Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-27 / 4. szám

lett vagy lehetett magukat fentartani, az kétségen kivül nem fog csudálkozni rajta, hogy szegényebb sorsú egyházaink egy tekintélyes része belhivatalnokainak legjobb akarata mellett sem tudott, s jelenben sem tud több fizetést adni, mint mennyi azokat családjaikkal egyetemben csakis szűkön táplálhatja, s innen kifolyólag azon sem csudálkozhatunk, ha az ilyen szegény egyházak belhivatalnoki állomására, csakis az olyan felületes képzettségű egyének vállalkoznak, kik jobb jövedelmű hivatalra csekélyebb képzettségüknél fogva igényt nem tarthatnak: ne csodálkozzunk aztán azon sem, ha az ilyenek képzettségük s életviszonyaiknál fogva a tanmódszer mikéntje feletti egymássali értekezletek tartására sem ösztönt, sem hivatást nem érezhetnek; az e.megyei kormányzat, vagy ha ugy jobban tetszik, a tanitók urai a papok, nem a rájok tukmálni akart azon elv diadalaért hogy „minden ugy van jól amint van" hanem a fentebb érintett, felekezetünk s államhatalom közii viszonyok kényszerűségénél fogva türelmesebbek a N. S. úr testvérei, a tanitók iránt, mi nemcsak kenyér haját, hanem a kenyérből is juttatunk annyit, mennyi öt s családját egy napról más napra eltengeti; de itt aztán —jól jegyezze meg magának — saját testvéreinknek sem tudunk többet juttatni: tesszük pedig ezt s ekként azért, mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy nemzetiségünk, vallásunk, hitfelekezetünk fennállása s megmaradása érdekében jobb valamit tenni mint semmit, s az árt, mely mellett talán többet is tehetnénk, — de nem jobban, — egy kicsit sokalljuk, reméljük talán N. S. úr is sokallná, szóval mi elismerjük, hogy ügyes s vezénylethez értő tábornokok sokat, mindent tehetnek az ütközet szerencsés sikerére, de azt sem tagadhatjuk, hogy közember nélkül a tábornok semmi, s a közvitéz bátorsága, kitartása, mint ezt példák igazolják, nem egyszer adott'szerencsés fordulatot a harc kétes kimenetelének. N. S. úr az elmélkedés fő s irányeszméjéhez, a papok elleni gyűlölethez következetesen rátör ötödször nem lankadó héwel a presbyteriumokra, de korántsem azért, hogy azok tagjai nagy részben iskolátlan földmívelő emberek, hanem azért, hogy azok elnökei szintén papok „kik szerinte teljhatalmú bir ók, mindent indítványoznak, mindent előterjesztenek,hol a jpap egész bátorsággal spirulás nélkül adhat elő mindent a szegény tanítóról, s hogy ennek még csak a ktdcslyukon sem szabadhallgatni azt a mit ott végeznek." Ha N. S. úr azt mondja, hogy a közel mult decenniumban ilyetén, — a felügyeleti joggali visszaélések esetei merültek fel, vagy ha hivatkozik vala e jelen korbani egyes esetek hasonló példáira, ezt igen is értenök, de midőn általánosságban a zsarnokság bélyegét akarja erővel rásütni a prot. lelkészi- testületre, olyan bélyeget, melytől annak szelleme általában idegen, — e vád jellemzésére hamarjában még alkalmas épithetont se talál az ember, ez több mint elfogultság, ez határos a malitiával. De a dolog érdemére visszatérve kérdem, mi vagyunk annak okai, hogy a tanitók az egyházkormányzat jogkörén kivül állanak ? mi e jogot apáinktól örököltük, s mint sz. örökséget, mint a prot. egyházak önkormányzati jogának hasisát, annyi ellenséges viszonyok támadása ellenében is híven megőriztük, de a dolog természete igényli, hogy valamint mi önöket e jog élvezéséből ki nem zártuk, ugy azt önökkel mind addig, mig az e részbeni ősi törvény fennáll, meg sem oszthatjuk, de ne hidje azért, hogy mi önök irányában e jog kiváltságos élvezetére féltékenyek volnánk, megosztjuk mi ezen jogot szívesen önökkel, mint testvéreinkkel, mivel tudjuk hogy a kötelesség jogélvezet nélkül, a szolgai alárendeltség fogalmával ugyanazonos. Türelem azért s méltánylat, eljön az idő s talán nem sokára, mely ez ősi törvényt eltörölvén, bennünket ez örökségben osztályos atyafiakká tesz : a türelmetlenség, különösen pedig az olyan, N. S.-féle gyűlölettől inspirált türelmetlenség nem könnyitendi az atyafiságos egyesség útját. Ezelőtt mintegy 4 évvel a kebelbeli tanítói testület az e.-megyei hatósághoz folyamodott e jognak reá is leendő kiterjesztéseért, de miként a dolog természete hozza magával, válaszul mást nem nyerhetett, mint azt, hogy a mennyiben ez ügy a kormányzati rendszer jogkörébe vág, hatáskörén kivül esik az e.megyei hatóságnak e tekintetben érdemleges ítéletet hozni, nem gátolja azonban, söt örülni fog rajta, ha az egyes egyházak tanítóikat presbyterekül elválasztják, mely ezen ítéletnek eredménye lön, hogy ma már több egyházban vannak tanítóink közül presbyterek. i (Folytatjuk.) KÖNYVISMERTETÉS. Észrevételeim t. Kovács Albert urnák a m. évi „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 51-ik számában közlött bírálatára. Törvény és igazság, de mindenek felett szeretet! (Vége.) Legyen azonban, hogy Müllernek szabadon használtam valamely definitioját, legyen épen a következő biráló úr által idézett hely : „A katekhetikai kérdezősködéseknek célja, mint a katekhizationak: a gyermeknek önálló gondolkozását bizonyos határozott irányban fölébreszteni, hogy gondolataikat egy határozott pontra irányozva, az egyes kérdések tartalma, s a felébresztett gondolatok sorozata nyomán, szükségeikhez képest, mindazon gondolatokat, fogalmakat, melyeket mig nem ismertek, vagy elfelejtettek, kifejthessék, feltalálhassák." — Kérdem már most, minő szándékból, minő jogon ferdítette el biráló úr két szónak megváltoztatásával az idézett mondat értelmét ? az eredeti szövegben „gyermeknek" helyett „gyermekeknek áll," — „melyeket mig nem ösmertek" helyett pedig: „melyeket még nem ösmertek." Tán sajtóhiba? . . az nem lehet kérem, mert biráló úr épen helyt van, s tudom jól tudja, legalább tudnia kell, mint prot. theologiai tanárnak, hogy midőn mások szavait ellenök fegyverül akarják használni, akkor nagyon ügyelnünk kell a hü közlésre, és igy biráló úr is híven őrködött épen szavaim, s épen meghatározás idézetében, hol egy jotányi erőszakos változtatás az egésznek értelmét megrontja ... De engedjük meg, hogy legyen sajtóhiba, úgyis lovagiatlanság, nagyon bűnös hanyagság, s csak egy