Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-24 / 8. szám

zásu íróval van dolgunk. Én pedig csak egy észrevételét emelem ki, melyet annyira lehetetlennek tartottam, hogy alig akartam hinni szemeimnek. Megjegyeztem bírálatomban, hogy az elsörész nem jól van szakaszokra osztva ekképen: 1. A módszerről általánosan, 2. történeti elbeszélések, 3. szentírás, 4. vallástan, káté katekhizmus; mert a tanításnak módszerével tárgyát általában rendelhetjük össze, és nem egyes tárgyait. — Feleletül nyertein rá: „En (talán Én ?) a tanitás módszerével, vagy helyesebben a tanmóddal az egyes tantárgyakat rendeltem s rendelem össze, a tanmódot alkalmazom a tantárgy- _ hoz és a gyermek felfogásához, s nem a tárgyat és gyermeket a módszerhez prokrustesi módon." — (1. „Prot. Lap" 3. sz.) Ugyan ki vonná kétségbe, hogy nem lehet oly tökéletes tanmódot kitalálni, melybe, mintegy formába csak bele kellene önteni a tárgyat, mert mindenikhez talál, és a melyet a „kabóca és jércike" siralmas históriáját tanuló kis gyereken kezdve fel a theologiát hallgató ifjakig mindenütt alkalmazni lehetne ? E tekintetben a tanmód nemhogy a tárgygyal általában, de még az egyes tárgyakkal sem áll egy rangban, hanem alá van rendelve minden egyes tárgynak; a tanmód mindig a tárgytól és a tanulótól függ. De hiszen, a világért sem ezen didaktikai elvről van szó az én megjegyzésemben, hanem arról, a mit a logikában a fogalmak sub- és coordinatiojának neveznek! Méltóztatott például idézni a prédikációban a főtétel és részek közötti viszonyt, — tehát én is azt idézem: a jó dispositióban a részek a főtételhez képest alárendeltségi, egymás között összerendeltségi viszonyban állanak; a tudomány felosztásában a részek cimei a princípium divisionis-nak alárendelt, egymás között összerendelt fogalmak, — (ugy véli-e nagytiszteletüséged, hogy eme fogalomnak: a gyermeki fejlettség főbb momentumai — subordinálva vannak ezek; az egyház vallásában oktatás, az egyházias életre növelés ?) épen azon viszonynak kell lenni a főrész cime és az alárendelt szakaszoké között. Már, eme fogalmak: tantárgy és tanmód, eme fogalomhoz képest: tanitás, alárendelt, egymás között pedig összerendelt fogalmak, bármennyivel legyen is fontosabb egyik a másiknál a tanitás tényleges gyakorlásában; de eme fogalmak: tanmód, történeti elbeszélések, szentírás, káté, — coordinálva nincsenek, hanem az utolsó három egymás között igen, a tanmóddal pedig csak ezeknek összege a — tantárgy. — Vagy, hogy olyan tudomány köréből idézzek példát, mely kézzel foghatóbb: az állat fogalmának subordinálva, egymás között pedig coordinálva vannak: az emlős állat, madár, kétéltű stb. fogalmai, — az állattannak felosztása tehát: 1. R. az emlősökről, 2. R. a madarakról, 3. R. a kétéltüekről, stb. Épen a nt. G. úréhoz hasonló hibát követne el azon állattan iró, ki eként osztályozna: 1. R. a kérődző állatokról, 2. R. a macskafélékről . . . stb. X. R. a madarakról, mert a madár fogalmával nem a kérődző és macskaféle fogalma van összerendelve, hanem ezeknek összege, az emlősállat fogalma. Mit Ítélne már nagytiszteletüséged az állattan azon tudós írójáról, ha azzal indokolná felosztását, hogy a kérődző állatok közül csak az egyetlen tehén is több hasznot hajt az embernek, mint az egész madárvilág, következőleg megérdemli a kérődzők osztálya azon kitüntetést, hogy a madarakkal egy rangra emeljük?! Legyen szabad hinnem, hogy igy felelne neki: Igazad van jámbor ember; de nem arról van itt szó, hogy melyik állat milyen hasznos, hanem hogy melyik fogalom milyen széles ! Fiat applicatio. Az egyes §-ok berendezése ellen is, sok kifogásom van, s például fel is mutattam egy esetet, hogy t. i. a 30. olvasás cirnen csak folytatása a 29-iknek szentírás olvasás cimen, s épen azért nem volt miért különválasztani. De álljanak itt szavaim: Első tekintetre azt hinné az ember, hogy a 30. §-ban beszél általában az olvasásról, s meg van lepetve, hogy mit keres e tárgy fejtegetése a katekhetikában ? Azonban a hiba kisebb szerű. E § csak folytatása az előbbinek. Hanem azért nem volt miért külön cimet venni. Ezen — ugy vélem — elég világos szavaimat nt. G. úr vagy nem értette meg, vagy szándékosan elferdítette, midőn eként mondatja velem: „Állítja b. úr,. . . hogy az utolsónak nincs helye a katekhetikában; t. i. hogy mit és mennyit olvassanak a gyermekek." Mint a folytatásból látszik kifeledte „a szentírásból," mert azt igenis állítom, hogy a cim után Ítélve első tekintetre meg van lepetve az ember, hogy általában az olvasás szabályairól fog hallani, a mi nem tartozik a katekhetikába; de nem arról beszél, hanem a „szentirásolvasásról," a mi már a katehetikába tartozik; de miután az utóbbi § csak szükséges folytatása az előbbinek, nem volt miért külön választani oly cim alatt, mely nem is talál a kifejtéshez. Ugyan ho'gy jöhetett nagytiszteletüséged azon együgyti megjegyzésre „hogy b. úr ügyan (ugyan) a mechanis olvasás szabályairól szeretett volna ott olvasni, nó de az igazán nem tartozik a katekhetika körébe ?" Talán azt hitte, hogy az olvasó közönséget ki lehet játszani ily badar beszéddel? Oh koránt se gondolja! Látja nagyon tiszteletes és nagyon tudós tanár úr, — ön rendkívül megneheztelt rám, a miért egyik idézetembem egy kis toll vagy sajtóhiba történt, a még helyett mig, gyermekeknek helyett gyermeknek, s olyan szavakkal dorgál meg, melyeket más embertől szándékos sértésnek vennék, nagytisztelettiségedtöl mondva azonban szelídebben ítélem meg: „Kérdem már most, minő szándékból, minő jogon ferdítette el biráló úr két szónak megváltoztatásával az idézett mondat értelmét ? Tán sajtóhiba? az nem lehet kérem,(!) mert biráló ur épen helyt van s tudnia kell . . . hogy midőn mások szavait ellenök fegyverül akarják (tán „akarjuk" ? vagy hátrább nem „ügyelnünk") használni akkor nagyon ügyelnünk kell a hü közlésre... De engedjük meg, hogy legyen sajtóhiba, úgyis lovagiatlanság, nagyon bűnös hanyagság, s csak egy vidéki, a sajtótól távol levő bírálónak megengedhető valódi sajtóhiba esetében." Eme szavai teljesen jogosítva volnának, ha én oly.értelemben használtam volna szavait ellene fegyverül, hogy belölök értetlenségére hivatkozzam, de a kérdéses idézetet párhuzamba állítottam Miiller szavaival, hogy kitűnjék, minő forrásból van merítve. Több hasonló természetű összehasonlításnál megemlítettem azt is, hogy a nagytudományu tanár úr az eredetit vagy nem értette meg, vagy az önálló