Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-22 / 38. szám

dúlván a harc szerencséje, onnan ismét elűzettek a cs. hadak és jezsuiták által. Az 1687-ik év leggyászosabb volt azon vidék prot. lakóira nézve. Gr. Csáki István cs. tábornok kiűzte a városból az evangélikusokat, iskoláikat, templomaikat elfoglalta, s a városon kivül a hóhér és kutyapecérek szomszédságában jelölt ki számokra helyet. Ezt nyomban követte a Karaffa „vértörvényszéke" (Laniena Eperiesensis.). Borzasztó korszak volt a magyar prot. egyház életében, melynek rémeit nem akarom az olvasó emlékében felidézni! Tudjuk, hogy eperjes volt a dráma legvéresebb jelenetének színhelye. Egész 1704-ig száműzve volt onnan a protestantismus, s csak II. Rákóci Ferenc nyitotta meg számokra ismét a város kapuit. A protestánsok visszanyerték a collegiumot, mint sajátjokat, s megkezdték újra a tanítást; de csak rövid ideig folytathatták, mert legyőzetvén a Rákóci forradalom 1711. septemberben Pálfy János nádor ismét a jezsuitáknak adta át az iskolát és templomokat, s a protestánsoknak a külvárosban jelölt ki egy kis helyet, hol templomot és iskolát építhessenek, de csak fából. A jezsuiták ez ellen is tiltakoztak, 1714-ben Kolb nevü priorjok vezetése alatt fanatizált csordák rohanták meg és rombolták szét az uj faépületeket. Néhány hét múlva egy királyi parancs ismét megengedte nekik az építést; de ekkor a jezsuiták ráveszik b. Krailing eperjesi térparancsnokot, hogy az építkezés ellen, mely a közel álló puskaporos toronyra nézve veszélyes lehet tiltakozzék. Ezen argumentum kiforgatása a protestánsoknak sok fáradságba és 3000 forintba került. — Ezen időtájban a collegium igen szegény állapotban lehetett, mert a rector professor fizetése nem tett többet, mint 90 forintot, holott előbbi virágzó korszakában 1667-ben dr. Pomarius Sámuel igazgatónak fizetése volt: 400 birodalmi tallér, 6 köböl buza, 24 köböl rozs, 2 hordó bor, 10 hordó sör, 25 tallér fapénz és szállás. Ennél nagyobb fizetést akkor a német universitásokon sem húztak a tanárok. — A mult század második negyedén kezdve békésebb időket élt a collegium; de ezt csak ugy kell érteni, hogy a jezsuiták különböző ürügyek alatt ép oly elkeseredetten üldözték azután is, csakhogy a bécsi kormány, melyet ugyan jónak senki sem nevez közüllünk, de a mely mégis emberiebb indulattal viseltetett irántunk, mint a hazai ultramontanok, nem tette többé magát oly határozottan a jezsuitismus eszközévé, mint azelőtt. A valódi jobb napok kezdetét mégis csak Il-ik József császár uralkodása kezdetére lehet tenni. Eltöröltetvén a jezsuita rend, a kormány árverezés alá bocsátá az evangélikusoktól elvett templom és collegium épületét, s ők előbbi jogos birtokukat újból megvették 6000 forinton, 1783-ban. Nem történt minden akadály nélkül az épületek átvevése, de végül mégis megtörtént. A mult század végétől 1848-ig folytonos küzdelmek közt haladt az intézet mindig előre. A forradalom tartama alatt szünetelt a tanitás ott is, mint más intézeteinkben. A Bach kormány nyomása ujabb erőfeszítésre ösztönzé a protestánsokat iskoláik érdekében, — az eperjesi collegium vagyoni ereje is oda emelkedett, hogy képes volt az Entwurf által követelt tanerőket kiállítani, s 1855. oct. 19-én megnyerte a nyilvánossági jogot. Jelenleg magában foglalja az intézet a theologiai és jogi akadémiai tanpályát s a 8 osztályú teljes gymnasiumot. A theologiában 3 évi folyamban 4 tanár tanit, a két évi folyami jogban 5 tanár, a gymn. osztályokban 13 tanár működik. Tanulók száma a mult 186%-ik isk. évben a theologiában 40, jogban 105, gymnasiumban 248, összesen 393. Ezekből tápintézetben 114, convictusban 49, ösztöndíjas 55, díjelengedés által segélyzett 43. — Az intézet vagyoni ereje kétszáz év előtt (1667 táján) állott 100,000 frtból, két faluból (Kajathaés Mochnya) egy pusztából s nagy mennyiségű termékekből. Midőn a jezsuita üldözések megszűntek, az összes töke alig tett 17,000 frtot, dacára, hogy a közben befolyt század év alatt körülbelül 17 ezer frtnyi uj alapítványok tétettek ; midőn József császár alatt az épületet újból megvették, a kormány kívánságára kimutatott tőke tett 26,840 frtot. E század elején a töke 41,800 frt; de az 1811-iki devalvatio következtében csaknem felényire apadt, ugy hogy 1826-ban oda értve a tápintézeti és stipendialis tőkéket is, 17,000 frt volt a collegium összes tőkéje; 1861-ben már négyszer ennyit, 61,442 frt o. é. A töke mai állását nem tudtam tisztán kivenni, de az összes évi jövedelem J864

/5

-iki évben 9892 frt. Ezek az eperjesi collegium történetének főbb adatai. Ki többet akar róla tudni, olvassa el: ,,Az eperjesi egyházkerületi, ág. h. evangelikus collegium múltjának és jelen állapotjának vázlatos rajza. Összeállította Vandrák András, collegiumi tanár. A jubileum alkalmából kinyomatni rendelé az iskolai gyűlés. Eperjesen, nyomatott Staudy Antalnál. 1867. 40 lap" cimü könyvecskét. Bánó József beszédét karének követte , azután Vandrák András köztiszteletben álló tanár lépett a szószékre. Irás nélkül mondott beszédén meglátszott, hogy egy remekül kidolgozott munkának Összevonása, mire őt az idő rövidsége kényszeritette ; s épen ezért nem akarok belőle részleteket közölni, remélve hogy rövid időn meg fog jelenni az egész nyomtatásban, s akkor a maga teljességében élvezheti az olvasóközönség, — a mire az nagyon is méltó. Ezután Irányi István szavalt egy alkalomszerű latin ódát, azután Szmik Lajos joghallgató magyar költeményt, és végül a Hymnus eléneklése mellett kivonultunk a templomból. A templom ajtóiban tányérok állottak nők felügyelete alatt, s begyült a collegium javára több mint 1000 forint. A templomból a közönség a collegium előtti térre ment. E tér históriai emlékű a magyar nemzet és a protestantismus életében, — azon állíttatta fel Karaffa a vérpadot, maga pedig az átellenben lévő háznak ablakából nézte a szerencsétlen protestánsok kivégeztetését. A vérpad helyére a jezsuiták nagyszerű emlékoszlopot emeltek, mely máig is fenn áll, megrakva szentek alakjaival, egyik oldalán halálfő és a gyászos emlékű „a d m aj orem dei glóriám" felirat díszlik. A jezsuiták ártat-