Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-22 / 38. szám
vonta el agg napjai bizonytalanságától az áldozó, hogy nemesen érző kebellel reg táplált magasztos eszményképe valósításának szentelje. Nem méltó e hogy a nép imába foglalja nevét az ily igazi lelkiatyának s hogy mindnyájan esdjünk a mindenhatónak, hogy soká éljen a férfi, ki im mindenikért él, s hogy a hazai népmüvelődés történelmének múzsája örökké égő fáklyát gyújtson sirja fölött, hogy neve fényével bevilágítsa a messze századokat. Hogy e szép alapítvány mielőbb megfelelhessen föladatának, elhatároztatott, hogy az e.megyei tanügyi bizottmány az alapitványozó nézeteit igyekezzék csurgói gymnásiumunk tanrendszerébe beilleszteni s e célból magát a nt. férfiúval összeköttetésbe tenni. Kálmáncsa 1867. e /9 . közli Körmend}/ Sándor. főjegyző. A békési ev. esperesség b. Podmaniczky Frigyes helyébe Kemény Mihályt választá világi felügyelőnek, GYÁSZHIREK. i IN. t. fflaller Ferenc ur a csákvári ref. egyház lelkipásztora, a vértes-aljai 1 helv. hitvallású egyházmegye köztiszteletben nyu- | galomra lépett fő esperese, 1860-ik évben a duna- I melléki helv. hitvallású egyházkerület áldozatkész helyettes superintendense folyó 1867-ik évi september hó 10-én életének 86, boldog házasságának 58, és lelkipásztorságának 62-ik évében két heti beteg- | ség után meghalt. *) Takarja az Ur keze megáldva szolgáját! Zalamegye. Nemes-Pécsei, sept. 10. Nagy férfiú dölt ki a veszprémi ev. reform, egyházmegyében, három politikai megyére kiterjedő egyh. megyénknek ékes koronája esett el — a János szelid lelkével, Pál apostoli szent tüzével s buzgalmával megajándékoztatott esperesünkben, most már — fájdalom! — csak néhai Oláh Jáuos-ban. Született Papkeszin, veszprém megyében 1793-ik évi oct. 20-án — meghalt ns. Pécselen Zala megyében 1867-ik évi sept. 5-én. Közhasznú élete egy hónap és néhány nap hijján 74 évre terjedett. A bölcsészeti és istenészeti tanfolyamot a pápai ev. ref. főtanodában végezte 1817-ik év őszén. 1821-ik év tavaszáig Szent Gálon hivataloskodott, mint academicus tanitó, s 1822-ik év tavaszáig hajmáskéri segédlelkész volt, 1822-ik évben az antalfai, 1828-ik évben a rátóti, 1830-ik évben *) Baracskáról várjuk a nagyérdemű veterannak körülményes nekrologját. a litéri, 1842-ik évben a nemes és nagy péczeli egyesült ev. ref. gyülekezet választá lelkészeül, s itt dobbant utóisót az a nemes sziv, mely a dicsőültnek egész életfolyamában a szép-jó- es nemesért, az emberiség jobb léteért vert. Szép tehetséggel, gazdag költői érrel birt . . . kár, hogy ez utóbbit nem fejleszté, mert a korabeli költői irodalomnak ha nem is első rangú — de minden esetre fénylő csillaga veszett el benne. Egyházi beszédein is föl lehetett ismerni a költőt azon gyönyörű virágokból és hasonlatokból, melyekkel eszmegazdag beszédeit fölékesítette. Kiválólag a régészetet s gazdasági tudományokat kedvelte és művelte az egyházi téren szükségelt munkássága által el nem foglalt időben. Már fiatalkorában munkatársa volt a Tudományos Gyűjteménynek, melyben, több cikke tétetett közzé. Egy heti köznapi imái Pap István köznapi imáinak 2-ilc kiadásában jelentek meg. — Gyümölcsfa kertészete, melyhez függelékül a Szőlőművelés s borkezelés is csatolva van — Révkomáromban 1854-ik évben nyomatott ki. Több tudományos — részint egyházi, részint régészeti, részint gazdasági műve — Írásban maradót. A Veszprémi ev. ref. egyh. megye 1845-ik évben választá ülnökéül és jegyzőjeül, 1848-ik évben főjegyzővé, 1860-ik évben esperessé választatott. Porrészei tegnapelőtt (sept. 8-án) délelőtt helyeztettek végnyugalmi helyükre a péceli sírkertben. A háznál tiszt. Rácz Endre, szent-istváni ref. lelkész mondott tartalmas gyászbeszédet s szívhez szóló imát — a sírnál tiszt. Jákói Sámuel, magyar barnaghi ref. lelkész tartott ihletett lélekből fakadt — rokonérzelmü szivről tanúskodó síri beszédet,- a diszes uj templomban fényes — értelmes — három megye intelligentiájából alakult gyásztisztességtevő gyülekezet előtt tiszt. Szűcs Dániel, veszprémi ref. lelkész szónokolt a nagy halotthoz s fényes érdemeihez méltóan, alapigéül választván V. Móz. XXXIV : 5 — 8 olvasható szent igéket, valódi remekműnek nevezhető gyászbeszédében az Urnák oly szolgáiul tüntetvén föl a protestáns lelkészeket, kik e minőségökben bivatvák 1. fölszabadítani a népet, — 2. szilárd alapot vetni az erkölcsiségnek, — 3. terjeszteni az igazság országát,— 4. fejleszteni s előbbre vinni a tudományosságot és felvilágosodást. Alkalmaztatásában ugy tüntette föl az elhunytat, mint az Ur ily irányban működött hű szolgái legkitűnőbbjeinek egyikét. Ezerekre ment a gyásztiszteletre megjelentek száma. Képviselve voltak Veszprém, Fehér- és Zala megyék, ez utóbbi tiszteletjelül fegyveres tiszteleti őrséget is rendelt a koporsó mellé. B.-Füred fürdővendégeinek egy része is ide sietett a szórakozás regényes helyéről, hogy az elhunyt iránti tisztelet utósó adóját leróhassa. Ily népes és fényes vidéki temetést én még nem láttam. A koporsó közelében zokogott falusi gyermekek ékesebben hirdették zokogásukkal — mint én hirdethetném, hogy egyike volt ő azon valódi keresztyén lelkészeknek, kik a gyermekek gondját fölveszik a Jézus nevében. Béke és áldás poraira. A temetési gyászünnepély után tek. Pap Ferenc segédgondnok a pécseli lelkészlakban kormányszéki ülést tartott, nevezetesebb tárgyai:
