Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-07-07 / 27. szám

történetesen ezen zsinat tárgyai oly furcsa beosztást nyertek, hogy a fennebbi még az ajtón kivül álló két tárgy sehogy sem találhatott rést a vitatárgyok közé becsúszhatni. De minek is nekünk szabad választás ? mikor volt s elvetettük' Minek a képviselet ? gyengék vagyunk mi még saját lábunkon megállhatni, azért szük­séges, hogy-az aristokratia és hierarchia mankóin cam­mogjunk előre, ha csak ugyan meguntuk a kényelmes helytmaradást; mert más-különben elesnénk, orrunkat betörnők, vérünk elfolyna, s ez dajkáinknak nagy busu­lása lenne. Végre bátor vagyok lelkésztársaimat emlékeztetni, hogy ez előtt tán 3 évvel mltgos gr. Bethlen főgondnok úr jelenlétében határozatba ment volt az e.megyei gyű­lések — helyi tekintetben — állandósítása. Akkor ugyan arról, nem volt szó, hogy az állandósítással az egyes egyházak r. zsinattartási díjfizetés alól felmentessenek; pedig bizony szükséges lenne ama határozatot érvényre emelni, s az egyes egyházakat a gyüléstartás roppant ter­hétől is megmenteni. Hadd napdíjazza minden egyház saját küldöttjét! Ennek jó következése csakhamar ki­tűnne ; nevezetesen, ekkor a gyűlések nem leendnének viharosok; a jegyzökönyvek megirattathatnának, s tán fel is olvastathatnának; a bizonyos élvezetért megjele­nők, szépen otthon maradnának; a gyüléstartó egyház nem nézne minket executionak, melynek nyakáróli eltá­voztát alig várja, mint ez — (tisztelet a kivételeknek) Mikefalván is történt. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Olaszország. (H e v e s j e 1 e n e t a kamrában. A római betörés). A junius 19-ik alsóházi ülésben, mely az igazságügyi bugdetet tárgyalta, a következő, felette elkeseredett vita folyt: Corte a kormányt a Traniban előfordult protestáns iildézések iránt interpel­lálta, s hevesen kifakadt a klérus ellen. Ratazz i azt válaszolá, hogy azok ugy támadtak, hogy midőn az ottani érsek vonakodnék megbérmálni egy 14 éves leányt, ennek atyja a templomban fenyegetőzött, hogy protestánssá lesz, és aztán leüti az érsek fejét. Ez nagy izgalmat s komoly rendzavarásokat okozott, de végül mégis győzött a tör­vény. A papság az ilyen eseményekért nem vonható fele­lősségre, s a kormány gondoskodand, hogy a rend és sza­badság fenntartassék. Techio igazságügyéi- pár szóval dicsérte az érseket s hozzátéve, hogy Traniban sok el­fogatás történt minden rangú személyek között. Ricasoli visszautasitá azon, most ellene is emelt vádat, hogy kor­mányzása idején nagyon is engedékeny lett volna a klé­rus iránt. ,,En — úgymond — soha sem tevék különb­séget pap és laikus között, mind polgár, kinek jogai és kötelmei vannak, s a törvény megvédelmezi az elsőbbe­ket s követeli az utóbbiak teljesítését. Én nem fogom kifejteni, miben állnak az én vallási meggyőződéseim, és senkinek sincs joga ezt tőlem kérdeni, hanem annyit tu­dok, — hogy kevesen vannak, kik a legterjedelmesebb és feltétlenebb belső szabadságban engem utóiérnek. Sza­badság és igazság azon egyedüli alapelvek, melyek kell, hogy vezéreljék egy oly állam politikáját minő Itália. Ha ezeket veszi magaviselete zsinórmértékéül, ugy egy nagy nemes és tartós müvet alkotand." — Cairoli a balpárt nevében kijelenti, hogy a pápaság veszélyes Olaszországra nézve ; a jobb oldal ellentmond ; „de igaz" kiálták balról; „nem, nem" a jobbon; Nicotera és mások: „a jobb oldalon klericalisok ülnek." Erre borzasztó lárma kelet­kezett, a padakról felugrostak s bal és jobb fenyegették egymást. Az elnök több percen át hiába iparkodott a nyugalmat helyreállítani. Cairoli: „Igen uraim, ezen parlamentban vannak a jövő hírnökei, a mint hogy ülnek benne a múltnak paladinjai is." Uj zivatar, a bal egyre kiabálta: „Klerikálisok, klerikálisok ;" a jobb egyre : „rendre, rendre." Midőn a zaj megest lecsendesült, Cai­roli folytatá: Csodálkozom, hogy ezen teremben, Flo­renczben, a nagy Machiávelli hazájában szavaim ellen protestálnak. Igen uraim Machiavelli a pápaságot veszély­nek nevezte Itáliára nézve. Bravó a baloldalon és kar­zatokon, jobb oldali padokon zaj. Szónok azzal fejezi be, hogy ezen dolog majd bővebben fog tárgyaltatni, az egy­házi javak kérdése alkalmával. Ricasoli ezt szintén reméli s lemond szaváról, ajánlja a vita bezárását. D e 1 Z i o ez ellen akar szólni, mit az elnök megtagad. Erre Del Zio felkiállt: „Az olasz parlament nem tiszteli a követek jogait (Ohó); elöl minden discussiót, s nem óvja meg becsületét. (Zaj). Az elnök rendreutasítja a szóllót, ki szavait visszavenni nem akarja. Erre az ülés Öt perc- * re felfüggeszíetik, hogy a nyugalom helyreálljon, s más tárgyhoz lehessen áttérni. A „Journal de Paris" szerint a pápa m. hó 26-kán hívta össze az egyetemes egyházi gyülekezetet 1868 végére. E gyülekezetnek hármas célja lesz: 1) a kor tévedéseit kárhoztatni (anathemák alá vetni); 2) az egyházi fegyelmet a kor eszméivel és kötelmeivel ösz­hangzásba hozni; 3) a világi hatalom kérdését végkép eldönteni. Az „U n i v e r s"-nek Rómából azt írják, hogy a püspökök, hallomás szerint, feliratot fognak intézni a ha­talmakhoz. Ezen okmányban azt akarják bebizonyítani, hogy a hatalmak legnagyobb érdekében áll a szent atya trónját fenntartani, mert ennek bukása romjai alá te­metné ( ? ! ) a többi fennálló kormányokat is.

Next

/
Thumbnails
Contents