Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-06-09 / 23. szám
sik kettőhöz összevéve, mégsem válik felényire sem szabatossá tartalma és köre a méltatás fogalmának, mely semmi más nem akar lenni, mint a legbensőbb, legmélyebb érzelem nyilatkozása a benyomásokra és saját bensőnkben történő működésekre nézve. — Szól még az „eredeti és szerzett lelki tehetségekről," s átmegy a lelki tehetségek fejlődésének menete, irányai, céljai, eredményei vázolására. A fejlődés e menete, három fokon át történik u. m. az érzéki ébredés és ébresztés, majd a megszokás és gyakorlás általi alakulás, végre az értelmes önálló működés fokozatán át. Az irány, cél, eredmény, söt közben a működési idom is e tabellában foglalható össze, mit Vandrák maga ad : Alaptehetség. [Vezéreszme, cél j Működési idom. Eredmény. Ismeret Kedély Akarat Igazság Szépség Erény Elmélkedés Szemlélődés Gyakorlat Tudomány Művészet Társadalmi Institutiók. S a második főrész, melyben a lélek különös tárgyas működését adja elő a három alaptehetség s három vezéreszme szerint három szakaszra oszlik, s ez a tulajdonképeni teste a munkának. Az ismeret előállását annak érzéki kezdetétől föl az ész működéséig fokonként tárgyalja s itt az igazság közvetlen érzete (52. §. 49, 50, 5i-ik lapokon) a legmagasabb fok. S ez, a philosophiai rendszert ismerve, természetes, de ha nekünk embereknek csakugyan legtisztább lényegünk az okosság, akkor az igazságvezérösztönre (mely végre is csak ösztön) nem adhatunk többet, mint az ösztönökre általában, s ha valamivel mégis többet adunk, az csak azért történik, mert tárgya fontosabb (az igazság) s a tárgy fontosságát átviszszíik a tehetségre. Tagadni nem lehet, hogy ez a vallásbölcsészetnél nagyon sok és szép eredménvnyel alkalmazható, s „az igazság szent lelke" által Istentudalunk kimagyarázásánál legteljesebben boldogulhat a búvárkodó, de azért p. 0. Fries egyik legkitűnőbb tanítványa Apelt'") azt mondja, hogy saját szellemünk gondolkozás által jut a vallásos tudatra; s igy a vallásos igazságok észigazságok. — Ez már más, tisztább, határozottabb, s a tévedéseknek nem nyit oly tág kaput, mint VandrákniI, midőn az ismerő tehetség legmagasabb fokát általában mindenre nézve a következőkben találja : „Van tehát bizonyos igazságvezérösztönünk (instinctus), melynek nyilatkozata már a közéletben is számtalanszor észrevehető, p. o. a kisdedeknél (Kinder sagen die Wahrheit!) a természet józaneszü fiainál; azután az u. n. helyes tapintóiban, távol minden mesterkélt reflexiótól, az élet bonyolódott vállalatai, söt veszedelmei közepett, hol, a nélkül, hogy okoskodásra szorulnánk, vagy időnk volna hozzá, ezen vezérösztön bizton megmutatja, hogy mittevök legyünk. Végre az erkölcsinek, jónak és rosznak bírája, — a lelkiisméretben, s épen ugy a tiszta aesthetikai ízlésnél, mely a szépről közvetlenül itél, s az élö hitben, mely az istenit sejteti velünk, ugyanazon vezérösztön az, ki minden álokoskodások dacára, keblünkben az igazság szavát hal-*) Apelt Ernst Friedr. Religionsphilosophie. Leipzig 1860. 13. 1. latja, s reá ügyelmeztet. Ez az igazi adperceptío pura, s az észnek közvetlen munkálata." — Ez teljesen a skót „common sense," söt tán annál is ingatagabb (legalább annál, a mit már Hamilton képvisel, annál igen.) Nem is említve azt, hogy a „Kinder sagen die Wahrheit" közmondás leginkább abban az értelemben használtatik, hogy a gyermekek nem elég politicusok arra, hogy egyszer-másszor elhallgassanak valami elhallgatni valót, csak a természeti józanészre, a helyes tapintatva, a lelkiismeretre, az aesthetikai ízlésre, s az élö hitre teszünk megjegyzést, s pedig azt, hogy ezek csakis akkor nincsenek kitéve az esetlegességnek, ha már az értelem által hosszabb időig gyakoroltattak, s ha valami uj dolog jön elő, a mire nézve az értelem még épen nincs tisztában, az ösztön csaknem minden száz esetben kilencvenkilencszer megcsal, —- a történelem, kivált a tudomány története száz meg száz példával bizonyítja ezt, valamint a mindennapi tapasztalat is, csak hogy itt, minthogy az ösztön, vagy sugallatból tett dolgok sikerére épen nem számolunk, ha nem sikerül valami, elfeledjük, hogy azt ösztönszerűleg tettük; ellenben, ha sikerül, minthogy véletlen és váratlan, meglep és többet vagyunk hajlandók bele magyarázni, mint a mennyi áll. A második szakasz a kedély, vagy a „sziv megyéjét" adja, hol a lélek a szép eszméje felé törekszik," s ez, és a harmadik szakasz, mely az akarva cselekvő lélek működését a jónak vezér eszméje alatt, mind általában az ifjakra íegtermékenyitőbb hatással lehet, mind Vandráknál legtöbb kedvteléssel van kidolgozva, s az előbbi az aesthetika és vallásbölcsészet alapját is képezi egyszersmind, mig emez az ethicáét, vagy erkölcstanét, s azért ott még tekintetbe vesszük. A harmadik főrész az egyenkinti lelki működéseket tárgyalja, előbb ép, majd aztán kóros állapotban, s az egészet átfutva, mint tankönyvet e részek is ajánlják, mert épen eleget ad arra, hogy az ifjak tudjanak ezekről is és tovább menni ösztönt nyerjenek, tűlhalmozni pedig épen nem halmozza tűi őket, s Vandrák maga is méltán hiszi, hogy „a munka természetesen, rendezett, egyöntetű, s kellőleg kikerekített, a nélkül, hogy egy ily gymnasiurni tankönyv határain tűlcsapóngna." -VA második nevezetes munka, melyet Fries kiadott, logikája volt, s Vandráknál is ezt vettem fel, a második sorba. A ki, netalán még kételkedett volna psychologiája tanulmányozása közben, hogy Vandrák határozott meggyőződésekkel biró ember, annak a logika előszava minden kétségét el fogja oszlatni, mikor látja, hogy minő öntudatossággal ad számot munkájáról. „A tanulók, kiknek számára irt, — mondja — kezdő logikusok : az ilyéneknek szánt logika tehát nem lehet az, melyet egyetemi hallgatók igényelhetnek, vagy a tudomány, mint olyan, a maga teljességében, vagy koronként megkísértett uj meg uj theoriáiban joggal követelhet. A tiszta logika mint a tiszta mathésis alapigazságainak rendszere régen kész, s dönthetlen bizonyosságu, de egyszersmind kimért határok közé szorított