Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-07-28 / 30. szám

tett elérni még igy is, eléggé bizonyítja a következő történet: Midőn 1256-ban Anselm nevü inquisitor Genua városát interdictum alá vetette, a genuaiak követséget küldöttek a pápához, mely annyit elért, hogy a büntetést egy időre felfüggesztették ; de végül is a város kénytelen volt meghajolni, s az egész pápai inquisitionalis rendszabályt törvénykönyvébe iktatni. — Sokkal roszabbul lett sorsa Paduanak és Vicenzának. Ezek oly élénken irták le VlII-ik Bonifacius előtt a minorita inquisitorok kegyetlenségét és hírvágyát, hogy a pápa a hittörvényszéket kezökből kivéve a dominicanusokra ruházta. A szerencsétlenek az eső alól a csurgó alá jutottak! Ha a békétlenség igen hangossá kezdett válni, ovatosságra intették a pápák az inquisitorokat; de nem találkozott csak egy is közöttök, ki bár a legalávalóbb kinövéseket lemetszette vagy a törvényt szelídítette volna. Egyedül X-ik Gergely (1271 — 1276), kiről el kell ismernünk, hogy nemes törekvésű férfiú volt, elégedett meg annyival^ hogy az inquisitióról hallgatott, — ellentétben elődeivel és utódaival, kik között IV-ik Innocentius, IY-ik Sándor, IV-ik Orbán, IV-ik Kelemen, III-ik Miklós, VlII-ik Bonifacius az intézmény legbuzgóbb ápolói voltak. (Egy katholikus tudós jegyzetet után) Kovács Albert• (Vége következik.) f S k 01. A ( li Y. K ülföhii utazásomból, XVIII. C. Berlin. A porosz tanitók Königgrütznél, A porosz tanügy a század elején. Iskolai kötelezettség. Lehet-e szülét megbüntetni, ha gyermekét nem taníttatja ? A porosz iskolai hatóságok. A közoktatási miniszter. A Provinzial-Schul-Kollégium. A Schul-Eath. A provinciák önkormányzati joga az iskolák tekintetében. Mit kell annak tennie, ki a porosz népiskolai ügyet ismerni akarja ? A községi Schul-Kollegiumok. Kutfölc a porosz népiskolai ügy ismeretéhez. Harnisch, Rönne, Heppe, Stiehl és Wolfram müveik. Iskolai törvény a népiskola virágzása mellett sincs. Tanulságok innen Magyarországra nézve. A porosz kormány nem akar iskolai t.javaslatot készíteni. „Die drei preussischen Regulative." Diesterweg és a szabad szellemű paedagogok. Mit gondoljunk a mai porosz népiskolák felől ? Porosz népiskola és osztrák korcsma a párisi kiállitáson. Schmidt Károly. Valamelyik élclap beszélte a mult nyáron, hogy midőn Graefenbergben egy bizonyos fördöi vendég távolról két porosz tanitót látott feléje közeledni, ekképen szólott társaihoz : „Nézzétek, itt jönnek a königgratzi győzők!" E tréfa alatt nagy igazság rejlik, a mennyiben köztudomású tény, hogy Poroszország állami erőteljes kifejlődését , s majdnem csudával határos győzelmeit főleg értelmi túlsúlyának s virágzó népnevelésének köszönheti. Ezen ország, midőn Napoleon franciái által e század elején Saalfeldnél és Jénánál tőnkre veretett s megaláztatott ép ugy, mint jelenleg Ausztria Königgratz mellett, közoktatása és államgazdászata rendezéséhez látott, egyszersmint egy uj védelmi rendszert állított fel, minek következtében nemcsak minden veszteségét kiheverte, hanem Európa államéletében csakhamar oly súlyra vergődött, minővel azelőtt soha sem birt. Hogy a tanrendszer és tanmód a század elején valami kitűnő lett volna, azt teljességgel nem lehet állítani. E tekintetben Poroszország akkor is hátrább állott Schioeiz némely kantonainál, s a kormány ide küldött Pestalozzihoz férfiakat, kiknek tapasztalatait aztán honn értékesité. Hanem a legroszabb iskolába is jobb járni, mint semmiféle iskolába sem járni, s épen ezért a kormány első dolognak tartá, felújítani az iskolakötelezettségre vonatkozó régibb királyi rendeleteket, s azokat egész szigorral keresztül vinni. E pontnál folyvást a legnagyobb erélylyel járt el, s az iskolakötelezettséget ép oly komolyan vette, mint a honvédelmi és adókötelezettséget. Ennek következése az lőn, a mit már Zürichben is láttunk, hogy a nép lassanként megszokta a tanittatási kötelezettséget elengedhetetlen, sőt természetes szüléi tartozásnak tekinteni, melyet most már, mondhatni minden kényszerítés nélkül, önként teljesít, annyira, hogy némelyek szerint, már el is lehetne törölni az iskolakötelezettségi törvényt, anélkül, hogy e miatt az iskolák megnéptelenedésétől tartani lehetne. Tavaszszal midőn az enyhébb napok beállnak, a polgári elöljáróság minden községben évenkint összeiratja a 6-ik évbe lépett gyermekeket, ezek névsorát közli az illető hitfelekezetü lelkészekkel, a szüléket pedig iskoláztatási kötelezettségükre emlékezteti. Taníttatás nélkül senki sem nőhet fel és ha valaki otthon vagy magán intézetben képezteti gyermekét, tartozik ezt a helyi tanhatóság előtt hitelesen igazolni. Iskolaköteles gyermeknek nem szabad munkát adni ugy, hogy az illető munkát adó egyszersmindt arra is ne kötelezze magát, hogy a gyermeket iskolába pontosan járatandja. Ez oknál fogva azon gyáraknál, hol számos gyermek talál foglalkozást, egyszersmind iskola is vagyon Az olyan szülő, kinek gyermeke igazolás nélkül mulaszt elöször megintetik és azután pénzbirságra, sőt börtönre ítéltetik, s szerintem igen helyesen és jogosan, mert a szülő tartozik gyermekének lelkéről gondoskodni, hogy az a tudatlanság miatt vadságban és féktelenségben ne maradjon, mely a társadalmat iszonyú csapásokkal sújtja. Mindenesetre okos és humánus bánásmód a szülék megbírságolásával és bebörtönzetével venni elejét a gyermek oly nemű tudatlanságának és elfajulásának, mely miatt a társadalom később a legnagyobb csapásokkal sújtatnék,