Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-19 / 20. szám

azt kívánta volna, hogy öszpontositott papnöveldénk elégséges és alkalmas tanerőkkel ellátva; szükség és célszerűen berendezve, — ifjainkat a theologiai tudományok jelen szinvonalára emelni, fontos hivatalokra minden tekintetben kiképezni, — képesiltessék. 6. Osztályozván nemcsak az egyházakat, hanem a papokat és papjelölteket is, megrontja a papoknak evangyeliomban gyökerező s hitelveinkkel egyedül egyező egyformaságát — és midőn ős canonaink, semmi törvényes előnyt nem biztositnak, kivált a régibb időben igazán részben csekély képzettségű s a közelebbi időben is mindenik főiskolánknál, csakis egyetlen tanár által tanított és igen nagy mértékben önigyekezetökre utalt, domidoctus társaik felett, az az évekig külegyetemeken tanult, ott hires disputatiókat tartott, dissertaliokat irt, magokat minden tekintetben kitünteteti jeleseknek ; ez csupán a kimenetel és hallgatásért kivállságban részelteti, nemcsak a növeldét kitűnően végzett társaik, hanem minden harmad osztályú papok felett, kik között pedig igen sok, nemcsak kitűnően végzett, hanem a gyakorlati élet mezején is magát elismerésre méltóan érdemesítette és kiléptekor a törvény bármelyik egyházban pályázhatni engedte. 7. Ennek kifejezései vagy nem elég szabatosak, vagy a szerinte eljárni hivatott testületek közérzületével ellenkezők, minek eredményéül tekinthetni, — miszerint oly papi jelöli atyánkfia, ki néhai főtiszt, püspökünk mellett, mintákkor egyszersmind még tanárnak is tanítványa, irnokoskodott, itéletesen egyik első osztályú egyházban pályázásra bocsájtandónak nyilváníttatott; oly papjelölt aa., ki első osztályú érdemfokozattal végzett, miután külföldi egyetemről lejött,t

a papnövelde tanárai előtt pótvizsgát állott, és ezen kitűnő érdemfokozatot nyerve, első osztályú egyházban pályázni képesítettnek nézetett; az úgynevezett kitűnő első osztálylyal végzettek pedig, néha és néhol másod osztályú egyházakban pályázatra bocsájtaltak, néha és néhol nem. Az e fejezet helyett inditványoztatni véleményezett módosítás következő: a) Felszentelt tanárok, első és 2-ik osztályú egyházak papjai, választathatnak bármelyik osztályú egyházban. b) Harmadik osztályú egyházak papjai, a második és harmadik oszlályuakban. c) Minden papjelöltek különbség nélkül a harmadik oszlályuakban. Ez ellen felhozatott, miszerint, igy a kitűnő talentum, jeles képzettség nagyon hátra tétetnék, a papi pályától elidegenülne, igen nagy rész ott maradna, — a gyakorlati ügyesség igen nagy előnyt nyerne, — a nagyobb egyházak nem nyerhetnének fiatal kilünő talentumokat — bizonyos éleikor szerinti előléphetés nőné ki magát belőle. Mire viszonoztatván, — hogy a papi hivatal sikereresen folytathalására nemcsak talentum és képzettség, hanem gyakorlat, lankadhatlan buzgóság, mély életbölcsesség is kívántatik, melyet az élet, a tapasztalat mezején lehet elsajátitni, hogy ez állal a talentum és képzettség nem hátra tétetik, hanem utallalik magát kitüntetni, ernyedetlen szorgalommal előre törekedni — a kisebb egyházak nyernek fiatal jeles tehetségeket, kik a kevesen hivek igyekeznek lenni, — hogy többre bízassanak; a nagyobb egyházak képesittetnek a magokat már kitüntetett jelesek közül a legjelesebbeket választani stb. — A többség ezen módosítást azon hozzáadással fogadta el, hogy mivel sérelmes a törvénynek visszaható erőt tulajdonítani, az 1864-ik év előtt harmad osztályú egyházakba kilépett papok bármelyik osztályú egyházban pályázhassanak. A X—XV. fejezetekre vonatkozólag, a bizottmány, mind a kijelölést, mind a próbabeszéd tartást teljesleg eltörlendőnek, s a holland papválasztási rendszert e tekintetben is teljesleg alkalmazandónak véleményezte; mivel a kijelölés egyházaink nagyobbjai és kisebbjei teljes ellenszenvével találkozik, s a protestáns szabadság, valamint egyházaink népe szellemével is ellenkezik, — a próba beszédtartás pedig, azonkívül hogy, tapasztalatilag, a papválasztások alkalmával előfordulni szokott visszaélések egyik legfőbb segédészköze, a valódi érdem kiismerésére nem vezet. E vélemény elvileg helyeseltetett ugyan, de felemlítetvén az egyházaknak, a próba beszédlartáshoz, mondhatni kivétel nélkül, ragaszkodása; a többség mind a próba beszédtártást, mind a kijelölést ezúttal még meghagyatni kívánta ; csak hogy a XII. fejezet b) pontja módosításával a kijelölendők maximuma ne szoriltassék hatra, hanein csak is a minimum határoztatván meg, a pályázók felett, a kijelölő bizottmány, mint esküttszék ítéljen, a jogosítottakat bocsássa mind palyázatra, de ha meggyőződése szerint egy vagy több pályázó azon állomásra nem alkalmas vagy méltatlan lenne, azt jogában álljon kihagyni, azonban a mellőzött kívánatára, a mellőzést írásban okadatolni légyen köteles. A XV. fejezet f) pontja ugy módosítása iránti vélemény, — hogy azon egyházakban is, — melyekben a presbyteri alapszabályok értelmében az ekklézsia gyűlés jogai és teendői a képviseleti testületre bizvák, — a papválasztásban, minden kepe fizető birjon, szavazati joggal, — általános helyesléssel találkozott. Közhelyesléssel fogadtatott még, a királyhágontűli testvér superintendentiák megküldött jegyzökönyvei átvizsgálására kinevezett bizottmány azon előterjesztése; miszerint, miután papvizsgálati rendszerünk, idő folytában, oda fejlett, hogy a papnöveldei szigorlatot követő részi, zsinati és köz-szt-zsinati vizsgák, mondhatni, minden jelentőségűket vesztették; — inditványoztassék részi, zsinatunk által, ezen vizsgák eltörlésével, főtiszt, püspökünk elnöklete alatt, egy köz anyaszentegyházi pap vizsgáló szék felállítása, és az ez előtt leteendő pap képességi vizsga eredményétől feltételeztessék, a szigorlatot kiállott ifjak., választhatósága. És már itt végezném tudósításom, ha a t. t. Szász Gerő ev. ref. pap űr, e tiszteli lapok f. é. 16-ik számában, „Irodalmi hitele érdekében," jónak nem látta volna, ugyan ezen becses lapok, mult 1864-ik évfolyama 42. számában B. aláírás alatt irt tudósításom egyik pontját, következő, méltatlanul gyanúsító, megjegyzés kíséretében idézni.