Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-20 / 3. szám
Nem hiszem ugyan, hogy találkoznék a ,,R." emberein kivül igazi magyar ember, ki a nevezett nagytekintetü urak felszólalását hasonló hosannával fogadta volna; mi legalább nem irigyeljük tó'lök a kifejtett nézetekért a nemzettől nyert babérokat; de annyit mindenesetre tanultunk ama föllépésből, hogy nincs oly elkallott doctrina a társadalmi tudomány terén, mely szaggatott átmeneti korszakban, a milyen a mienk, védőkre ne találna, és épen azért szükséges, hogy, akik jog és igazságért küzdenek, mindig résen legyenek és semmit oly fonáknak ne tekintsenek, hogy arra nézve az ész bírálatát fölöslegesnek tartsák. Ballagi Mór. ISKOLAÜGY. Pest, január 6. 1866. Korunk annyi égető kérdése között talán a legégetőbb nevelés-rendszerünk átalakítása. Oly igazság ez, melyet csakis azok tagadhatnak, kik az iskolának az életre való nagymérvű befolyását vagy nem látják, vagy látni nem akarják. E baj érzete, tudata hozta létre a buda-pesti tanáregyletet az 1866-ik év első felében. Az egylet tett eddig annyit, a mennyit tehetett, s hogy többre még eddig nem mehetett, annak egyebek között még az is fontos oka, mert minden kezdet nehéz. Hanem, immár a kezdet nehézségein túl lévén, a második év talán több és jobb gyümölcsöt fog teremni, mint kezdeményező előde. De térjünk a dolog derekára. A mult évi dec. 30-kán tartotta egyletünk rendes havi közgyűlését a szokott helyen. Főbb tárgyai ezek voltak: 1. Alapszabályaink értelmében titkár lett Mészáros Nándor, a budai gymnasium egyik tanára. 2. Barsi József és Say Móric tagtársak jelentése szerint a pénztár rendben lévén Corzan Gábor pénztárnok a mult évre vonatkozólag fel van már mentve a számadás alól. Néhány tag még nem fizette be mult évi tartozását, s ezek rendes uton felszólítást fognak kapni. 3. Meghallgattuk a szakosztályok jegyzökönyveit a Lutter-féle tervezetre vonatkozólag s már ezen szakosztályi jegyzőkönyvnek alapján egy, tizenegy tagu bizottság fogja a középtanodára vonatkozó szervezeti javaslatot elkészíteni. 4. Néhány taggal ismét szaporodott egyletünk. 5. Felmerült a tanársegélyzö-egylet eszméje. Bizottság van kinevezve az alapszabály-tervezet megkészitésére. 6. Szóban forgott az egylet részéről megindítandó népszerű felolvasások eszméje is. 7. Krautschneider Ferenc tagtársunk napirendre kitűzve volt felolvasása elmaradott, mert az időből kifogytunk. Ezen ülés egyik nevezetes mozzanata volt a következő is. Mikor a szakosztályi jegyzökönyvek felolvasása már épen induló félben volt, Wiche József tagtársunk szót kért, s elmondta, hogy ö alapszabályaink értelmében az igazgatóválasztmánytól kért ugyan sort egy értekezés felolvasására^ de nem nyert, mivel kérése előtt a napirend már meg volt állapítva. Kéri most az egyletet: engedje meg értekezésének azonnal váló felolvasását. A napirend már meg lévén állapítva, az egylet a mellett maradott, de az értekezés nyomtatott példányait örömmel fogadtuk. — A füzet cime következő: Magyar tanügyi reformjavaslat. Több tanártársa közreműködésével irta Wiche József, a pesti kir. kath. gymnasiumban a bölcsészet és német irodalom h. tanára, a budapesti tanár-egylet rendes tagja. Első füzet. Törzsiskolák. Pest, 1866. Első magyar egyesületi kőnyomda. Fanda és társai. A füzetke 8. rétben 38 lapra terjed, s voltaképen csak elseje a nyolc füzetre tervezett egész műnek. A még hátralevő hét füzet szólani fog a következő tárgyakról. II. füzet. A tanárok kiképeztetése, törzsiskolai fegyelem és vizsgálatok. III. füzet. A jövő tanügy statistikája. IV. füzet. Tanügyi segédeszközök. V. füzet. Szakiskolák. VI. füzet. A kormány, mint a tanügy egyedül hivatott és kötelezett kezelője és a kezelés közegei. VII. füzet. Ösztöndíjak és tankönyvek pályázati jutalma. VIII. füzet. A magyar tanügy története. A már emiitett első füzetnek kiindulási pontja a Lutterféle tervezet hibás voltának kimutatni akarása, célja pedig az u. n. törzsiskola számára a lehető legjobb tanterv felállítása. Harmincnyolc lapon sok igaz, sok helyes és sok célszerű van elmondva, s hiszem, hogy a kit érdekel a nevelés ügye — pedig ez, mint második születés, kit ne érdekelne? — nem fogja megbánni se e kis könyvért kiadott pénzét, se pedig ráfordított idejét. Sőt van e dolgozatnak egypár oly vonása, melyek, nézetem szerint csekély módosítással, a legéletrevalóbbak, s ez okból a legnagyobb horderövel bírnak, de se a Lutterféle tervezetben, se pedig a szakosztályi megállapodásokban fel nem találhatók. Ilyen péld. azon javaslat, hogy azon gyermekosztályokra , melyeknek növendékei legnagyobb részletben az életbe szoktak kilépni anélkül, hogy magasabb, u. n. tudományos műveltségre törekednének, legalább a középtanodai két első évben semmi esetre se erőszakoljuk a latin nyelvet, hanem ahelyett tanulja a gyermek anyanyelve mellett a csakis a németet, mint az élet egyik fontos nyelvét, még pedig az is, a ki egykor tudományos műveltségre fog törekedni, mert gyermeknek egyszerre két idegen nyelvet tanitani nem egyéb kínzásnál. A másik életre való vonás pedig az, hogy a francia nyelvet a magasabb műveltségre törekvő minden tanulóra nézve rendes tantárgygyá avatja.