Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-06 / 1. szám

gyűjteménye 34 írt, Csathó József küldeménye 7 frt 50 kr, A makói egyház részéről 8 frt 20 kr, Pesti tanulókör 1 frt 52 kr, Járay Péter 1 frt. Összeg : 535 frt 22 kr. A marosujvári egyház részére: Kiss Lajos küldeménye 7 frt. A fertös-almási leégett ref. tanító részére: Nagy Sándor küldeménye 8 frt 35 kr. Az erdélyországi szűkölködők szániára : Erdélyi Sándor küldeménye 7 frt 50 kr. A csalóközieknek: Szabó Károly küldeménye 3 frt. A mezőségieknek: Szabó Károly küldeménye 2 frt. Lukáné részére: Teleky Sándorné grófhölgy küldeménye 53 frt. A szlavóniai missio számára: Kontra János küldeménye 5 frt 11 kr. A sz.-endreieknek: Dessewífy Ilona 5 frt, Kármán Lajos 3 frt. Ha visszagondolunk a mult évekre, midőn e rovatban több ezerre menő összegről számoltunk, ha az akkor begyült nagy mennyiséget az itt felsorolt összeghez hasonlítjuk, lehetetlen hogy fájdalommal ne teljék el szivünk, azon hanyatláson, amit különösen a moldva-oláhországi magyar pro -testans egyházak iránt nyilvánuló részvétre nézve tapasztalnunk kellett. Tudjuk mi jól, hogy a részvét e csökkenésének egyik főoka abban rejlik, hogy az Isten keze már évek óta szárazsággal és ennek következtében terméketlenséggel sújtván hazánk földét, honfitársaink jó nagy részének magának is alig volt betevő falatja, annál kevésbé segithetett másokat, habár meg volt is győződve, hogy segélyezésével a legszentebb ügyet, hazájának, nemzetének és vallásának ügyét, mozditandja elő. De másrészt meg kell vallanunk azt is, hogy minden nagy sorcsapás, minden nagy szegénységünk mellett a moldva-oláhországi prot. egyházi ügy, melynek részvét nélkül maradnia nem szabad, mig a magyar protestantismusban az ember-és hazaszeretetnek, az életrevalóságnak és az önfentartási ösztönnek csak egy kis szikrája is él, tehát, mint mondók, a moldva-oláhországi magyar protestáns ügy nagyobb pártolásban és segélyzésben részesülendett, ha az önzés és eszeveszett nagyravágyás oda nem vitte volna a dolgot, hogy hitsorsosink közöl sokan magát e szent ügyet és annak kitűzött célját vélték veszélyeztetni az által, ha azon férfit segítik elő, ki mintegy 6 évvel ezelőtt annak vezetésére vállalkozott, s kezdetben dicséretes buzgalmat fejtett ki, de később nagyravágyása által vezettetve törvénytelenségre vetemedett. Egy ideig, addig t. i. mig az erdélyi egyházi főtanács végdöntvényt nem hozott, ez ügy egészen függőben volt, s igy akiknek talán szándékukban és tehetségökben lett volna is segélyt nyújtani, sokan azok sem tudták kinek és hová küldjék a segélyzést. A segélynyújtás már az év elejétől csak lassan és vontatva ment, mignem egyszerre felakadt, és akkor sem akart a buzgalom emelkedni, midőn az erdélyi egyházi főtanács, mint törvényes egyházi hatóság által kinevezett bizottmány e szent ügyet rendes folyamatába vezette. Hiában! Itt is teljesedett ama szójárás, hogy könnyebb uj lángot éleszteni, mint a,z egyszer elaludtat uj életre gerjeszteni! De biztat a remény, hogy jövőben mindez nem leszen igy, s hogy tehetősebb honfiaink belátandják azt, hogy midőn külföldön élő hitsorsosinknak nyújtanak egészen vallási és iskolai célekra segélyt, akkor saját vallások, saját nemzetiségök ügyét mozdítják elő. Adja Isten, hogy jövő évi számadásunkat ne ily szomorú hangon illustráljuk! Befejezésül még csak egyet, a pesti prot. ár vah áz ügyét akarjuk röviden a t. olvasók figyelmébe ajánlani. Nem nagyítjuk a dolgot, midőn azt mondjuk, hogy nincs széles e hazában intézet, mely ugy megérdemelné a pártolást mint ez. Itt a szegény atyátlan és anyátlan árvagyermekek. kik gondviselés nélkül a társadalom valódi nyűgei lettek volna, emberekké neveltetnek, s nemcsak a tudományokban nyernek oktatást, s nemcsak a valódi morál elveit szívhatják fogékony gyermeki kebleikbe, hanem az emberbarátok segélym^ujtása által még oly örömökben ;s részesülnek, minőket csak a családi élet nyújthat a gyermeknek, mint erre élő például szolgálhat minden évben a karácson előnapja, midőn ez intézet minden növendéke kikapja a maga karácsonyi ajándékát. Valódi öröm látni e szegény gyermekek örömtől ragyogó arcát. Nem hisszük, hogy volna oly szívtelen, aki ezt látva, megvonná segélyzését e legemberbarátibb ügytől. Mi nem azt mondjuk, hogy t. olvasóink minden megfontolás nélkül vakon nyújtsanak segélyt, hanem csak azt kérjük, hogy havaiamikor útok Pesten keresztül vezetendi, ne hagyják tekintetlenül e megnézésre minden esetre érdemes emberbaráti intézetet, mely a kis Mezőutca 18-ik száma alatt a napnak bármelyik órájában mindenki előtt nyitva áll. Ha e felhivásunk nem lesz a pusztá-2 *