Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-23 / 25. szám

alapító él, fenntartandó, halála után pedig tőkésítendő leszen. A Jenei Összes alapítvány tehát az idő szerint áll 213-f-257=470 db cs. aranyból, száz és néhány p.frtból s a hiricsi lakosoktól még beszedendő tartozási összegből.—Áldáskivánatok közt bucsut véve az életkorára nézve 62, lelkészkedési idejére nézve 32 éves világtalan lelkipásztortól : a közel egyházakban tettünk rövid körutat, mindig a legszivesb vendégszeretet karjain vitetve, — s feledhetlen lesz nálunk az az idő, melyet a kedves körökben töltöttünk. Lehetetlen volt, örömünket nem nyilvánítanunk, a lélekszámra csekély, de buzgóságra s áldozatkészségre a legelsők közt álló gyülekezetek virágzásán, a jó állapotban tartott templomok, kényelmes papilakok ránk nézve valóban meglepők valának, — a legnagyobb örömmel értesülénk — hiteles forrásból — hogy a nevelés ügye, a népiskolák előmenetele az utóbbi években mily hatalmas lendületet nyert, s mily érdekkel karolják fel s tárgyalják ez egyházmegyében — lelkészek és világiak — az egyházkormányzati s iskolai reformok kérdéseit. Kiváltképen feledhetlen lesz előttünk az a nap és estve, melyet Siklóson Gázon Lajos ügyvéd s e.megyei tanácsbiró urnái, több lelkész társaságában töltöttünk, hol többek közt arról is élénken tanakodtunk, vájjon nem volna-e már nagyon is itt az ideje, hogy ez egyházmegyében gymnasium állíttatnék. Ennek szükséges voltát mindnyájan elismertük. Egyébiránt e kérdés nem uj, mert erről már sokszor vala szó, s ugy hallom a nagyharsányi gyülekezet áldozattételre is kész volna; ha t. i. a gymnasium az ő kebelében állíttatnék fel! Bizonyára jól tenné az alsó és felső baranyai tractus, ha ez ügyben öszszefogna, s a gymnasiumnak — akár Harsányban, akár Siklóson, akár más alkalmas helyen — felállítását munkába venné, méltán remélhetvén, hogy ezen a kálvinismusra nézve nagy fontosságú ügyet az egyházkerület is gyámolítani fogná ! Isten áldása legyen baranyai testvéreinkkel! Fürdős Lajos. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Látogatás Csernika és Pászera görög' hitű zárdákban 1867. jun. 8-án. Ezt a két nevet mindenki Ösmeri Romániában és főleg Bukurestben. Nekem is legelső dolgom volt meglátogatni ezt a két helyet midőn ezelőtt tizenkét évvel idejöttem. Csernika egy óhitó férfizárda, Bukuresttöl keletre V/2

óra távolságra ; Pászera pedig óhitíi női zárda, az előbbitől háromnegyedóra távolságra. Már szinte elmosódott volt emlékemből ezen két hires zárda alakja és fekvése, azért a legnagyobb örömmel fogadtam el Eszakamerika itteni forrón tisztelt föconsulának Czapkay úrnak szíves meghivását, hogy tennénk egy rövid családias kirándulást ezekbe a zárdákba. E hó 8-án reggel öt órakor már kocsikon valánk összesen hatan u. m. a föconsul úr, kedves nejével, két hivatalnokával és én nőmmel. Hat órakor kiértünk az utunkba eső itteni őrültek házához, melyet itt Bálámuknak neveznek. A felügyelő személyzet megtudván, hogy ki akarja ezen jótékony intézetet megszemlélni, azonnal a legszivélyesebben felajánlotta szolgálatát. A szerencsétlen kórosok már mind fel voltak kelve s részint az udvaron, részint a kertben bolyongtak. A mint minket megpillantottak, többen felénk jöttek és elkezdettek beszélgetni, de a szolgálattevő személyzet, illő távolságban tartotta őket. Jól esett látnunk, hogy a Iegzavartabbak is a szelid intésre azonnal meghunnyászkodtak és hogy most nem verik többé, mint ezelőtt ezen szerencsétleneket. A szobák kivétel nélkül, mind igen tiszták, a mi a látogatóra ennyi elmeromlottak láttára is, kellemes benyomást tesz. A fökonsul úr aprólékosan kitudakozta az intézet alapítása, fentartása részleteit, felkérdezte a személyzet létszámát, s örömét fejezte ki azon, hogy Romániában egy ilyen jótékony intézetet láthat. A betegek száma jelenleg százhúszra megy, ezelőtt sokkal több volt, de az ország számtalan kiadása miatt az idén a budgetet is lejebb szállították. Nyolc órakor már a Csernikában voltunk. Ez a zárda a Kolentina tó két szigetén fekszik, melyeken egy hosszú gyalogjáró híd tartja fen a közlekedést. A zárdafőnök, mintegy ötven éves erős testalkatú férfi, a legnagyobb szivélylyel fogadott s azonnal rendeletet adott ki, hogy számunkra kávét készítsenek, lovainkat is lássák el, a mint illik. Mig reggelink elkészült, a főnök elvezetett a főtemplomba, a hol mint mondá, épen requiemet tartanak. A templomban mintegy nyolcvan különbféle korú sötét öltözetű barát — kaluger — mindenik vékony égő viaszgyertyát tartva, imádkozott, az oltár előtt pedig hat fényesen öltözött barát tartotta a requiemet. Az oltár előtt egy kisded nyitott ládában voltak berakva az elhunytnak csontjai, legfelül a koponyája, a mi különösen a fökonsulné gyöngéd kedélyére megható benyomást tett. Innen a vendégszobába vezetteténk, a hol mig reggelinket felhozták, a konsul úr több érdekes kérdést intézett a jelenlevő öt kalugerhez. Itt tudtam meg, hogy a kalugerek száma ebben a zárdában jelenleg csak 130, de a zárdajavak elvétele előtt mindég felülvolt a háromszázon. A kalugerek sohasem foglalkoztak s most sem foglalkoznak a népneveléssel, ifjak tanításával, hanem e helyett minden 24 órából 8 órát imádkoznak a nap és éjszaka különböző részében. A secularisatio előtt ennek a zárdának felette sok fekvő birtoka volt, a leghíresebb magyar gulyái, juhnyájai, posztógyára, jeles gazdasági épületei és eszközei voltak. A kalugerek nagyrésze földmiveléssel foglalkozott. Ilyen nagy férfizárda négy van az országban, de most a kormány csak 60 éves férfiaknak engedi meg a zárdába való belépést, egy kalugernek napi élelmére csak 30 párát, azaz Vd

-ad osztrák húszast ad s mindezen okoknál fogva a zárdák napjai itt is meg vannak számlálva. Egy ifjabb kalugertÖl azt kérdeztette a konsul úr, hogy valljon olvasott-e valamit Eszakamerikáról ? Igen feleié épen most olvasom N. N. utazását. S no mit tart kegyed ezen leírás után Amerikáról ? „Csak azt, hogy ha azon elvek, melyek ott már életbe vannak léptetve, az egész földön el fognak terjedni, akkor a mennyország a földre fog költözni." A konzul úr kezet szorított a lelkes kalugerrel, mig a többieknek örömben úszott arca, hogy az ö testvérük ilyen okos feleletet tudott adni. Reggelink után, mely a legjobb tejes kávé, fris tejfel ducsácza és fekete kávéból állott, megnéztünk több lakosztályt, melyek között legkitűnőbb a metropolit nyári lakja. Ennek kápolnájában több francia nyelven irt egyháztörténelmet és prédikátiós könyvet találtunk s köztük a Bossuet halotti beszédeit is. Az egyház főpapja tehát még sem lehet olyan könyvtől irtózó tudatlan, mint ellenségei szeretik hirdetni. Tizenegy órakor, midőn el akaránk indulni, megjelent a Paszera női zárda főnöknője és meghitta a consul urat egész kíséretével zárdájuk meglátogatására és egy szerényke ebéd elköltésére. A konzul úr e tisztes nő meghivását szívesen megköszönte s nem sokára útnak eredtünk. A két zárda között, mely egymástól háromnegyed óra távolságra fekszik, gyönyörű fiatal cser erdő terül el. Mielőtt azonban Pászerába mentünk volna,*e szép erdő lombos árnyékába letelepedtünk és magunkkal hozott ebédünket, Jálics pesti borkereskedő pompás szomorodnyijával öntözgetve