Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-05 / 18. szám

császári állam Kronlandjává degradálták, e fölött még megcsonkították és a bécsi kormány kényekedve szerint szétdarabolták. Mert hiszen Bécsben már komolyan foglalkoztak azzal, liogy. mintegy a concordatum idézett 18-ik cikkének commentárjául, Budán és Pozsonyban két uj püspökséget állítsanak fel, melyek az esztergomi diöcesis javadalmaiból lettek volna dotalandók; ez által az esztergomi prímás egyszerre minden anyagi hatalmától meg lett volna fosztva. Azon ellenvetést, hogy az esztergomi érsekség három részre darabolása azon okból szándékoltatott, mert — hogy a többször emiitett cikk szavaival éljünk — „azt a hívek lelki java kívánta igy," könnyű megcáfolni. Az akkori Magyarországban — Erdélyt, az u. n. Vojvodinát és Horvát- Slavonországot ide nem számítva — körülbelül öt millió katholikus volt, kik 17 diöcesisre voltak oszolva, míg Csehországban, hol a katholikusok száma közel négy és félmillió, nincs több négy püspöki megyénél, s igy Magyarországon egyes diöcesisek lélekszáma is sokkal csekélyebb mint Csehországban, és mig a königgratzi egyházmegye 1,300,000, a leitmeritzi (valamint a bécsi is) 1,050,000, a budweisi közel 1,000,000 lelket számlál, a legnépesebb magyar diöcesisben pedig, az esztergomiban, csak kevéssel van több 800,000 katholikusnál. Ha tehát csak „a hívek lelki javának" akartak eleget tenni, először a lajthántúli tartományok egyh. megyéin kellett volna a szétdarabolást megkezdeni. Mióta a kath. egyház Magyarországon fennáll, soha ily nagy erőszakot nem követtek el rajta. Hogy a bécsi érsek fel volna jogosítva, a magyar egyház felett Rómában végérvényes egyezkedésbe bocsátkozni, senki sem fogja elhinni, aki csak egy pillantást is vet a magyar egyház fejlődésének történetébe; mi azért teljesen meg vagyunk győződve, hogy a legelső magyar országgyűlés a concordatumot, mint az ország fogaival ÖAZ-szeegyeztethetlent, halomra fogja dönteni. A concordatum megkötése nem egyéb mint megtagadása a legitimitásnak két oly kormány részéről, melyek eddigelő a legitimitás előharcosai valának Európában. A mondottakból könnyű felfogni, mily benyomást tehetett a concordatum a magyar főpapságra; és az 1856 april 6-ától jun. 17-éig Bécsben tartott püspöki conferentiákban oly manifestatiók történtek, melyek e benyomás nagysága felett még a concordatum létrehozóit sem hagyták kétségben. „Ecclesiam perdidisti!" mondá $citovszky Rauscher bibornoknak. Egy másik püspök pedig ugy nyilatkozott, hogy Magyarországnak semmi szüksége sincs concordatumra; a magyar egyház ez által elveszté minden nimbusát, s most nem egyéb mint „állam-intézet,£í mint hajlékony eszköz a centralizáló bureaukratia kezében. Midőn egyik ülésben Rauscher azt az indítványt tette, hogy némely egyházi perek végeldöntés végett „a központba" Bécsbe küldessenek fel, az egri érsek következő gunyoros nyilatkozatát kellett elnyelnie: „Quare non in Vojvodinam?" Az uj Ansztria hatalmasai és a magyar egyház közötti szakítás mostantól kezdve teljessé lön; a magyar püspökök jól tudták, hogy a concordatum egyedüli célja a magyar egyház feldarabolása és elnemzetietlenitése, de épen ugy tudták kötelességöket is, hogy e célt, e szándékot minden erejökbol meg kell hiúsitniok. A magyar szabadságharc legyőzése óta a magyar püspökök egészen a vallás terén maradtak, szó nélkül hagyták a bécsi kormány politikai erőszakoskodásait, minthogy azonban a concordatum már nem csak a nemzetet, hanem a hierarchiai érdekeket is sértette ; ettől kezdve a politikai küzdhomokra is kiléptek. 1857 tavaszán, midőn ő Felsége Magyarországot meglátogatta, a magyar ari stokratia egy petitiót nyújtott át a császárnak, melyben Magyarország elnyomott sorsának enyhítését kérelmezték; s ezen petitiónak a magyar püspökök is aláírták nevőket; s ugyanazon év nyarán a biborcok-primás bucsújárást rendelt Mariazellbe. „Vájjon," — igy szól a prímás híveihez — ??oly boldog-e a mi hazánk, miszerint nem nyomja szíveinket semmi aminek enyhítéséért az Isten anyjához esedezhetnénk ?" Sok ezer katholikus követé a primás felhivását és Nagy Lajos magyar király korából fenmaradt zászló vezetése alatt érkeztek meg a stájer határokon fekvő búcsuhelyre, mely a magyar zarándokokat nemzeti zászlókkal üdvözlé. Ott a hercegprímás fellépett a szószékre, s magyar nyelven lelkesítő, hazafias egyházi beszédet tartott. — A bécsi kormány-körökben ezen nyilvános, nemzeties manifestatiók fölött annyira boszankodtak, hogy a primás letétele és Rómába küldése elha-