Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-05 / 18. szám

része, t. i. a segélyezés teljesithetésének lehetősége is elzáratott. Ha jól értettem — mint hiszem is — cikkiró célzását, ide illenék a „kegyelet, de igazság is1

' zármondatul. De mivel nem üti a szeget fején, — szerintem helyébe, a sem kegyelet sem igazság, lenne inkább alkalmazható, mert ez utóbbi legalább oda üt, a hova néz. Az előadottak után kifejlett és nagyon is eltérő nézetek feletti párhuzam vonását, nyugodtan a t. c. olvasó közönség bírálatára bizhatnám ; ha még a cikk érdemes irója részéről ez érdemben felhozott, s egyszersmind irányadónak vallott „tekintet"-re vonatkozólag, válasszal adósa nem lennék. — Sietek tehát ebbeli kötelességemnek egy füst alatt eleget tenni. „Egy kis tekintet nálunk a káplánsági korra is van" mondja a cikk irója. — Igen! Tehát aligha nem az lesz a dolog bibéje, hogy az illető egyház hívei az ily tekintetnek hódolni hajlandók nem voltak, — pedig vannak idős és idősebb káplánok a tractusban, tehát azok közül kellett vala, a n.-peszeki egyház híveinek kötelesség szerint papöt választaniok ? — Miért is ragaszkodtak épen K. K.-hoz, kinek személyében felismert és nem tagadható jeles tehetségei mellett, az elhunyt iránt kifejezni ohajtott kegyelet lerovását alkalomszerűnek és méltónak is lenni tartották? — Tudniok kellett vala azt, hogy ha a n. t. esperességben egy, ez idő szerint uralkodó párt nézeteivel ellentétes állást foglalnak : sok türöm-olajat kellend a kegyelet oltárán elfogyasztaniok, mig annak pislogó fénye mellett az ohajtott célhoz eljuthatnának. Mielőtt feleletem venné, legyen szabad kérdenem, váljon mire alapul azon tekintet, mely szerint cikkiró az idősebb segédlelkész urak számára, még a szabadválasztás elfogadott elve ellenében is, a papválasztásoknál elsőbbségi jogot biztosítani kiván? Tudtommal sem a főtiszt, egyházkerületnek, sem a barsi n. t. egyházmegyének ily tartalmú határozata nincs ; — de van igenis egyházmegyénknek — mint emlékszem 1856-ban Nagy-Sallóban hozott — oly határozata, mely a szabadválasztást egyedül a nép jogának ismerve: azt azonnal tettleg gyakorlatba hozta s életbe léptette; tehát a kívánság ennél fogva jogosulatlan. Elvileg pedig a szabad választási jog fogalmával, észszerűen a gyakorlatnak csak oly megszorításai férnek meg, melyek oda irányulvák, hogy az illető egyházak által megválasztható egyének, elfoglalandó lelkészi állomásaik fontos hivatásának betöltésénél, kellő képzettséggel és gyakorlattal bírjanak. — Azt pedig, ugy hiszem, a cikk irója sem fogja tagadhatni, mikép a képesség fejlődése bizonyos koron túl már nem tart lépést az évek számával; valamint, hogy a jeleseb tehetségeknek hivataluk mechanicus része betanulására is jelentékenyen kevesebb időre van szükségük. E szerint az irányadóul választott tekintet elvileg is tarthatatlan. Egyébiránt mindezekre válaszul mondhatom, hogy az előadottakat az illető választó egyház igen jól tudta, mindazáltal szabadválasztási jogának teljes tudatában, a felhozott kortekintélyt, jogosan gátló körülménynek el nem fogadhatta. — S hogy eként megőrzött jogaiért áldozni és tűrni is tud: fényesen igazolja az özvegy számára megajánlott két kegyelmi év, s ez idő szerint is változatlan szándéka. Végül pedig egy bizalmas kérést tartottam fön, a cikk írójához intézendőt t. i., hogy midőn most „sit venia verbo" kölcsönösen elvertük egymás zsidaját: továbbra is jó barátok maradhassunk, s a kegyelet jogszerű diadala fölött együtt örvendhessünk. íwöbel Gerzson, ref. lelkész. T A R G A. Parányi vigasztalás a protestáns nevelésügy embereinek. Sok keserű szót hallott eddig e lapok t. olv. közönsége nevelésügyünk embereinek értelmi, erkölcsi és vagyoni állapotjára,űgy szintén jogi helyzetére vonatkozólag. Hadd álljon itt immár egy parányi vigasztaló is. Közleményem egy ily cimü nyomtatványból van véve: Alapszabály az erdélyi h. h. anyaszentegyház püspöki és esperesi vizsgálat alatt álló egyházai kebli igazgató testületeinek újjá szervezésére. Megállíttatott az erdélyi helv. hitűek egyház főtanácsának Kolozsvárit 1861-óen april. 28, és 29-ik napján tartott népes gyűlésében. Az idéztem nyomtatvány II. fejezetének 3. pontja szórói-szóra igy van: 3. Választás alá nem eső tagjai a presbyteri umnak a patronusok, a helybeli tanodák rendes tanárai és a kebli iskolák rendes tanitói. Közli Szakács Mózes, m. k. Bukurest, apr. 22. 1867. Tegnap egy megható egyházi ünnepélynek valánk tanúi a szomszéd evangelikus test-