Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-23 / 25. szám

hez járul a püspök és fögondnok két szavazattal (ez már husz,) holott az összes képviselők száma, még ha mind annyian a közrendből választatnak is csak 18-ra rúghat. — Igy tehát a főhivatalnokok „mesterséges" többségben lévén, kell hogy a képviselők a közrendből választassanak. — Ez indítvány tárgyalás alá vétetett; ily módon az ifjú szónokot jól megmosdatták a mesterséges kifejezésért; de az indítvány el lett fogadva s a helybeli lelkész, kí csak félig meddig tagja a consistoriumnak, — a mennyiben árvapénztárnok és kérdnök, megválaszttatott Halász Károly világi ussesorral együtt képviselőnek. Az indítvány ily módon félig érvényre emeltetvén, majd megjö még a másik fele is. Egyébiránt nem is volna semmi panaszunk, ha a világi részről egy kissé több erélyt fejtenének ki az egyházi ügyekben oly igen reactionarius papság ellenében. Ezután következett a pénzügy. A zöld asztal mellettiek az indítványt elvetendönek vélték, mivel az sem alakjára, sem tartalmára, sem a célszerűséggel, sem az illemmel meg nem egyez; különösen pedig azért, mert a kezelés körül igen nagy nyilvánosságot követel és ezentűlra nem lehetne az egyházmegye szemeit azzal bekötni, hogy „a számadások megvizsgáltattak, rendben találtattak, helyben hagyattak,u

— hanem majd mi is megnéznök egy kissé, hogy ugy van-e ? Heves, de szép vita után csakugyan határozatba ment, hogy a bevételi és kiadási naplók ezentúl az egyházmegyében köröztessenek. De még azt is kisütötték az indítványból, hogy abban az eddigi kezelök becsülete meg van sértve, tehát indítványozó adatokkal bizonyítsa be, hogy hol és mi ferdeséget tapasztalt, inert különben meg fog bűnhődni/ A kívánság egy kissé erös, miután itt soha sem tartatott nyilván a számadás, de indítványozó azt is megígérte. Harmadik tárgy volt a papi vizsga tervezetre benyújtandó véleményadás. Ugyanis papjaink vizsgatételéről szóló törvényeink már elavultak levén, a mult kerületi gyűlés egy választmányt nevezett ki, hogy e tárgyban készítsen törvényjavaslatot, mely javaslat kinyomatván, minden egyháznak külön megküldetett, hogy az ahhoz értök addig gondolkodjanak róla s a megyei gyűlésen véleményüket nyilvánítsák, hogy küldötteinket ahhoz képes utasíthassuk, mert itt még virul az utasítás. E tárgy bőven volt bírálva a Prot. Egyházi Lapok 19—20 számaiban, de mert a biráló nem tekintély, ha a kétszer kettőnél világosabban kimutatja is a javaslat helytelenségét, azt mégis el kell fogadni és helyeselni — mert felülről jött. Tehát a vizsgaterv itt elfogadtatott valami csekélyke módosítással. A többi tárgy nem oly nagyon érdekes. Mindenesetre jellemző az, hogy most igen sok egyház képviselője megjelent, holott eddig volt olyan képviseleti gyűlés is, a mikor csak két három képviselőt birtak összeverbuválni a hetivásárosok közül, Fehérvárott. Az is szép tőlünk, hogy kezdünk szokni a parlamentáris tanácskozási formákhoz, nem igen öcsém zira?wozgatjuk már egymást mint eddig. Csak azt veszik rosz néven tőlünk, hogy azt az eddigi drága jó békességet zavarjuk. Azokat a csendes gyűléseket tele lármázzuk ellenzékeskedésünkkel, holott eddig oly egyetértés uralkodott, hogy meg sem kellett vitatni semmit, csak kiadták a reportot a zöldasztaltól s a mi dolgunk volt azt megfogadni. Csak az egy Halom Ádám mert ezelőtt opponálni, hanem az is megitta a levét; saját hallgatóit bujtották ellene, s kiszavaztatták ekklesiájából, míg az olyan jó szófogadó békeszerető papok, kikkel a tractus meg van ugyan elégedve, de saját hallgatói addig nem szándékoznak templomba járni, mig más pap nem lesz, — óh az ilyeneknek haja szála se görbül; mert nagy hatalma van a tractusnak „0 aláz és magasztal." Aztán meg hová lesz az egyházi tekintély ? eddig egy-egy esperesünk akár ki is hirdethette volna a csalhatatlanságot és most szét foszlik a nymbus, oda lesz a hatalom. Jaj talán még a világ is elvész ! ? N. I. *) (A debreceni reform, egyházmegye) legközelebbi gyűlését folyó év junius 6-ik napján tartotta meg Esztárban. Mellőzve az egyes egyházak, és magánosok ügyeit, s az ide vonatkozó határozatokat, csak a nevezetesebb mozzanatokat adom át ez alkalommal a nyilvánosságnak. — Jelesen: 1. Nagyt. Révész Bálint esperest úr szokott üdvözlő beszéde helyett fájdalom hangjaival nyitotta meg közgyűlésünket, megható ékes beszédében érzékenyen tolmácsolván azon nagy veszteséget, mely csak nem rég egyházmegyénket, szeretve tisztelt segédgondnokunk tek. M i s k o 1 c z y Károly úr véletlen halálával érte. 20 évig volt ö egyházmegyénknek tanácsbirája, 9 évig segédgondnoka; s hivatalában mindvégig pontos és lelkiismeretes. — Minden jelen voltak keblében viszhangra talált esperest urnák remek beszéde; s nem is késett közgyűlésünk az elhunyt nagy férfiú nevének és emlékének örökítése végett mindenek előtt jegyzőkönyvileg mondani ki a veszteség feletti fájdalmát. 2. A megürült segédgondnoki hivatalra szavazatok többségével Biharmegye főispánja Tisza Lajos ö méltósága választatott el. Gyűlésünkre ugyan a koronázási ünnepély miatt meg nem jelenhetett, de mint levelében magát kifejezé: örömmel elfogadja a megtiszteltetést. Mi is örömünket nyilvánitánk az ö megválasztatása felett, s várva várjuk a pillanatot, midőn öt elnöki székében üdvözölhetjük. Mert hiszen a Tisza név talizmánunk nekünk, varázs erővel bir ez reánk nemcsak ugy mint honpolgárokra, ha nem ugy is mint protestánsokra ! 3. A mennyire örültünk a segédgondnoki szék ily szerencsés betöltése felett, annyira sajnálattal vettük nagyt. Révész Imre urnák tanácsbirói hivataláróli lemondását. Sajnálattal vettük, hogy ez igazi nagy tudományu és szilárd jellemű protestáns férfiú visszavonja magát nemcsak az egyházkerületi, hanem az e.megyei közügyekbeni részvéttől, szentelve magát egészen lelkészi hivatalának, és kedvenc tudományos búvárkodásának. — Helyének betöltése végett a szükséges intézkedés megtétetett. 4. Legtöbb idejét vette igénybe közgyűlésünknek, esperest úrnak a canonica visitatioról, belhivatalnokokról, s alamizsnapénzekröli jelentése; de örömmel hallgattuk ezt végig, mert megértettük, hogy egyházmegyénk csaknem minden *) Igy a „M. U." Szeretnők a dolog másik oldalát is látni. Szerk.