Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-13 / 2. szám

nyilatkozata az öntudatos hitéletnek, s a rendezett népnevelésnek. A jól rendezett egyháztartáshoz számítom pedig: Először is: a közönséges templomi isteni tisztelet buzgó gyakorlását, mely továbbfejlesztésekint szolgál az iskolában felébresztett vallásos életnek, s alapvonásaiban szivünkbe oltott erkölcsi érzetnek.Bármint gondoskodjunk is az iskolai nevelésről, bármily szükségesnek tartsuk is azt, ez meg nem adhat minden ismeretet, melyre szükségünk van az életben, fel nem fegyverezhet az élet nagy útjára, mindazon eszközökkel, melyekkel bátran viaskodhatunk az életbajokkal, értelmünket sem derítheti ugy fel, hogy a jót mindig alaposan belássuk; szivünket sem nemesitheti ugy meg, hogy annak további képzése szükséges ne legyen a keresztyén ismeretek által. A vallás s az egyház kebelében felállított templomi istenitisztelet már az, melyet ha híven gyakorolunk, tovább fejti ezen szükséges dolgokban lelkünket. Az iskola végeztével tudjuk, hogy nagyobb munkássági tér nyilik meg előttünk : az élet iskolája, hol sok külömbféle bajok, nehézségek állnak utunkban, hol gyakran kisértetek ólálkodnak körültünk, hogy kötelességeink utáról eltérítsenek; a vallásos istentisztelet az, mely időről időre a körülményekhez képest utasítást ád arra, hogy kerüljük ki azokat, vagy ha meg kell harcolnunk azokkal, erőnket az támogatja, hogy azokon diadalmat vegyünk. Protestáns evangyéliomi istenitiszteletünknek, mint tudjuk, tanítás szolgál alapul, ennek szelleme szól szivünkhöz minden cselekvényeiben s szertartásaiban. Ki keresztyén erkölcsi életét folytonosan akarja fejteni s gyarapítani, gyakorolja tehát szorgalmasan s kellő buzgósággal a közönséges istenitiszteletet; ez alól a kötelesség alól semmi körülmény fel nem mentheti az egyháztagot, bármi mérvben fejtse is ki valaki a magános buzgóságot, azt csak a másokkali közös istentisztelet által teheti hasznosan gyümölcsözővé, „a ki tisztelni akarja az Urat, hallgassa az Ő szolgáinak szavukat, és hogy megismerje, s kövesse az o utait, menjen az Úr szent helyére" — igy int bennünket az irás szava. A jól rendezett egyháztartáshoz számítom továbbá az egyház ügyei iránt való buzgó részvétet, mely azt eszközli, hogy az egyházban mindenek ékesen és szép renddel folyjanak. Csak egy család sem jöhet jó rendbe a nélkül, hogy annak sorsát a családtagok szivökön ne viseljék, s meg ne tegyék mindazt, mit annak java, boldogsága kiván: mennyivel inkább az egyház, melynek kebelében több családok egyesülnek vallásos-erkölcsi nemes célokra. Itt igénybe veszi a közérdek minden tagnak buzgó részvétét, áldozatkészségét, egyetértését és békeszeretetét: „ne legyenek köztetek versengések atyámfiai, hanem éljetek ugy, mint illik a szentek testéhez, azt mondja az Úr." Egyenlő értelemmel legyetek! az Urnák szolgálatjában buzgólkodjatok! A szentek szükségeire adakozzatok; mind megannyi lelkesítő apostoli szózatok az egyház ügyei iránti részvétre s buzgóságra. Fájdalom mégis, — őszintén kell szólnom, — mint ki jó útra kívánok terelni sokakat — fájdalom, sokan vannak időnkben, — noha az Úrnak sok tanitó próbái mentek át rajtunk, — s láttunk egyházi s polgári életünkben sok gonoszt, — vannak, kik vallással, egyházzal semmit nem gondolnak, felhasználják az előnyöket, melyeket szabad önkormányzattal bíró egyházi igazgatásunk nyújt, — de annak terheiben osztozni nem akarnak, köt zönynyel nézik, mint pusztul sok helyen az Urnák dicsősége, az ő nyája és egyháza; mint emeli fel fejét sok helyen az erkölcstelenség, hogy vallásos őseink által megőrzött szentegyházat, hitet, s az ezek által összetartott közerkölcsi erőt, mely szentegyházunk oszlopa, erőssége, feleméssze a bűnös részvétlenség: hogy az ilyenek meghódoljanak az igazságnak, s e világ által szivökből kikapott magvai az evangéliomi Istenigének felvirágozzanak s gyümölcsözzenek, tanítsátok, intsétek magatok közt egymást atyámfiai szeretettel. Munkáljátok összevetett vállal az egyház anyagi és szellemi javát. Legyen főgondotok az iskolákra, a serdülő nemzedék célszerű nevelésében varázsoljatok egy szebb kort egyházunkra. Sáfárkodjatok az egyház javaival is mindenben gondosan — a közös erővel s nagy áldozattal épített egyházi épületeket is védjétek mint sajátotokat a romlástól, az egyházi szolgák s tanitók fizetéseikről, mint kik az irás szavai szerint méltók tápláltatásukra, mert hü munkások, gondoskodjatok lelkiismeretesen; egy szóval ugy járjatok el mindenben, mint illik, a „Krisztusnak, a mi fejünknek örökös társaihoz