Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-13 / 2. szám

tartott egyházkerületi gyűlésünkben a főtiszteletü egyházkerületi kormány által megerősíttetvén, abba egyházunk egyszerű, de szívemelő szertartása által ünnepélyesen fel is avattattam, s átvettem kormányzását, mint egyházi elnök, azon testületnek, a tiszáninneni főtiszteletü egyházkerületnek, mely eleitől fogva egyik erőssége magyar protestáns ref. Sionunk a napi próbáltatás és viszontagságok közt hányatott szent hajójának. Most tehát már szükség meggondolnunk, hogy mi viszonyban állunk egymáshoz, micsoda kötelmeink vannak egymás iránt, hogy szeretettel összeölelközve kezdjük meg munkánkat az Úrnak szent nevében, s irányozzuk azt nemes lelkesedéssel, közös drága kincsünk szent vallásunk s egyházunk javára. Hogy ez történhessék, először is Öntudatos hitéletünk fejlesztésére s tökélyesbitésére kell fordítanunk figyelmünket, s minden erőnket; ez pedig mulhatlanul megkívánja, hogy protestáns ref egyházunk minden tagja növekedjék az általános, de különösen a vallásos ismeretekben, hogy szent vallásunk által, melynek midőn tagjaivá avattattunk, ellentmondottunk a tudatlanságnak és babonáknak,— előnkbe szabott hitigazságok tiszteletben tartása s hu követése mellett, igyekezzünk vallásos öneszmélkedésünk utján behatni az evangyéliom szellemébe, mert csak akkor lehet az irányadó s hatályos tényező vallásos erkölcsi életünk nemesbítésében, ha abban foglalt isteni tudomány az olvasás s öntanulmányozásból eredt meggyőződés után lett sajátunkká ; azért mondja az Úr: „tudakozzátok, azaz vizsgáljátok az írásokat, mert örök életetek vagyon abban Ján. 5. 39.Cí „Boldog, ki az Úr törvényéről gondolkodik éjjel és nappal." Solt. 1. 2. Elmúlt, — hála az égnek! a vallásos társulatok azon gyermekkora, midőn a hitet rá erőszakolták mintegy az emberekre, s a külső vallási gyakorlatoknak több becs tulajdoníttatván mint a lélekben s igazságban álló istentiszteletnek, a léleknek öneszmélkedés szárnyain Istenhez való emelkedése elébe megmérhetlen sziklát emelt a tudatlanság és papuralom. Elmúlt azon sötét kor, midőn a biblia a nép kezében, — holott az úr parancsa igy szól: „olvassátok az Írásokat, mert kik azt nem tudják tévelyegnek, — a melyek megírattak, a ti tanulságtokra Írattak meg, hogy az írásoknak vigasztalásuk által remény ségtökley yen" Rom. 1. — veszélyes fegyver gyanánt tartatott, s annak olvasása eltiltatott, mert féltek az illetők, hogy a bibliából kiáradó világosság fénye önszivével érezni, s ön eszével gondolkodni tanítja az embert, s erőt ad neki feltörni azon rabbilincseket, melyek sokáig a sötétség foglyául adták az emberiséget. Ma már általános célul tekintetik annak elérése, mire a keresztyén vallás vezeti az embert, s minek magvait a bibliában találhatjuk fel, t. i. az ember erkölcsi önállása, a lelkiismeretszabadság, a világosság, testvériség, általános emberszeretet terjesztése s tökélyesitése; ma már közóhaj, hogy a világosság kunyhókba s fényes palotákba szabadon besüssön, s az igaz hit, és evangyéliomi tudomány szent melege kiterjedjen minden hívőkre s teljesedjék az Úr amaz akarata: „hogy mindenek az igazság ismeretére jussanak, s az igazság ismerete szabadokká tegye őket." 1. Tim. 2. 4. Különösen evangyéliomi protestáns egyházunknak, melynek zászlóin szabad meggyőződésből eredt hit, szabad gondolkozás s vizsgálódás jelszavai lengenek, ez eleitől fogva főtörékvése; ennek létezése oly szorosan összefügg az igazság ismeretével, a tudományos s erkölcsi előhaladással, miszerint ez rá nézve egyedül azon légkör, melyben megállhat, felvirulhat, s áldást áraszthat a társadalomra. Két mellőzhetlen kötelesség foly azért ennek tudásából minden igaz protestáns egyháztagra nézve, nevezetesen. Első ez, hogy minden protestáns családnál meg legyen a biblia, másik, hogy minden egyházban legyen jól rendezett elemi iskola. A biblia, valamint az őskeresztyén egyházban, mig az egyház eredeti céljától el nem tért, mindig a legnemesb vallásos kegyelet és tisztelet tárgya volt; ugy a reformatio után is mindig ez volt azon szent ereklye, és egyedül csak ez, melyhez a legfelvilágosodottabb hívek, a legtisztábban gondolkodó fők, mint a vallás szent alapitójától rájok maradt egyedüli egyházi örökséghez mély tisztelettel ragaszkodtak; ma is nézzünk szét a legvirágzóbb protestáns egyházakban, mint a skót, hollandi s helvétiai egyházak, — a bibliából, annak hű tanulmányozásából merített vallásos szellem az, mi őket virágoztatja, s a vallásos buz-