Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-04 / 31. szám

Jll 978 tanítóképzés által nemcsak minél több katholikust igyekezik az evangeliomi tanoknak megnyerni, de egyszersmind a lábrakapott rationalismust is kiküszöbölni. Munkássága igen szép eredményt mutat fel, a református lelkészek száma az utóbbi 50 év alatt 200-ról 600-ra emelkedett, és áttérő katholikusokból folyvást ujabb gyülekezetek alakulnak. Azonban a 19-ik század szellemi küzdelme a francia protestáns papságot is pártokra szakgatta. Midőn ugyanis az 1848-iki zsinat elhatározta, hogy a hitvallásra és dogmákra mi tekintettel sem kell lenni, csakhogy az egyháznak tényleges s egyházkormányzati egysége megőriztessék : M o n o d Ferenc lelkész és gróf Gasparin a francia protestantismus e nemes előharcosa kiléptek, s vagy 30 szigorúbb elvti s orthodox irányú gyülekezettel egyesülve s Párisban (1849) zsinatot tartva, az evangeliumi gyülekezetek unióját alapították. De magában a reformált egyházban is két párt áll egymással szemközt, u. m. az evangeliomi, M on o d A. vezérlete alatt, mely a különváltakkal hitegységben van, az ősi hitvalláshoz és az ősi sokásokhoz hün ragaszkodik; továbbá a szabad párt Coquerel, Scher e r, Colani által vezettetve, mely mindenféle hitvallásokat elvetve, csupán a sz.irást ismeri el hite szabályzójául. A francia papság csaknem egyenlően van e két párt közt megoszolva. Mindkét párt különben még egy egyházat képez, s mindenik igyekezik valódi keresztyéntégét a szeretet müveivel p. o. tisztán református kórházak, betegápoló diakonissa-intézetek alapításával, eltévedt, de bűneiket megbánt nők és fegyencek erkölcsi javítását célzó egyletek alkotásával bebizonyítani. A reformátusoknak Montaubánban, a lutheránusoknak Straszburgban van virágzó akadémiájuk. Belgiumban az 1830 óta mindinkább erősbödő protestantismus terjeszkedése elé a kormány nem, de a papok által egy és más helyütt felingerelt népdüh akart gátot vetni. Ma már 30-nál több protestáns gyülekezet van Belgiumban vagy 20,000 lélekkel; magában Brüsselben is egy másfélezer lelket számláló gyülekezet. Gibraltárból számos., bibliát s egyéb vallásos könyvet juttatnak az angolok a spanyol országi katholikusok kezeibe, s ennek következtében ott is kezd a protestantismus iránt némi rokonszenv mutatkozni. Azonban a kormány türelmetlen szelleméről szomorú tanúságot tett a 60-as évek kezdetén Matamoras esete, ki a házánál tartott bibliai felolvasások miatt 7 évi gályarabságra ítéltetett, és az egész mívelt Európának kellett magát a spanyol királynénál közbevetni, hogy a mondott büntetés 7 évi száműzetéssé módosítassák. Olaszországba n a bevándorlott protestánsokból több helyütt, p. o. Livornóban (1807) Bergamoban (1807) Majlandban (1850) gyülekezetek keletkeztek, a nélkül hogy a kormányok részéről akadályra találtak volna. Majd a főbb városokban, Florenc-, Turin-, s Nápolyban protestáns követségi kápolnák állitattak fel, sőt Anglia- Amerika- s Poroszországra való tekintetből megengedte a pápa (1819) még Rómában is ilyeknek felállítását. Midőn az „ifjú Olaszország1

' vérmes reményei IX. Piusban meghiúsultak, s midőn a nemzet óhajtásainak kezdett a hierarchia ellenszegülni (1848), élénk rokonszenv mutatkozott többfelé a protestantismus iránt, a pápa reformátori szellemektől s olasz bibliáktól látta magát fenyegettetve. A forradalom elnyomatása s a törvényes uralkodók viszszahelyezése után, elnyomatott a forradalmi vallás is, és a börtönökben nem egy áldozata lett a protestantismusnak eltemetve. De midőn a M a d i a i házaspárt Florencben a bibliából tartott felolvasások miatt a toskánai kormány több évi szigorú fogságra ítélte (1852) és ezen ítéletét a kormány több evangelikus egylet s a porosz király közbejárása után sem akarta enyhíteni, az angol nép között oly izgatottság támadt, hogy Palmerston miniszterelnök, erre támaszkodva vagy ettől ösztönöztetve, néhány hadihajó felszerelésével fenyegetődzött, mig végre a toskánai kormány a fogságot száműzetéssel cserélte fel (1853"), anélkül azonban, hogy azért megszűnt volna a bibliákat s ezek olvasóit üldözni. Ezen körülmény következtébent •Lord Schaftesbury elnöklete alatt egy egylet alakult oly célból, hogy minden evangeliomszerü úton-módon segély nyujtassék mindazoknak, kik hitvallásuk gyakorlása, a biblia terjesztése s olvasása miatt üldöztetnek. Az 1859 iki hadjárat, Garibaldi nápolyi kiszállása (1860), majd az 1866-iki harcok következtében Péter öröksége kivételével egész Olaszország a szabad szellemű Viktor Emánuel kormánya alá kerülvén, a protestantismus főként angol hitterjesztők által egész szabadon terjeszkedhetik. 144. §. IX. Pius (1846 julius 16) és Olaszország. A genuai Lambruschini ellenében, ki Gergely utolsó éveiben a kormány élén állt, a sinigagliai származású (szül. 1792) Mastai Ferretti imolai püspök lett már a választás második estéjén a pápai székbe emelve, igy kívánván ezt a római nemesség, melyhez tartozott, de igy az egyházi állam égető szükségei is. IX. Pius a mérsékelt haladás barátaként volt ismeretes előbb is, a római népnek iránta tanúsított lelkesültsége pedig, másrészt az ellene emelkedett ellentét azon érzelmet támasztá benne, hogy ő istentől van hivatva az egyházi állam reformálására s megmentésére. Szívélyes modorával még azok sziveit is megnyerte, kik reformjait lassúknak s tökéletleneknek találták. Minden politikai fogolynak és menekültnek teljes amnestiát hirdetett (jul. 17), mely bizalomteljes kegyelmi tény által ezer és ezer olasz család lett megörvendeztetve. A takarékosságot saját háztartásában megkezdte, a sajtót szabadabban engedte mozogni, a törvénykönyvek és törvényszéki eljárások ügyében munkálódó bizottságokhoz több köztiszteletben álló egyént nevezett ki, engedélyt adott vasutak épitésére, a főbb államhivatalokhoz a laikusoknak is utat nyitott, az egyházi államban levő zárdáknak megadóztatását elrendelte, közelebb Róma városának szabadszellemü municípalis alkotmányt adott, a tartományokból több közbizalomban állt férfiakat tanácsadás végett öszszehivott, a svájci csapatok elbocsátása iránt alkudozott és egy olasz államszövetség létrehozásán kezdett mun-