Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-25 / 34. szám

is leszünk kénytelenek nélkülözni; reméljük azonban hogy csak is személyét nélkülözzük, és hogy N. S. mint lelkész sem szűnik meg a nevelésügy terén működni, s nemes lelkéből származott magasztos tanait ezután még jobban fogja hallatni. Ki kell emelnem, — s ha N. S. ur nem távoznék őt kelle vala előbb emlitenem, — dr. Kiss Ferenc urat; ki kell emelnem őt, mert ez az a derék férfi, — ki, mint rendkívüli tanár, sok elfoglaltatásai dacára, az ásvány-, növény-, és állattant, — minden díj nélkül szívességből tanítja gymnasiumunkban, — sőt ő az, ki, hogy minden e tantárgyakhoz megkívántató kellékekkel bírjon, — gymnasiumunknak rövid pár évi itt léte óta, — mondhatni semmiből, — oly csinos szép muzeumot teremtett, hogy az akármelyik vidéki gymnasiumnak dicséretére válnék. A tanmódot illetőleg, — kivált a nyelveknél, — nem hallgathatom el azon dicséretes eljárást, hogy a fordítandó gyakorlatok és classicusokból a növendékek jól tudják a szókat és nyelvtani szabályokat, s a szókból, a nyelvtani szabályok alapján, könyv nélkül gyorsan tudnak mondatokat alkotni. Igy nem kénytelen a hallgató unatkozva lesni a tanuló szájából azon mondatokat, melyeket a censor urak szoktak, — s igen helyesen, — leginkább magyarból kitétetni. Igy nem a könyvre szegezi szemeit a tanuló, s nem várja mig jobbról, balról kisegítik a súgók, hanem beteszi könyvét s a mint hallotta a magyar mondatot: mondja habozás nélkül latinul, németül görögül vagy franciául. Végre ez alkalommal t. S e b ő k Lajos énektanár urat is csak dicsérettel említhetjük fel; azt azonban megvárjuk tőle, hogy ezután ne zsoltár verseket énekeltessen exámen alkalmával, hanem nagyobb darabokat, mint ezt az előtt cselekedte. Ez alkalomból folyólag azt is fel kell emlitenem, hogy igen helyesen cselekednék a n. - szalontai egyházi gyűlés, ha tőrvénynyé emelné azon szokást, hogy a cantor ur a gymnasiumban hetenként legalább 3 órán tanítsa az éneklés szép mesterségét, — és pedig alaposan, ciZiclZj 3} kótaismeret egyedül biztos alapján. Avvagy nem kitelik-e ez egy szalontai cantortól, ki hetenkénti 4 órai templom éneklésért, legalább is olyan fizetést kap mint egy gymnasiurni tanár s avvagy nem a tanügynek tenne-e ez által igen dicséretes szolgálatot? Egy szüle. Si ii 1 í ö 1 d I utazásomból, XX. C. Berlin. A porosz képezdék berendezése s növendékei' száma. Az igazgatók és tanitók fizetése. A berlini képezdék. A királyi városi-képezde. Thilo ur és leánya. Látogatás Thilo urnái. Mennyit ér a közönség egy porosz királyi képezdeigazgató szemében ? Thilo ur müvei; oranienbtirgerstrassei képezdei növendékek és tanitók. Seidel lelkész. A képezdei gyakorló-iskola. Minél kevesebb kézikönyv és könyvnélkiilöztetés. Mit tesz egy iskolát agyon tanítani? Egy igazi tanítómester. Fejbeli számvetés. A tanítási idő. A tantermek leirása. A gyermekek magaviselete a tanóra alatt. A rosz gyermeket Berlinben is megvesszőzik. Eszmék az iskolás fegyelemtartás felöl. A porosz képezdék feladata és tanköre szorosan körül van irva az 1854. oct. 1. regulativában, melyről már emlékezénk, s annak ki e részben értesülni kiván ezen kormányi szabványt keli elővennie. A Poroszország területén lévő 58 képezdében összesen mintegy negyedfél ezer növendék míveltetik ki a tanitói pályára. Az előkészületi idő, kevés kivétellel, mindenik képezdében egyenlő hosszúságú, t. i. három éves. A képezdei igazgató fizetése 700 — 1200 tallér, a képezdei tanítóé 250 — 600 tallér. Schmidt azon állítása, hogy Berlinben a képezdei tanitók roszabbul dijaztatnának, mint a provinciákon, nem helyes, legalább a Mushacke almanakjából, hol a különböző ke'pezdékben dívó fizetések egyenkint megolvashatok, az teljességgel nem tűnik ki. Berlinben magában három tanítóképezde van. Az egyik a királyi városi-képezde az Oranienburger-Strasseban, a pompás zsinagóga közelében, a másik a Schützcn strasseban ev. nőtanitók számára, a harmadik a Grosse Hamburgerstrasseban zsidó tanitók számára. Az első intézet 1831-ben nyilt meg, s egy az utcára néző, de az udvaron is szárnyakkal biró emeletes épületben van elhelyezve, melyben az igazgatónak is lakása van. Az épület homlokzatára ki van irva: „Künigl. Stadtschullehrer-SeminarÉvi kiadása 7760 tallér. Dr. Krausz úrtól, a „Prot. Kirchenzeitung" szerkesztőjétől, tudakozódván, hogy hol lelhetnék egy tanférfiut, ki a porosz iskolaügyre vonatkozólag nekem egyben-másban útbaigazítást adni nem restelne, ide utasíttattam, s az ö ajánlatával ellátva nov. 28-án Thilo urat kerestem föl, ki ezen képezdében igazgatói tisztet visel, s ugyanazon állomáson van, hol egykor Diesterweg (-{-1866. jul. 7.) működött és tündökölt. D. e. 9 óra volt midőn lakásán megjelenék, itt azonban nem találtam. Leánya, egy feltűnően szép fiatal menyecske, kiejtésemről fölismerve bennem az idegent, franciául szólott hozzám, s kérdé, hogy huzamosabb ideig ohajtanék-e édesatyjával beszélgetni ? En mondám, hogy ez nekem örömemre válnék, midőn tanácsolá, hogy ekkor legjobb lesz a 10. órát választanom. Mondott időben ismét megjelenvén, az igazgató ur már hivatalszobájában várt reám, bár igen elfoglaltnak látszék. Thiló ur középnél magasabb termetű szikár, borotvált képű, mintegy 60 éves ősz ember. -Merev és kimért járása, vékony és finom metszésű arca, szigorúnak látszó s halványan piros tekintete, és igen élénk villogó szeme van, melyet azonban ritkán szögez a vele beszélőre. Előadván kilétemet, üléssel kinált meg, s szemben velem helyet foglalt. A mint a leüléssel készen voltunk, az ajtón kopogtatnak. Thilo ur meglehetős hevességgel ugrott fel, s miután az ajtón kilépett, haliám, hogy közte és az újonnan érkező vendég közt oly hangon, melyet szelídnek mondani nem lehet, rövid szóváltás keletkezők, melynek értelmét azonban kivenni nem tudtam-