Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-08 / 36. szám

hanem a vallásos érzelem, a kegyes öntudat, amely előtt mindenik tantételnek magát igazolnia, abban viszhangra találnia kellett. Minélfogva a régi hittani anyagnak egy jó nagy része, mint a vallásos élet lényegéhez egyáltalá­ban nem tartozó teljes joggal kiküszöbőlteték s a törté­netbe, kozmologiába vagy a metaphysikába utasíttatott; a megmaradt mag pedig annyira meg lőn tisztítva a külső és hamis supranaturalisticus képzetekből, hogy Schleiermacher az uj hittan megalapítójának méltán ne­veztetik. S itt mutatkozik dialecticájának mélyreható, mindenütt tisztító, jobbra és balra irtogató, uj ösvényt törő ereje. Mert épen abban van igazi korszakot alkotó értéke Schleiermacher dogmaticajának, ezen classicus műnek, melyhez az utolsó három század termékei közül egy sem, s a reformatio idejéből csak Kálvin „Institu­tiones"-e hasonlítható, hogy a vallásos érzelem minden a hitre nézve lényegest biztos tapintattal kiemelt, mig más részről a hittannak valamennyi száraz ága s a külsőleges előterjesztés minden kinövései az itészet éles késével le­vágdaltattak. (Vége köv.) B E L F Ö L D-A dunániiineiii ág. h. ev. egyházkerület gyűlése aug. 28 és 29. E gyűlést ismét a kerületi felügyelő, Szentiványi Márton, főispán ur ő mlga nélkül tartottuk, kit ezúttal Thirring Károly mosonyi felügyelő helyettesitett. El­nöklő püspök főt. Geduly Lajos ur élénk képét adta jelen­tésében az egy évi eseményeknek. Jelentésének azon leg­fontosabb momentuma, hogy az alkotmány helyreállítása után a szerencsétlen pátens is visszavétetett, arra indította e kerületet, hogy valamint ő Felségéhez, ugy a cultns­miniszterhez is hálafeliratokat intézzen. Ezzel szoros kapcsolatban állt tanácskozásunk másik tárgya, t. i. a patentalis egyházak visszakebelezése. A superintendens ur és esperesek jelentéseiből egyaránt kitűnt, hogy az esperességi gyűlésekre ők is meghivattak, és Liptóban csakugyan meg is jelentek; csak hogy ugy, mint alku­dozó felek, éspedig teljesithetlen föltételekkel. Azon kér­dés merült tehát föl, milyen utasítást adjunk az egyete­mes gyűlésre menendő képviselőknek a visszakebelezés módozataira nézve. Minthogy a visszatérők óhajtásait csupán ott fogjuk megtudhatni, az utasítás csak általá­nos lehet, s abból áll, hogy kövesse egyházunk az evan­geliomi apa példáját a megtért tékozló fiú irányában. De épen azért bánjék velők apailag, különösen pedig óhaj­tásaival kielégítése tekintetében menjen az engedékeny­ségben egész azon határig, meddig azt egyházunk inte­gritása, — jogállapota és méltósága megengedi. Ellenben utasítsa vissza az olyan magaviseletet, mely szerint ők magokat talán alkudozó felek gyanánt akarnák geralni. Mert a pátens meg levén szüntetve, patentalis egyház tényleg nem létezik, valamint jogilag soha sem létezett. Megemlítendő, hogy a nyitrai küldöttek egyike állitá? hogy az egyetemes gyűlésen mind az öt kerület lesz kép­viselve. Mit azonban nem késtünk azonnal visszautasí­tani ! — A vallásügyi törvényjavaslatot még egyszer elő­vettük, és ismét akadt iránta néhány észrevétel. Neveze­tesen, hogy a hirdetményi fölmentvényeket, mint több­nyire sürgőseket az esperes, a vérrokonsági akadályiakat pedig a superintendens adja. A váló pörökre nézve pedig sürgetjük, hogy azok rögtön, még a vallásügyi törvény létesülte előtt az egyh. törvényszékekhez tetessenek át, mint azt az 1791: 26. t. c. is követeli. Végre felszólítjuk az egyetemes gyűlést, hogy a törvény megalkotásáig is kö­vetendő utasítást adjon azon esetekre nézve, melyekben az 1848: 20. t. c. egyenlőségi elve összeütközésbe jő a tényleges állapotokkal. Kerületünk is megütközött azon rendeleten, melyet a cultusminiszter nevében Tanárky Gredeon államtitkár bocsátott ki, s melyben a nyíregyházi gymnasiumnak a nyilvánossági jogot engedélyezi, mely jog az 1791: 26. t. c. valamennyi iskolánkat megilleti. Annál inkább megütköztünk azonban a tiszai kerületen, mely az enge­délyt kérte, mint azt az emiitett rendelet kifejezi*). Végre megemlítem még, hogy a bányakerület perrendtartást ideiglenesen saját használatunkra is néhány csekélyebb módositéssal elfogadtuk. —£—,<f, *) Ha a főt. egyli.ker. gyűlés tagjai elolvasták volna a nyíregyházi t. tanárikar ide vonatkozó felvilágosítását, mely lapunkban meg­jelent, bizonyosan megszűnt volna a megütközés legalább a tiszai egyházkerületre nézve. Szerk. TÁRCA. 9MT E2$<lö-szózat. Régen nem kopogtattunk már t. olvasóinknál, s most sem alkalmatlankodnánk, noha a jó Isten az előbbi évekénél bővebb terméssel áldotta is meg hazánk földjét, nem alkalmatlankodnánk, mint mondók, ha egy égig kiáltó ínség enyhítését nem kellene ajánlanunk a jó lelkű kö­zönségnek. Egy férfi, aki 1848 előtt egyik jóhirü gymna­siumunknál, mint tanár, dicséretesen működött, s ki a sza­badságharc kitörésekor a honvédseregbe állott, s ott ma­gát kitüntetvén, hadnagygyá lőn, ki a szabadság dicső harcából három sebbel tért vissza, most itt Pesten éhha­lállal küzd. Iszonyú ezt kimondani, de a tény áll. Neje be­tegen fekszik az „Arany-sasí £ cimü szállodában, s három neveletlen gyermeket kell táplálnia. Ide jött Pestre, hogy talán itt megtalálandja azt, amit vidéken hasztalan

Next

/
Thumbnails
Contents