Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-01 / 35. szám
Az évi tanitás és tanulás, képzés és képeztetés sikerét bemutatták az intézet, annak tanárai s növendékei, az évet berekesztő nyilvános vizsgákon, melyek julius 28-án délelőtt s után tartattak. Jelen voltak ezeken a z egyház részéről a lelkész, a gondnok, Tolcsvai Nagy Ge -deon s Polgár Mihály e.tanácsnok urak, a női egyesület részéről özv. gróf Bethlen Pálné elnöklete mellett, Szabó Menyhértné, Hajdú Józsefné, özv. Zseni Jánosné, Vári Szabó Jánosné asszonyok, mint a felügyelő választmány tagjai, számos úrnők, szülék, s diszes, nagy közönség. Az intézetnek benlakó s bejáró növendékei az alsó osz -tályban 19-en, a középsőben 18-an, a felsőben 17-en valának, számszerint, összesen = 54-en. Öröm és gyönyör vala látni a derült arcú, csinos, tiszta leánykasereget, szép rendben, de fesz nélkül, komolyan s mégis vidáman s nyájasan. Elvezet vala hallani az értelmes feleleteket s tapasztalni az ismeretek alapos voltát. A tantárgyakból sorra kikérdeztettek ; női munkáik, hímzések, kötések, varrományok, dús kirakatban vonták magukra a szemlélők s vizsgálók figyelmét. A művészet és izlés, viseletben, szép Írásban, rajzban és festészetben, éneklésben, zongorázás és szavalásban, tünteték ki a gondos képeztetést. Kiválólag jeles előmenetelt tettek a növendékek a magyar nyelvben, kezdve a nyelvtani alapos ismereteken, folytatva az irályon át, föl a magyar irodalom történelméig, — a német és francia nyelvben, •— nem különben a történelemben, végig Magyarország történetein fel a világtörténélemig; szintén a számtanban, fold- és természetrajzban, természettanban. Mind ezeket magasztosan tetőzte a vallásbani oktatás s a vallásos szellem, mely az egész intézetet átihleté. Az oktatók közül azonban, ugylátszik magát az intézet tulajdonosát, Kalocsa Róza asszonyt, illeti főképen a dicséret, mint a ki lelkiismeretesen, buzgón, híven, ügyesen munkált, s legkitűnőbb sikert mutatott fel. A közönség nagy megelégedéssel oszlott szét estve, az intézetből, a vizsga helyéről; a női egylet választmánya azon tudattal, miszerint az úrnők érdemes dolgot műveltek, midőn ezen felső leány-tanintézetet, s növeldét áldozataikkal létesiték; az egyház tanácsi bizottság az érdem méltánylásával; a szülék örömmel és hálával; az idegenek, szem- és fültanuk teljes reménynyel az intézetnek szellemi gyarapodása s a növendékeknek számszerinti szaporodása iránt. Valóban az úrnők egyletének ezen vállalata minden dicséretre méltó s már is sikert eredményezett. Biztos a kilátás, hogy e leány-növelde s tanintézet, az egyház és haza javára, évről-évre gyarapuland,- hová a vidéken lakó szülék is bizalommal küldjék oktatás és nevelés végett leánykáikat; bizonyosak a felől, hogy azok, a pesti reform, egyház tanácsának felügyelete s a szakértő, buzgó úrnők egyleti választmányának gondjai s vezetése alatt, örömük és raegelégedésökre fognak képeztetni s neveltetni. Alapos a remény, hogy el fog éretni a női egyletnek kitűzött ama magas célja, miszerint az üdvös vállalat odáig terjedjen és emelkedjék, hogy a felső leány-iskoia nönevelőket képzőintézetté is alakuljon; — mihez a kezdeményezés meg is történt, mert immár négy magyar nevelőnő, érvényes oklevéllel kellőleg igazoltan lépett ki e tanintézetből. A közelebbi iskolai év, e nyilvános felső leány-iskolánál, egyszersmind magán nőnöveldénél, september hó tizedik napján nyittatik meg; mely határnapra a helyi és vidéki szüléket az alólirott teljes tisztelettel s bizalommal figyelmeztetni kedves kötelességének ismeri. Török Pál, pesti reform, lelkést. Külföldi utazásomból. XXI. C. Berlin. A Neue Kirche. Istenitisztelet és Úrvacsoraosztás ugyanott. Lydow ur. A Domkirche, Minemű renddel folyik itt a vasárnap délelőtti istenitisztelet ? Berlin templomai száma. Hogyen ülik itt meg a vasárnapot ? Nov. 25-ike, azaz vasárnap, volt az első nap, melyet Berlinben tölték. A Fridrichsstrasseban Schmidt Hotel garni-jéről a város központja felé menve az első templomba, melyet az uton találék, beléptem. A pompás Gensd'armenmarkten a Neue Kirche volt ez, mely II. Fridrik alatt épült. A templom teteje kúpba megy fel, melynek legmagasabb pontján valami aranyozott férfialak (apostol) áll. A monumentális nagy épület külseje a szemlélőre hatalmas benyomást gyakorol, s nem kevés várakozásokra jogosit, de a melyekben némikép csalódottnak érzi magát az ember, ha a kevés Ízléssel és szegényesen berendezett templomba belép. Én a bejáráshoz közel foglaltam helyet, de ezt az erős légvonat miatt, melynek kitéve valék, csakhamar mással cseréltem föl. A falak zöldesfehérre vannak meszelve s minden ékítmény nélküliek. A boltozat közepéről luszter csüng alá- A karzatok köröskörül gázvilágitásra vannak csövekkel ellátva. Az oltáron két gyertya égett. Ugyanitt középen egy kis aranyozott feszület van felállítva, maga az oltár pedig fekete posztóval bevonva, melynek elől lecsüngő részére egy nagy fehér kereszt van kivarrva. Több jelvényt nem láttam a templomban. Az ülőhelyek elül az oltár környezetében név félirással látvák el, egyebütt jegyzetlenek. A templom nem volt egészen tele, férfiak, kik a nőkkel tarkázva ültek, különösen kevesen voltak, ugy hogy a gyülekezetnek csak mintegy t /i részét képezhették. Midőn a templomba érkezém, egy magas, 35—40 éves borotvált képű lelkész az oltár előtt már imádkozék. Rajta a Lutherköpeny, nyakában Mózestáblácskák. Imád- • kozás alatt a gyülekezet ülve maradt. Ellenben az evangyéliomot mindenki állva hallgatá. Ezután egy verset énekelt a gyülekezet, majd ennek végeztével a lelkész a Hiszekegyet mondá el. Ezt ismét ének követé. Az éneklés
