Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-20 / 3. szám

KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Az angol egyházban, különösen a püseita papok kö­zött mindinkább elharapódzik a szertartásoskodás, a róni. kath. egyház pompás külsőségeihez való visszatérés napról­napra észrevehetőbb. S e visszasülyedés már oly gyorsan megy, a nyavalya oly erővel terjed, hogy már aggódva fog­lalkozik vele nemcsak a szorosan vett egyház, de általában az egész közönség. Épen ezért, e tulságoskodásnak meg lesz a maga haszna. Már eddig is sokfelé felébresztette az a laikusok figyelmét sőt buzgalmát; ugy annyira hogy többfelől felszólítások érkeztek az egyház vezetőihez, me­lyekben sürgetőleg felhivatnak ezek, intézkedni a baj meg­előzésére. A püspökök nagy része már még előbb nyíltan fellépett a szertartások ellen, de mind ez ideig annyira gyen­gén vagy félénken, hogy alig van látszatja. Mentségükre felhozzák, hogy egyházi törvények által vannak akadá­lyozva erélyesebben működni, és különösen, hogy a tettesek nyomozása üldözése temérdek költségükbe kerülne. Azt mondják, hogy magában Londonban oly sokan vannak az ily ritualista papok, hogy ha az illető püspök az egyházi tör­vényszékeket ellenök összeakarná hívni jövedelme nem volna elég a költségek fedezésére. Olaszország. A szerzeteket és klastromokat eltörlő törvény december hó folytán életbelépett az egész ki­rályság területén. E szerint a zárdák lakói életkorukhoz, állásukhoz, és vagyonukhoz mért nyugdijat kapnak. Az apácáknak meg van engedve zárdáikban maradni, elfog­lalván a hatóság által kijelölendő lakosztályokat. Kéziratok, szobrok s minden történeti érdekű tárgyak az illető helysé­gek muzeumaiba hordatnak össze. Minden mást az állam vesz birtokába, az épületek közhasznú célokra fordíttatnak. Végre, az ily egyházi épületek jövedelmének negyede, a helybeli községeknek engedtetik azon föltétel alatt, hogy abból a közisteni tisztelet és iskolázás költségeit fedezzék. Bizonyára érzekeny csapás ez Olaszhonban a római egyhá­zon, nem kevésbé az a másik törvény is, mely a papok há­zasságát megengedi; ez újonnan nyert törvényes szabad­sággal már éltek is sokan, különösen a régi Nápolyi király­ságban. — (Archives du Christianisme.) A „Monde" és utána több más francia lap, alig egy hónapja, egy csodás történetet közölt hasábjain. Ebben ma­gában még semmi érdekes és semmi meglepő sincs. A „Monde" oly gyakran kohol olyféle alaptalan meséket, hogy már megemlítésre sem méltó ha teszi; ez úttal azonban ér­dekessé teszi egy ily közleményét az, hogy meghazudtolta­tok, még pedig a cáfoló levél a párizsi érsekségtől eredt. — Itt következik röviden a „Monde" kérdéses legendája: „Mult oktober 5-én egy fiatal Juliette nevü szobale­ány, hirtelen roszul lett, ugy, hogy baját eleinte valami cho­lerarohamnak gondolták. Szemei lecsukódtak, mozdulni vagy egy szót kiejteni képtelen volt s szive táján élénk fáj­dalmat érzett. A betegség napokig nem tágított, híjába volt minden gond, figyelem s az orvos is már reményét veszté, midőn a beteg gyóntatójának hirtelen valami jutott eszébe. Emlékezett hogy ő a „Devotion á Seint Joseph" cimü lap­ban olvasta, hogy a mult Jüliusban egy beteg apáca csodá­latos módon épen azon pillanatban gyógyult meg, midőn a pápa áldását küldte neki. Vezérsugár volt ez lelkének. A szerencsés gyóntatónak volt egy darabka a páratlan főpap kö­penyéből, melyet barátja hozott Rómából. Veszi a drága szert, megdörzsöli vele a haldoklónak lehunyt pilláit igy szólván : „Nyisd fel szemeidet" És a szemek kinyílnak; szint igy tesz az összeszorított ajkakkal is, és Juliette fennhangon beszél; majd szivére teszi a csodás ruhadarabot s im a be­tegnek szive észrevehetöleg dobban meg. — Meggyógyult; reszketve csókolgatta a sz. atyának egy photograph képét, melyet neki adtak, aztán ivott evett, s három négy óra múlva már vigan mosolyogva járt kelt, s azóta mint mondják sok­kal jobban érzi magát mint betegsége előtt." Itt van más oldalról az a cáfoló levél, melyet a „Monde" maga kénytelen volt közleni: Páris, december 6. 1866. „Szerkesztő úr! Novemb. 16-ki számában a „Monde" egy jelentést közöl bizonyos beteg nőnek meggyógyulása felöl. Legyen szives ön arra vonatkozólag közzé tenni a kő­vetkező nyilatkozatot, a melyre az előzmények által felhíva, sőt kényszerítve érzi magát az illető érseki hatóság." „Ez tehát kinyilatkoztatja 1) hogy a kérdéses cikk irója, közlemenyét egyházi törvényeink ellenére az ordina­rius tudta nélkül vitte a közönség elé 2) hogy a betegség körülményeinek s természetének pontos megvizsgálása és az orvosi jelentés számbavétele után nincs semmi ok az il­lető gyógyulást mint valami csodálatost tüntetni fel." Bayle promotor. ! W TÁRCA. Ujabb értesítő szózat a slavoniai ev. ref. missio ügyében. (Vége.) Úrvacsorálás után, a közönséget, — mult úrnapi elő­leges felhívásom szerint, — gondnokok és presbyterek Yá­nokká ismét t. cz. Balogh Sándor urat, — algondnokká pe­dig Lénart Mihály gáji és Cseh József brekinszkai, — majd Kis Ferenc, gavegyapoljei és Vég István, obrézsi lakos atya­fiakat megválasztották: őket ünnepélyesen feleskettem és velek az Úr ottani egész népe előtt egyenként kezet-fogva, az Úr zsenge egyházának és szórványosan lakó népének lasztására szólítottam fel s miután köz-akarattal főgond- anyagi mint szellemi építésére s üdvére irányzott működé-

Next

/
Thumbnails
Contents