Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-11 / 32. szám

Azon elsö vizsgát állt végzett theologusok, kik az esküdt diáki korba fölvétetni akarnak, — ujabb rendszabályok értelmében, a papi tudományokból letett vizsgán kivül, az iskolai év kezdetével a bölcsészet, történelem, latin, és német irodalomból is köteleztetnek vizsgát állani. Nem hagyhatjuk emlités nélkül, hogy a fennebb érintett gyászünnepély, s egyszersmind közgyűlésünk alkalmára, a dunántúli testvér ref. e.kerület is — nagytiszt. Széky Béla, és Kacsóh Lajos urak tisztelt személyeikben képviselve lévén körünkben, a testvéri szeretet és részvét ezen nyilvánulása kedves örömére szolgált e.kerületünknek, — s mi előtt ők a már távozni készülők elhagyandották volna körünket a részökről nyilvánított becses részvétért jegyzőkönyvileg szives köszönetet szavazott egyházkerületünk/ugy maguknak a tisztelt képviselőknek, mint általuk a tisztelt testvér egyházkerületnek azon szives óhajtás kifejezése mellett: hogy az a kedves kapocs, mely eddigelé oly szorosan tartá együtt e két testvér egyházkerületet, a közös legszentebb érdekekben váljék még tartósabbá s örökre felbonthatatlanná. fí. J KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Index libiormn prohibitoruiu. Párisban a francia senátus folyó évi jun. 25-ikei ülésén egy petitió fölött vitatkoztak, melyben St. Etienne lakosai közöl százketten, kik mindnyájan az ultramontan elericalis párthoz tartoznak, azt követelik, hogy az ottani népkönyvtárból (bibliothéques populaires) Voltaire, Sand George, J. ,T. Rous seau, Renan, Michelet, Sue, Pelietan, Proudhon könyvei kiküszöböltessenek. Ezen petitio előadója, Suin Senator, a kormányt felhítta, hogy gondoskodjék rendszabályokról, hogy a népkönyvtárakba, melyek Franciaországban jelenleg nagy számmal vannak, ne vétessenek fel oly könyvek, melyek a nép kebelét megmérgezik. Hevesen kikelt a fenebb emiitett irók ellen, kiknek müvei, mint mondá, a morál, a vallás és a társadalom ellen vágynák intézve. Azok között, kiket Franciaország legmagasb államtestülete ily gyalázatosan megbélyegez, van Rousseau és Voltaire is, kiknek oly nehéz és hosszas harc után köszönhetik legtöbben, kik ma a senatusban ülnek, társadalmi állásukat; mert hiszen Voltaire és Rousseau nélkül ama kegyes átkozódó urak legnagyobb része alig lehetett volna több mint altiszt vagy irnok. Sainte-Beuve, akinek derék szabadelvűségét olvasóink már egy más esetből ismerik, s aki már egyszer a senátor uraknak nyiltan szemére veté, hogy szineskedők, mert közülök három sincs, kik hinnék azt, amit mondanak, hevesen megtámadá Suin ur előadását. Nincs ugyan az ellen, hogy csak egészséges olvasmányokat keressenek ki a népkönyvtárak számára ; de hogy egy ide vonatkozó esetet arra használnak fel, hogy bizonyos irókat megbélyegezzenek, ezt nem tartja megengedhetőnek. A senatusnak nincs joga censura hatóság gyanánt működni, s a tiltott könyveknek indexét fölállitni. Az előadó véleményzése nem vizsgálja azt, vájjon más könyvek választása nem volna-e célszerűbb, hanem pártolja a petitiót, sőt még messzebb megy mint ez, a mennyiben súlyosbítja a vádakat és néhány kitiinő egyént nyilvánosa^ megbélyegez. Sainte-Beuve szemlét tart azután a könyvek fölött, melyeknek szerzőit az előadói véleményzés infamiával vádolja. Legelőször megtekinti Voltaire „le dictionaire phiiosophique" müvét, melynek egyedüli hibája az, hogy nyiltan kimondja, amit minden felé titkon gondolnak, azután Rousseau „Confessions<

;

-ját, melyben a szerző saját történetét beszéli el; Rousseau sohasem tagadja az Isten lételét, habár abban saját módja szerint hitt, amit mai nap oly sokau cselekszenek. Ami Proudhont illeti, müveiben sok eszme foglaltatik, melyeknek jó hasznát lehet venni. Itt Sainte Beuve a socialismusról kezd beszélni. „Én úgymond" — sokszor olvastam és tanulmányoztam a hami fogolynak — a mostani császárnak — műveit, s ugy találtam, hogy ő a legkitűnőbb és iegfelvilágosodottabb socialista; amit ő akar, az nem más, mint a forradalom legegészségesebb eszmeit a társadalomba bevinni! Szónok nagyon bámul azon hogy élő embereknek, mint Renan és Michelet, neveit gyalázólagy merészlik emlegetni; mily joggal idézik e neveket a senatus elé, mily joggal bélyegeznek meg oly férfiút, mint Renan, kit maga a császár is tisztel. Boszonkodva utasítja vissza a gyalázó szavakat, melyeket George Sand ellen szórtak, kinek müveit, még falusi beszélyeit sem véve ki, minden különbség nélkül elítélik t Nagyon sajnálja, hogy Napoleon herceg, aki magas intelligentiája, tudománya, a demokratia felől táplált szabad és magasztos eszméi s kitűnő szónoki tehetsége által tűnik ki, nincs jelen a senatus ülésében. O bizonyosan védelmezte volna e kitiinő hölgyet-Sand Georgeot, — akinek jó barátja. Balzacot is az indexbe tették, pedig Baroche, a mostani igazságügyéi', Balzac temetésén a szemfödél szögletét fogta. Megbélyegezték „a pápák történetét" is Lanfreytól, s ugy látszik, hogy a népkönyvtárakban csak az ultramontanismus védőinek ostoba könyveit akarják megtűrni, melyeket még maga Bossuet is elitélt. Jean — R e y n a n d-ot, sőt még Pelietan t is elitélik, ki müvei által lett Párizs városa egyik képviselőjévé. Csak még azon csodálkozik, hogy Moliére Tartüffejét nem tették az indexbe. Sainte-Beuve kér ve-kéri a senatust, hogy ne térjen ezen veszélyes útra. Nem szabad ráparancsolni a népre, hogy*mily könyveket olvasson. Dupin báró, elericalis, hosszas beszédében, melyben a társadalom gyarlósági fölött panaszkodik, mindenben az előadó véleméményét pártolja. Báró Dupin nagy hevességgel kel ki a házasságon kivül született gyermekek számának folytonos szaporodása ellen, s ugy látszik, hogy Voltairenak, Rousseaunak stb. vagy inkább ezek müveinek rója fel, hogy a dolog ugy áll. Kár hogy Dupin ur saját életére nem tekint vissza, ott közelében kell körül néznie, s bizonyosan meg fogja találni, hogy melyik osztályba keresendők a férfiak, kik legtöbb házasságon kívüli gyermek születésének okai; s már az egészséges emberi ész is megmondja, hogy nem a munkás osztály férfiai azok, kik annyi munkaképes leányt és asszonyt tartanak ki, s vonnak el a munkától. Megbélyegzi Voltairet, Rousseaut, George Sand-ot, Pelletant; pedig ezek közül egyiknek müve sem tartalmaz oly tant, mely annyira veszélyes volna a társadalomra, mint amaz ultramontán urak példája, kik folytonosan a morálról beszélnek, a leányokat megvásárolják s a szülök száját aranynyal tömik be. Dupin ur azt mondja, hogy meg nem engedhető, hogy valaki a senatusban az Isten létele felett kételkedjék; mert ez alkotmányellenes, mivel az alkotmány szerint a császár, Isten „kegyelméből" is uralkodik, ami föltételezi az Isten léteiénekeiismerését!! — A „Journal des de~ batsa

ezen petitio felől következőleg nyilatkozik : „Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy St. Etienne 100,000 lakost számlál, s ennyi népből csak 102 aláirót tudtak összetoborzani, tehát még sem volt ott oly nagy a kétségbeesés mint azt feltüntetni iparkodtak. Dupin ur felvilágosításából azonban kitűnik, hogy e petitió a paulai Sz, Vince társulatától indult ki, s igy könnyen megmagyarázható, hogy oly nagy lármát csapott.