél többek előtt feltárja s az ég bö áldását kérjé a magas adományozóra és hercegi házára. Hidas január 12-én 1867. A fentnevezett egyh.megye nevében és megbízásából Haffner Eajos, esp. aljegyző. *) A többi lapok t. c. szerkesztői Is kéretnek e sorok ssives közlésére. Közlő. *) Kár nevét elhallgatni.