Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-07 / 14. szám

A közgyűlés legfőbb tárgyát egyébiránt a saját házszerzés ügye képezé. Miután ugyanis az egylet még mindig bérben lakik, ezen bérház pedig jelenleg már alig fogadhatja be a teljes intézetet, ugy hogy ez az okvetlenül szükséges nagyobb kényelemre sem bir szert tenni; miután továbbá a jelen körülmények közt a helyiség szűke miatt több árvagyermeket nem lehet fölvenni, ezt pedig tovább halasztani nem szabad : szükségesnek tartá a választmány egy uj háznak építtetését, vagy egy meglévőnek megvételét s a szükségletekhez mért kijavítását indítványba hozni. Miután pedig a városi hatóság által az erdősoron adományozott telek a távolság miatt építésre nem igen alkalmas, s miután egy egyleti tagnak ajánlata, mely szerint célszerűbb telket ígért adományozni, a sürgető kérések dacára sem valósittatott: nem maradt egyéb hátra, minthogy uj ház építtessék, vagy alkalmatos régibb épület megvétessék. A választmány meg is tevé a szükséges lépéseket, megtekintette a felajánlott házakat, megcsinálta az uj épités előleges költségvetését s mindezt a közgyűlés elé terjesztvén, azon határozatot nyeré válaszul, miszerint saját belátására bizatik egy uj háznak építését, vagy egy már meglévőnek megvételét s az egylet szükségleteihez mért átalakítását foganatba venni. Ei

határozat pedig annál inkább fog most életbe lépni, mert 0 cs. s ap. kir. Felsége ez évben épen e cél valósithatása tekintetéből részesiíé az árvaápoló egyletet 2000 frtnyi államsegélyben. Reménylhetö tehát, hogy a legközelebbi közgyűlés már bevégzett ténynyel álland szemben. Arvai Teöreöh Gyula. GYÁSZHÍR. Tépe, mart. 27. 1867. Temetésről jövök, részvét és megindulás érzékeny könyeivel. A protestantismus szerény napszámosa, vésznapjaiban rendületlen bajnoka tekintetes Miskólczy Károly úr, a debreceni egyhézmegye segédgondnoka letűnt a láthatárról, a mi szemeink nem láthatják öt többé. Két heti súlyosabb betegsége után, f. hó 24-én reggeli 5 órakor Berettyó-Újfaluban hunyta be szemeit, és 26-án tétetett a sírba, ezelőtt elköltözött neje, és 20 évet élt egyetlen fiához, kikkel életében oly édes vala neki fentartani a szellemi viszonyt, és kikkel végső percéig oly lelki örömmel társalgott. 63 évet élt e földön, forrón szeretve hónát, épen ugy, mint hitfelekezetét. 42 évet töltött a megye, 25 évet az egyház szolgálatában. Gyászbeszédet tartottak felette nt. Révész Bálint úr, meghatóan ecsetelvén „az Isten emberének kópét" általában, és viszonyítva ö benne; nt. Némethy Lajos úr előadta a hivatalviselés előnyeit, és hátrányait, nt. Posta József úr pedig a sírnál gyász imában fejezé ki az elhunyt uagy halott iránti tiszteletet. Mint megyei tisztviselő a törvények tiszteletét tekintélyével, s kellő szigorral tartotta fen, mint egyházi tisztviselő, ildomos és szerény, mint családtag csupa szeretet, különösen unokainak szelid játszótársa volt. Gyászolják egyetlen leánya, férjezett Móricz Pálnö, és hárojn unokái. — Csendesen húnyá be szemeit, mert legszentebb óhaja, — a haza és hitfelekezet ügyei jobbra fordultának, és egy szebb életnek hajnala derült fel az ö lelki szemei előtt. Nyugodjanak békén nemes hamvai! Nftyy Pál, s. k. Tisztelt szerkesztőség! Az általam irt magyar nyelvtani pályamunkára e lap f. é. 1. és 2. számában Gergely Lajos úr által közzé tett, fonák és félszeg felfogásról tanúskodó bírálatra nem siettem válaszolni. Védelem nélkül hagytam könyvet, álláspontot és irányt, mert bízom az illetők belátásába. A két ellensarkias irány, a Gergely Lajos úré és az enyém közt igen könnyű a választás, s attól legkevésbé sem tartottam, hogy egy alaptalan felszólalás zavarba hozza a tanítói testületet, mely az iskolai reformok iránt érdekeltséget, az elvek iránt oly tiszta felfogást tanúsított. Nem tartok attól, hogy a haladás emberei saját nevökről megfeledkezve a pedagógiai obscuranlismus zászlója alá szegődjenek, s megnyugszom azon erkölcsi garantiában, melyet a közönségnél minden munkának belbecse és értéke szerint fel kell találnia. Miután azonban egy jutalmazott pályamunka van alapjában megtámadva, s nyilvánosan kimondatott, hogy az én kötelességem a bírálatra válaszolni, ha munkámat haszonvehetönek tartom: válaszolni fogok, s az ellenbirálatot a legrövidebb idö alatt beküldőm. Sárospatak, márc. 28. 1867. Arvai József Nt. szerkesztő úr! Gróf Apponyi Károly úr ö méltóságának — ki már ez év folytán a tolnamegyei ínségesek számára szép áldozatot hozni méltóztatott — tolnamegyei Pálfa község szükolködőire nézve sem rövidültek meg kezei, itten uradalmi tisztsége által kimérendő 90 mérő árpát utalványozván, legközelebb e nyomorral küzdök részére. Mit midőn — mint az igaz s valódi böjtnek (Esai. 58: 7.) napjainkban igen szép példáját a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" útján is nyilvánosságra juttatni édes kötelességemnek ismerek : nem mulasztom el a nyomorral küzdő ínségesek nevében a mélt gróf úr nemeslelküségeérti szives hálánkat, s azon őszinte óhajtásunkat kifejezni, hogy az a mennyei atya, ki lát titkon, fizessen meg ö neki nyilván! (Máth. 6: 18). Pálfa, mart. 24. 1867. Pál János, s. k. ref. pap. a segély kezelésére alakult bizottmány egyik tagja. F E Ii II I V A 8. Alólirott szives tisztelettel kérem fel a szászrégeni ref. egyház elöljáróságát nyilatkozni, miszerint: azon 10 o. é. frtot, melyet a mult 1866-ik év sept. havában gyűjtöttem; — s ugyanazon hóban, — a még akkor élő de rövid nap múlva elhalt tiszteletes Molnár István lelkész úrhoz el is küldöttem, — megkapták-e vagy sem? Kelt N.-Szalontán martiushó 30. 1867. Csorvássy István3 ref. leánytanitó. KÖNYVÉSZET. Tompa Mihály legújabb költeményei. Pest. Kiadja Heckenast Gusztáv. 1867. Ára 1 frt 20 kr. Ki nem ismerné Tompa Mihályt a nemzet egyik legkedvencebb költőjét, kinek müvei sok időkig fogják hirdetni szerzőjük nemzeties költői tehetségét. Vörösmarty művészetével, Petőfíy lángelméjével talán jóval felülhaladja Tompát. De népünk körében előforduló mindennapi eseménykék kedves, egyszerű és mégis annyira megragadó ecsetelésében, alig hisszük, hogy valaki felülmúlná őt. Az ötvenes évek elején nem nyomtatásban ugyan, hanem csak kéziratban közkézen forogtak olyan költemények, melyek részint célzólag, allegoriailag, részint szókimondva, természethüven a nemzet akkori leigázott helyzetét élénk színekkel ecsetelék. Akkor még legnagyobb!) része azoknak