Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-15 / 37. szám

1161 1 J 02 tudjuk, hogy alkotmányos hazafikormány, bármely színezetű legyen is, azon szent elveket meg nem fogja tagadhatni, melyeknek polcrajutását köszönheti. Nevezetesen nem fog a megyei, községi és gyülekezeti autonóm rendelkezés ellen törhetni anélkül, hogy az által előreláthatólag maga megsemmisítését ne okozná. Mihelyt a magyar kormány uralkodni akar és nem kormányozni, elrúgta maga alól felmaradhatása alapját s aBaehok és Schinerlingek sorába lépett, kiknek előbb-utóbb sorsukat is kell osztania. Hogy Eötvös ezen axiomaszerti igazság egész tudatával bir, s ehhez képest intézi teendőit, ez minden eddig tett nyilatkozatából és rendelkezéséből világos. Valóban ha népnevelési ügyünk égető kérdéseit nem általános theoriák szerint, akár kormányi, akár egyházi, oktroyált rendeletek által elhallgattatni, hanem az illetők kihallgatásával alkotmány szerűen eldönteni akarjuk, mindenek előtt módokról kell gondolkodni, hogy a közakarat szabadon, hivatalos sugalmazástól menten nyilatkozhassék. Mi erre nézve Eötvös fenf'orgó indítványában szerenesés előgondoskodást látunk, s azért nem győzzük annak fontosságát elegendőképen kiemelni. Merem állítani, hogy ha valaki kérdést tenne magának, minő eszközök által lehetne az oktatási ügy iránt az összes közönség érdekeltségét és részvétét a legrövidebb uton felébreszteni : a felekezetek autonómiájának tiszteletben tartása mellett a nemzeti közérdekkel egyezőbb eljárást nem ajánlhatna, mint a melyet Eötvös követett, midőn ama cél elérésére szabadon működendő egyletek alakítását indítványozta. Nem is tehetett ő egyebet, ha magával következetes maradni akarván, a tényleges hazai viszonyokat is tekintetbe veszi. Eötvös „a XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra" cimü munkájában (II. kötet 222 — 233.1.) bőven fejtegeti az oktatási ügy központosításának történelmileg felmutatható eredményét, s ezekből azt az általános következtetést vonja és észgyőző okokkal bizonyítja, hogy a közoktatás ügyének a közhatalom általi központosítása sem az államnak javára sem magának az oktatás ügyének előnyére soha nem szolgált. Amiből viszont önként következik, hogy Eötvös a közoktatásügyet a polgárok autonom jogai körébe sorozandónak tartja. Midőn e szerint ujabb időben Eötvös, a minister, számot vetett a viszonyokkal, melyeknek körében, mint tényleg adott téren, a munkáiban kifejtett elveket alkalmazni feladata, képzelem, nem kis aggodalom szállliatta meg lelkét, ha meggondolta, hogy az állam közvetlen vezetése alól felszabadalandó közoktatás oly kezekre kerülhet, melyek között az ifjúság az állam intentiójával épen ellenkező irányban fog neveltetni. Vagy közelebb jelezve a veszedelmet, miután a népiskola még mindég az egyház peculiumának állíttatik lenni, több mint valószínű, hogy az ultramontanismus élve az alkalommal, kezei közé ragadja majd a közoktatást s a jövő nemzedéket az encyklica elveiben nevelvén, összes társadalmi vívmányainkat illusoriusokká teszi, felekezeti gyűlölséget örökítvén meg a nemzetegység veszedelmére. Az indítványozott egyletek létrejötte által e fenyegető veszélynek szerencsésen lenne eleje véve. Mert főurak és papok lehetnek ultramontának ; de szabad és művelt polgárok, kikből amaz egyleteknek alakulniok kell, olyanoknak nem képzelhetők. Valóban szerencsés gondolat a szabadsággal való visszaélés folytán keletkezhető veszedelmeknek magoknak a szabadsági mozgalmaknak helyes irányba terelése által venni elejét, és csak az lenne a különös, ha a szabad társulási működés épen azoknál találna ellerimondásra, kik századok óta azt symbolumként zászlójukon hordozzák , — azoktól utasíttatnék vissza, kiket egy előrelátható veszélyes harc esélyeitől megóvni nem utolsó feladata. Megengedjük, hogy felekezetünknél, ha magában tekintjük, ily egyletek alakítására valami égető szűkség nincsen ; mert egyházkormányzatunk egész szervezete olyan, hogy valamint az egyházi, ugy a közoktatási ügy rendezésébe is minden önálló polgárnak beleszólási joga, illetőleg kötelessége van. De itt nemzeti, országos intézkedésről van a szó, s épen az a feladat, hogy a közoktatási ügy emelésére a nem protestáns polgárok is buzdittassanak, s közös, egyesült működés által a szent ügy országos felvirágzásnak indittassék,