Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-02-24 / 8. szám
concordata princípiumban, ciZHjZ, 3I báseli decretumok mainci acceptátiójában (1439), azoknak frankfurti megerősítésében (1446) és IV. Jenő szentesítő bullájában (1447) és az 1448-ban kötött úgynevezett ascbaífenburgi concordatumban. Nem mondunk tehát sokat ha azt állítjuk, hogy azon szigorú curiális rendszer, melynek a „R.C Í szerkesztője, oly makacs szószólója, magában a katholikus egyházban nemcsak hogy egyedül idvezitőnek nem tekintetik, hanem a katholikusoknak épen legjobbjai és legjelesebbjei mind elejétől fogva ellene, és azon voltak, hogy: az egyházat a római exclusivismus enyhitése által a szabad gondolkodással és történelemmel kibékítsék, s minden kényuralmi merényletnek ellene működvén a helyett, hogy a pápa személyében központosuló individuális egységre törekednének, megmaradtak a conciliumoknál, mint az egyház kifogástalan képviseleténél — mindenesetre tiszteletreméltó képviseletnél, mely nemcsak imponálni képes, hanem nagy valószinüséggel lényeges hibák és visszaélések ellen is biztosit. Ballagi Utór. (Vége köv.) - r ISKOLAÜGY. Doboz, febr. 8. 1867. (Fejérmegye) Nt. szerkesztőség! Tudtomra még mind ez ideig, semmi tudósítás nem közöltetett e lapokban — a mi egyházmegyénkben (Vértesalja) történő, s a tanítókat illető mozgalmakról. Reménylem megengedi a nt. szerkesztőség, hogy erre nézve némely dolgokat igen röviden összevonva becses lapjában közölhessek. A mi e.megyénkben levő tanítói testület sem messze maradt el — a többiektől, s legtöbbet tett erre nézve nt. Nagy Zsigmond föesperes úr, ki már 1859 oct. havában összehívta a tanítókat Bicskére, hogy ott, a tanítás körül tett tapasztalataikat egymással közöljék, s vitassák meg, hogy az ujabb tanrendszert, mi módon lehetne meghonosítani? — Én nem voltam azon szerencsés helyzetben, hogy ott megjelenhettem volna, mivel az erre vonatkozó körlevelet, a conferontia megtartása utáni napon vettem, s csak hallás után tudom, hogy ezen összejövetel még semmi eredményt nem mutathatott fel. Később ugyancsak Bicskén volt ismét összejövetelük a tanítóknak. Ezután pár évi szünet állt be, de ezek elmultával, minden évben tartatott t. értekezlet hol egy, hol más helyen, s most már ugy állunk, hogy szabályaink is vannak, melyek — megerősittetésöket a f. évi e.megyei gyűléstől várják. Mivel pedig sem jegyzökönyvünk, sem szabályaink még megerősítést nem nyertek, csak ennek megtörténte után lesznek közölhetők, a mely nemsokára meg fog történni. Szinte nagyobb részint a nt. f. esperes úr szíves buzgóságának köszönhető, hogy az 1860. évi e.megyei s később pedig az e.kerületi gyűlés reánk nézve aként rendelkezett, hogy a melyből az előtt kizárattunk — a presbyterialis gyűlésekben megjelenhetünk, sőt megjelenni köteleztetünk. Egy lépés ez is előbbre! A ki tanitó, vagy, a ki az volt, tudni fogja — mily fájdalmasan hat egy emelkedett lélekre a lealázó elkülönítés, a lealázóbb fel sem vevés a subordinált helyzet, melyben csaknem minden tanitó nyögött. — Egyfelől a felső határozatokhoz való alkalmazkodás, másfelől — az alolról jövő nyomás, ezek mellett a nyomorral való küzdés s a naponkinti bántalmak megszámlálhatatlansága — ugyhiszem eléggé érthetővé teszik soknak mesterségétőli elidegenedését, életuntságát, vagy sokszor kétségbeesését is—mert volt rá elég eset, hogy nem épen a maga hibája miatt — kétségbe eshetett.!.. Nemzetünk sok éveken keresztül, azon helyzetben volt, melyet teljesen meg nem érdemelt, s néma de kinos fájdalommal törte a lerázhatatlan igát, — s most midőn csak egy kevés hihetőség áll előtte, egy jobb jövőbeni remény uj életet ad neki... . Ilyenforma reményre jogosítja fel a tanítókat nt. föesperes urnák legközelebbi körlevele, melyben a tanitók — Istennek hála — olyan embereknek ismertetnek el, a milyenek valóban; s a melyben közeledésök egymáshoz a lelkészek és tanítóknak oly érthetöleg van kifejezve. — Elrendeltetik t. i. e körlevélben, hogy a körlelkész, midőn iskoláit vizsgálni megy, magával mindég vigyen egy jelesebb tanítót, kinek szinte engedtessék ott tér — Ő is kérdezhessen s véleményt adhasson! Azt hiszem, ehez igazán nem kell magyarázat, csak azt szeretném ha másként volna ezen határozatban, hogy t. i. ne mindég a jelesebb tanitó vitetnék a vizsgákra, hanem a gyengébb is — erre nézve, ezen vizsga valóságos nyereség lenne — mert az ö iskolájánál jelesebben — sajátíthatna, tapasztalhatna — tehát sokat tanulhatna is. Ezen üdvös intézkedésről, ha gondolkozom, akaratlanul eszembe jut egy más e.megyei tanitótársam beszéde, ki csodálkozott ezen e.megyében levő lelkészek és tanitók közötti egyetértésen, és panaszkodott, hogy nálok ez sok helyen egészen másként áll; s hogy egy lelkész ilyen módon határozta meg a tanitó és pap közti különbséget, és hogy rn i légyen a tanitó: „Elöször — úgymond — van a pap, azután — következik jó távol 12 valami (ez a presbyterium) s csak ezek után következik igen messze, alig láthatólag még egy valami: ez a tanitó." A ki ezt mondta, nem gondolta meg, hogy ha ő ilyen renddel gondolkozott erről, másnak megfordítva is szabad gondolkozni — de csak is reá nézve — t. i. ha a tanitó felé megyünk, mivel öt fogjuk legközelebb találni, látjuk egész valóságában, s ha amarra nézünk, szinte azon viszony áll-
