Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-01 / 35. szám

/ középszerűen ment. Ugylátszik a gyülekezet egy része nem tud énekelni, legalább az éneklésben nem vett részt. Szomszédom kezében a kővetkező cimü énekes könyv volt! Gesangbuch zum gottesdienstlichen Gebrauch fiir ecangelische Gemeinde. Mit Genehmigung des hohen Ministerii der geistlichen AngelegenheUen8-ik kiadás. Berlin 1853. Oberhofdruckerei. 557. lap közép 8°. Az első ének után a gyülekezetből oly zacskókban, melyeknek perselyszájuk volt, alamisnapénzt szedtek. A lelkész a szószékbe felmenvén, rövid imát mondott mely 2 — 3 percig tartott. Ezután felolvasá a leckét ezen igék szerint „Selig sind die Todten'- stb. s azokról emlékezék, kik a nyári porosz-osztrák háború vérontásai alatt elhullottak. Szónoklata 50 percig tartott. Az előadás érzelmes hangon természetesen és könnyen folyt, de mélyebb meggondolást a gyülekezeten nem vettem észre hogy szült volna, bár a tárgy erre alkalmas vala. Azután könyörgés következett, melyben imádkoztak a királyért, a koronahercegért, az országért, a közbékeségért, az együttlévő országgyűlésért, az egész német hazáért, a hatóságokért, a városért, a községért. Majd házasulandók hirdetése, rövid áldás, Miatyánk és egyéb hirdetések jöttek. Imádkozás alatt a gyülekezet ülve maradt, a lecke felolvasásakor állott. Legvégül egy vers énekeltetett. Ezufán egy percnyi néma szünet következek, mialatt az egész gyülekezet ülve magános néma imára leborult. Ennek végződtével az orgona megszólalt, a közönség pedig elhagyta a templomot. A templomajtóban adakozás végett persely volt kitéve. Midőn a közönség kitakarodék, mintegy 15 — 20-an visszamaradtak, s az oltár közvetlen közelében lévő padokon egymás társaságában helyet foglalván, orgona kíséretében csakhamar énekelni kezdtek, s egy verset elmondtak. Ezalatt a lelkész az oltár elibe állott, igen röviden imádkozék, s majd elmondá az úrvacsora szereztetése igéit, rövid utó fohászszal toldván meg azokat. Ekkor egy másik éltesebb lelkész is lépett az oltár elibe. Ez, mint később megtudtam Sydow volt, ki ezen templom mellett Hülfsprediger. (Ennek a szónak nem az az értelme van külföldön, a mit nálunk a segédlelkész jelent.) Sydow ur mintegy 50 — 55 éves, öles termetű, széles vállú, csontos alak. Hosszú férfias ábrázata egészen borotvált. Szürkülő barna hajzatát hátra fésülve vállain hordozza. Midőn ő az oltár elibe érkezek, a kisded társaság is megmozdult ülőhelyéről, s a férfiak és nők vegyesen sort képezve az oltárhoz közeledtek. A kántor orgona kíséretében énekelt. Az iíjabb lelkész, ki jobb kéz felől állott, a hozzá járulók szájába fehér kenyeret tett, Sydow pedig bort töltött. A kenyér távolról ostyának látszik, miután lapos és kerek alakú, azonban kovászos tésztából készül. Urvacsorálás közben mindkét lelkész folyvást beszélt az élvezőkhöz, kik nem térdeltek le. Midőn ezek egészen elhaladtak az oltár előtt, az ifjabbik lelkész az oltári emelvényről lelépett, s szembe állott lelkésztársával. Ketten ezen helyzetben ur vacsoráltak. Ennek végén elhallgatott az orgona, s az ifjabbik lelkész imához fogott, miközben Sydow is mellette maradt. Ezt rövid áldás követte, melyet a gyülekezet felállva fogadott. Ennek végeztével egy vers énekeltetett, s ekkor a jelenlévők, miután előbb magános néma imára leborultak, ki felé megindultak. Útközben az oltár előtt álló lelkészekkel legnagyobb részt kezet fogtak, aztán pedig egymást megcsókolták. Az urvacsorálás egész szertartása, attól kezdve, hogy a nagy közönség a templomból kiment, V^-ed óránál tovább nem tartott. A következő vasárnap szintén d.*e. a királyi palota és a muzeum közti tér végén a Spree partján lévő Domkirchebe mentem. A templom 1747 óta áll fenn, szépség és művészet szempontjából kivül és belül egyaránt jelen -téktelen, de miután az uralkodóház és a küludvarok itteni képviselete tagjai e templomba járnak, s a királyi család sírboltja is itt van, ez oknál fogva a helyiség, mint főtemplom, nevezetességgel bir. Kivül, miként a Neue Kirche, ez is világos dohányszinre van festve. A tetőzet kúpjáról egy nagy aranyozott kereszt emelkedik fel s ez képezi a templom legmagosabb csúcsát. Belől az épület fehérre van meszelve minden cifraság nélkül. Az oltár felett jobb- és balfelől egy-egy mellkép életnagyságban. Az oltáron aranyozott feszület, mögötte a karban az orgona. Gázlángok számára földszint és a karban köröskörül gyertya alakú csövek vannak elhelyezve. Luszter nincs. A templom füttetik, alul a kar alatti állóhelyen felállított, kocka alakú, sajátságos szerkezetű nagy vaskályhák által, melyeknek nyilt ládáiban e'getett-kőszén használtatik. Az' ülőhelyek számozottak s néhol névfelirásokkal vannak ellátva. A kar alatt és hátul a karban, tágas állóhely van hagyva azok számára kiknek ülésök nincs. Tiz órakor kezdődött az istenitisztelet, s következő rendben folyt le. 1. Karének az orgona mellett mintegy 10 percig. 2. A gyülekezet éneklése % óra hosszat. 3. A lelkész az oltár elibe lép s imádkozik, olykorolykor félbeszakittatván majd az énekkar, majd a gyülekezet responsoriumai által. 4. A lelkész valami szentirásbeli helyet olvas fel, de hogy honnan és mit, a gyönge hangból nem tudtam megérteni. 5. Karének mintegy 5 percig. 6. Ismét szentirásbeli hely Mátéból, mire az énekkar responsoriuma következik. 7. A lelkész a Hiszekegyet olvassa fel. Hesponsorium az énekkar részéről. 8. A gyülekezet, mely eddig folyvást állott, leül. 9. A lelkész megnevezi a verset, melyet énekelni kell. 10. A gyülekezet énekel, mialatt a nagyszámú templomszolgák alamizsnálkodás végett a zacskókat meghordozzák. 11. Egy másik lelkész a templom hosszában lévő kar közepén, mely szószéki használatra van elkészítve, feláll, s röviden imádkozik, miközben a gyülekezet fölkel ülőhelyéből.