Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-16 / 24. szám

elő akarják készitni a népeket vak engedelmességre a polgári életben. Maga az absolutismus is tehát a concordatumot csak szükséges rosznak tekinti, inkább kész a hierarchia telhetlen jogigényeivel alkura lépni, mint meghasonlani oly testülettel, mely nézete szerint egyedül képes föltétlen uralmát az emberek sziveiben meggyökereztetni az által, hogy a legfőbb hatalom hibázhatlanságát hitágazattá teszi. De épen azon okok. melyek a concordatumot az absolutismusra nézve szükségessé teszik, intik a szabad népeket parancsolólag, hogy mindentől óvakodjanak, a mi a hierarchiával, mint hatalommal, való alkudozásnak még csak színét is viseli. A birodalmi tanács is jobban tette volna, ha ahelyett, hogy a concordatumnak revidealtatását, követeli, a törvénytelen kormány által a népszabadság elnyomására tett gyászos emlékű kísérletet kereken non-avenunak jelenti ki. De utoljára — halljuk a közbeszólást — mégis csak határozni kell azon kérdésekre nézve, melyek a concordatumban tárgyalva vannak; — mily állást foglaljon tehát azokkal szemben a törvényhozás ? Megmondjuk e részbeni nézetünket röviden, érthetően és határozottan amint a tárgy fontossága megkívánja. Elmondjuk annál örömestebben most, midőn a mint tapasztaljuk, a kedélyek hangulata is olyan, hogy az okadatolt, higgadt nézet mindkét részről méltánylásra számithat. Mert, mig a századok óta jogaiban megrövidített rész, az 1848-ban kimondott jogegyenlőség folytán, a később rásulyosodott nyomást annál érzékenyebben vévén, elnyomatásának okát nem az ellenfélben, hanem az akkori törvénytelen kormányban keresi és elkeseredettségét csakis ez ellen fordítja; addig a másik fél, követelések és vádak által nem zaklattatva, abban a helyzetben van, hogy a méltányosság benső szózatának önkényt engedhet; és követve „a jobb megelőzni mint megelőztetni" bölcs maximát, hajlandó leszen az ország egygyé-lételét és megszilárdulását ezen az uton is eszközölni. Az ember hite az ember mennyországa. Az embert hitében bolygatni, annyi mint elzárni, vagy legalább is nehezíteni az utat, melyen ő az üdvösséget elnyerni reményli. Ez, valamint erkölcsileg bün, ugy politikai szempontból megbocsáthatatlan hiba, mert oly dologban rendelkezni, melynek kivitele utoljára sem áll a rendelkezőnek hatalmában, mindég a hatalom compromissiojával jár, és annak tekintélyét csökkenti. Maga ez az egy tekintet is elég volna, hogy a törvényhozást e téren a legnagyobb óvatosságra és körültekintésre intse. A feladat megfejtésének egész titka abban rejlik, hogy jól külömböztessük meg azt, ami igazán vallás dolga, attól, amit annak szolgái szeretnének olyannak tekintetni, hogy azt ne nyuljhozzám természetűvé tegyék. Ne tévesszük szem elől, hogy a vallás, mint a hit tettleges nyilatkozata soha sem kívánja, hogy miatta a polgári jog megcsonkittassék. Az alázatosságot, könyörületességet, kölcsönös szeretetet hirdető vallás nem képez magának jogi igényeket és ennélfogva más életkör jog-igényeivel nem is jöhet összeütközésbe. A jogi kérdés a vallás terén ott kezdődik, a hol a papság lép előtérbe, s ha ezt, mint a vallás dolgában buzgón fáradozót, illő tiszteletben részesítjük is, de annak, mint rendnek, a polgári jog rovására áldozatot hozni, inai időben senki sem hajlandó, mihelyt a jelennek nagyszerű társadalmi feladatairól komolyan tud gondolkodni. Valamint a nemesség kiváltságainek érdekében, napjainkban bizonyosan senki még csak kis ujját sem mozdítaná meg, ugy a hierarchia sem számithat kasztérdekeinek komoly támogatására, * mihelyt a népakarat szabadon nyilatkozhatik. A törvényhozás tehát semmit sem kockáztat, ha, teljes tisztelettel mindennemű vallásos meggyőződés iránt, a hierarchiának a polgári ügyekbe való bármiféle beavatkozását határozottan viszszautasitja. De concordato vero, quod non est, nulla quaestio fiat. A concordatum, törvénytelenkor-* mány által oly tárgyak felett megkötve, melyek hez mint az ország belügyeihez, egy külhatalomnak sincs semmi szólója, tekintetbe sem jöhet. De tisztába jővén a felől, hogy az abban tárgyalt kérdések közöl, melyek és mely határig tartoznak a törvényhozás körébe, alkottassanak azokra nézve világos, határozottan formulázott,