Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-29 / 39. szám

B E L F Ö L A bányai ág. ev. egyházkerület az előestén tartott előleges tanácskozmány után f. h. 19. nyitá meg ez évi közgyűléseit. Pesten reggeli 9 órakor a pesti evang. egyház nagy termében összegyűlvén, először is nt. Sárkány János aszódi lelkész esp. ur buzgó imában a szent Isten szent lelkét hívá segélyül. Azután főt. Székács József sup. ur megnyitá az ülést. — A világi elnökiszék a volt felügyelő Dessewffy Ottó ur lemondása folytán üres levén, annak ideiglenes betöltésére Kubinyi Ágost ő nsga kéretett fel, — mig egy küldöttség indittatott az ujon választott felügyelő, — b Podmaniczky Frigyesért, — kijöttekor lelkes éljenekkel fogadtatván, superint ur által üdvözöltetett. — Reá esett, úgymond a kerület választása, benne öszpontosul s bizalom, részint azon névért, melyet visel, melynek ősei már, különösen Dunántúl a vallási ügyek körül szerzett érdemeik által tiszteletet szereztek, de különösen saját érdemeiért, — buzgóságáért, mit az egyházi ügyek körül tanúsított. —A szokott két kérdésre, hajlandó e a ker. felügyelői tisztet elfoglalni? kész e erre nézve esküt tenni? igennel felelvén, a báró ur esküjét letette, s a kerület bizalmát megköszönvén, székét elfoglalá. — Elmultak már — úgymond — istennek hála a küzdelem évei, midőn arról volt szó, megtartani veszélyben forgó birtokainkat. Most a szervezés kora kezdődik; a felületes vizsgáló előtt tán érdekesebbnek látszik amaz, de a ki a dolgok mélyére tekint, azelőtt bizonyosan fontosabb lesz ezen kor, legyünk bizodalommal. — Köszönetet mond a benne helyezett bizalomért — köszönetet különösen Székács főt. urnák, ki őt egykor a keresztyénségbe avatta, s azóta is karjain vezeté. Végre törekvéseink teendőink első céljául a zsinattartást jelöli ki. Következett az újonnan választott ker. jegyzők, nt. Sárkány János, Szeberényi Gusztáv és t. Görgey István urak felesküvése, minek megtörténtével ismét főt. superint. ur vette fel a szót, ő ott kezdi, hol a felügyelő ur elhagyta: Országos egyházat zsinat nélkül épiteni nem lehet. A kánonhozó jog csak a zsinatot illeti meg. Hol a zsinat ezen jogát nem gyakorolhatja, nem az a csoda, hogy az egyház fejlődésében hiányok merülnek fel, hanem az, hogy az ily egyházi fejlődés teljesen el nem akad. Épen-e hónap 12-én mult 77. éve, hogy egyházunkban az utolsó zsinat tartatott, melynek kánonai az állam által sohasem lettek megerősítve. Hogy azóta zsinathoz nem juthatánk, ennek nem az egyház az egyedüli oka. Ennek oka inkább az állam, mely 1859 ig nem kívánta a zsinatot, 1859 óta pedig oly feltételek mellett kívánta, melyek előttünk méltán elfogadhatlanoknak tűntek fel." Apáink egyetemes gyűlések s azok határozatai által kívánták pótolni a zsinatok és kánonok hiányát. De a határozatok nem pótolhatják a kánonok hiányát. — Nekünk oda kell törekednünk, hogy szabadon tartható zsinataink legyenek, s az azokon hozott kánonokat foganatosíthassuk is. „Ezt csak oly államtól várhatjuk, mely barátságos viszonyban áll az egyházhoz. Az előbbi állam barátságtalan viszonyát irányunkban semmi sem tanúsíthatja kézzelfoghatóbban, mint azon tény, mely szerint az nemcsak a mi zsinati határozatainkat soha el nem ismerte hanem azokra nézve is melyeket elismerni kénytelen volt, nem azok megtartása, de azok felforgatása volt célja. „Van-e kilátásunk, hogy a mostani kormány barátságosabb lesz irányunkban ? E z t én hiszem, és megnyugvással adnám magamat át ezen hitnek, ha valaki elpecsetelné nekünk e kormány állandóságát vagy azt, hogy helyét irányunkban még méltányosabb foglalandja el." Nem bizalmatlankodásból emliti fel ezt, de azért hogy használjuk a jó alkalmat, az idők most kedvezők. „A mostani kormány már az 1848-iki 20. §. által is kényszerítve lesz ezen viszony tisztázásába beereszkedni. De ha a jelek nem .csalnak, szives örömmel valljuk be., hogy létezése rövid ideje alatt már önkényt is tön jó akaratát tanúsító kezdeményezéseket. Ide tartozik az 1859. pátens hatályon kivül helyezése, a mi nem volt oly könnyű dolog, mint egyelőre látszik. Méltán adózunk hálával és elismeréssel a vallás és közoktatási miniszter urnák azon kitartó erélyért, melyet e pátens eltávolításában kifejtett. De megemlékezünk azon hagyományos eljárásról is, melyet az előbbi kormányok kezdet óta századokon keresztül követtek; —hogy t. i. mindig készen tartottak számunkra egy egy sérelmet, hogy annak eltávolítását sürgetvén, positiv jogokat kivánni eszünkbe ne jusson. Most azonban ki kell nyilvánítanunk, hogy minket csak a bennünket megillető jogok megadásával lehet kielégíteni, — s e vallomással Öszhangzásban kell müködnünk Másik jele a kormány jó indulatának a miniszter ur ama felszólítása, hogy egyházi és iskolai jótékony alapjainkat mutassuk ki, mit azon bevallott célból tön, hogy az azokat terhelő adót törvényhozási uton enyhítse. Harmadik intézkedése a népnevelési egyletek életbeléptetése, mi nemcsak határozott jó akarat kifolyása, hanem némileg a mi oktatási rendszerünk célszerűsége van benne elismerve. Mi cíZty Sí mit a miniszter ur tervez, már birjuk dékáni és dekánsági intézetünkben. Minden esperesség évszázadok óta minden egyes dekánságában mind megannyi iskolai egyleti szervezetet mutat fel, melyek az esperességi közgyűlésekben öszpontosulnak, épen azon célt tartván szemeik előtt s ugyanazon teendőket végezvén, mit a miniszter ur által javaslatba hozatnak. Es itt e világi elem nemcsak ki nem záratik, de sőt egyenesen megrovatik, ha protest. joga és kötelme szerint az iskolai ügybe befolyni nem akarna. A viszonyok gondviselésszerű találkozását kell bámulnunk azon tényben, mely szerint az esperességek épen a lefolyt évben jóval a miniszter ur tervének keletkezése előtt, kiváló munkásságot tanúsítottak, mind a dékáni ín-