Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-19 / 20. szám

Kalmanczai (Kálmáncsehi) Mártonról, kit gyermekkorában látott s ki Debrecenben halt meg (892 lev.), vén Bálás Prédikátorról, ki Huszton volt, Sztárai Mihályról, kiről neki Gábriel Deák beszélt, a Komjáthiban lakó Forgácsokról, Sennyeiekröl stb. Mindezek idővel egyháztörténészeink által felhasználhatók lesznek Ilyen lesz 1564-i pere is, melyet igy ir le: „ két fő Pispek(ek) addig tőrének én reám, hogy fel kelleték jünem Császár eleib(e) sz(Z)óIyomból: Elein azzal vádoltak Czászár előt, hogy oltárt rontottam és eretnek vagyok és ézvesztö: Végre hogy szembe kelék, azt kezdek kérdezni, miért házasottam meg, miért nem vöttem tőlök fel az Papságot, miért ez WR Vaczoráját kenyérrel szolgáltatom, miért azt nem imáttatom" stb. (864. lev.). A 868-dik levélen van azon adat, melyet BodPéter Magyar Athénásában felhasznált s ö utána minden életirója ismételt t. i. „Mikor még Béczbe tanuló iffiu voltamis izgatót az WR Isten erövelis, hogy szállásomon predikállyak, kire sokan gyűltek. Ez miat Oláh Érsek, Egri Pispek, ki oztán Érsekké lőn Verancius Antal, és az Nitrai Bornemisza Pispek, reám gyülekeztek, és hol eléjekben, hol az Czászár eleibe hivattak, ijeztöttek sokképen hogy ne prédikálnék" stb. Ezt Bod P. 18 éves korában teteti vele, de aligha későbben nem történt, mert ez életévéről a 880-dik levélen egy más történetecskét beszél el, ugyanis : „Egy Deákot tizen nyolty (nyolc) eztendest Bornemisza Pétert, Feledi Léstár Cassai Capitány, igen meg vert Buzoganynyal, hogy ez Deák feddette ne imádkoznék az fakép előt: Oetelis ugy veré egy szolgája Calnai, hogy meghala bele." O^aljegyzetben : „1553. En voltam." Ez adatból körülbelül születési éve is meghatározható, esvén az 1535-re. Ez évben a magyar protestantismusnak két Pétere született, az egyik Melius, a másik Bornemisza Péter, miután az elsőnek is szül. éve 1535 v. 1536-ra tetetik. A mi Péterünkre vonatkozik még a mit a 882-dik levélen olvashatunk, hogy t. i. „Groff Ekné nagy nemzet és nagy úr felesége, ő maga szivébe ütötte az keest. Enis prédikáltam az temetésén az sok népért, kik rayta voltak Antal Érsekis (Veránc) és Püspekek ot levén." Oldaljegyzetben: 1572. Nem közöltem mindazt, a mi az én parányi belátásom szerint közzétételre érdemes lett volna, de körülményeim miatt nem tehettem ugy, a hogy legjobbnak gondoltam volna. Azt hiszem egyébiránt, hogy e közlemények sem nyújtanak semmi hasznot, mert sem elég tájékozottsággal, sem elég behatással nem rendelkezem valamint más-, ugy e téren is. Ha mégis valaki felhasználhatná közleményeimet, avagy csak egyetlen ép példánya is felfedeztetnék ezek után az ösmertetni kisérlett munkáknak: gazdag jutalomban részesülnék, mire pedig mostanáig közöttünk még azok sem számithatnak, a kik azt teljes mértékben megérdemelnék. Célom nem terjedt ezúttal tovább, mint hogy figyelmet gerjeszszek fásultnak látszó korunkban egy oly szellemi bajnok iránt, kit a börtön, az üldözések, bujdosás és nyomor nem tudott annyira megtörni, hogy véglehelletéig ne emelje fel védő fegyverét a szegény protestánsokat megtámadok ellen s hogy az igazság erős és kemény harcát meg ne harcolja a setétség és elfogultság ellen í . . . . Elérem-e e kis célt is? nem tudom, de vigasztalást nyújt azon tudat, hogy voluisse sat est ! Pápán, april 25. 1867. Eötvös Lajos. I S K 0 Lk ÜGY. Látogatás az utrechti népiskolákban és gondolatok az iskoláztatás fölött. Azt hiszem, alig térhet szebb tapasztalatokkal megrakodva haza az, kit sorsa pár évre a külföldre vet, mint ha jártában-költében különösen a népnevelés egyik legfontosabb organumának, az iskoláknak mikénti berendezését, a gyakorlatban lévő módozatot, az iskoláztatásra az állam által hozott törvényeket, azoknak a közügyre ható eredményét, egy szóval a társadalom szellemi és anyagi jólétére nélkülözhetlen népnevelést teszi vizsgálódásai tárgyává s igy mintegy mintaképet szerez magának, melyet azután azon körben, melyet a társadalomban elfoglal, a viszonyokhoz és a körülmények szerint idomítva, megvalósítani törekszik. Mert lehetetlen, hogy egy egyházi hivatalt elfoglalni törekvő ifjú, ha igazán és komolyan számot vet magával és széttekint azon mezőn, melynek lehető hü munkásául fellépni akar, ne látná, mily nagyon sok teendő vár reá, s mennyire nem elegendő egyedül a Iiturgika szabályait teljesíteni akarni, hanem mennyire hivatalába esik a cura pastoralis is, a szó legszebb legvalódibb értelmében. Igy vélekedvén, lehetetlen volt szorosabban szemügyre nem venni a virágzó holland népnevelési módszert s szemügyre vévén, meg nem állhatom, hogy e lapokban, melyeket kizárólag olyanok olvasnak, kiknek hivatalos kötelességük (legalább az volna) specifice a népneveléssel foglalkozni, közzé ne tegyem, tanulmányul azoknak, kik tenni akarnak, s intésül azoknak, kik tehetnének és kiknek tenni kellene, de mégsem tesznek. Nem tudom, hol mint kezdjem cikkemet, hogy élénk képét adhassam vizsgálatom tárgyának s megértethessem a t. olvasó közönséggel azon igazán felejthetlen benyomást, melyei az utrechti népiskolák berendezése, a tanmódszer, a tanítványok szorgalma s bámulatos előmenetele tett rám. Ha e sorokban némi nyoma lesz az elragadtatásnak, mentsen ki az, hogy nagy lelki örömöt okoz a népneveié s virágzása, bár hol lássam is azt, mert abban az emberiség legszentebb céljainak megvalósítására irányzott komoly törekvést látom; azon célra, melynek feladata az embert hasznossá tenni magára és a társadalomra nézve. Igy összehasonlíthatva azon két fokot, melyen nálunk s más országokban áll a népnevelés, tűnik ki leginkább a nagy külömbség s azon — valljuk be őszintén az igazságot — hátramaradottság, melyben e tekintetben mi vagyunk. Hogy mi az oka ezen szomoritó állapotnak, nem akarom e jelen cikk tüzetesebb tartalmául