Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-11 / 6. szám

sitnem kell az e. m. gyűlést az iránt is, hogy noha kivált mióta a körügyelöségek iránti felsőbb rendelet életbe léptetett, naponként több és szebb öszhangzás látható és tapasztalható a tanmódban; mindazáltal még mindig hiányzik a népiskolákban a teljes egyöntetűség. Irvaolvasva tanittatnak ugyan a kezdő gyermekek; de találtatnak olyan tanítók is, kik ezen sikeres tanmód kezelésében nem eléggé jártasok s avatottak. Fösuly fektettetik ugyan az olvasás, írás, szám-és vallástan oktatására, de nekem ugy tetszik, hogy nemcsak felesleges nem volna, de sőt inkább igen szükséges volna, ha az értelemfejlesztés és a helyes oktatás mikénti kezeléséré nézve, a népiskolai tanitók egymásközt eszmét cserélnének, s az erösebbek a gyengébbeket a tanitás gyakorlati kezelésébe bevezetnék. E cél elérésére bátorkodom az e. m. gyűlés figyelmét a t a 11 i t ó i értekezlet létesítése iránt tisztelettel fölkérni. Igaz, e cél elérésére nézve, mennyiben a népiskolai tanitók a lelkipásztoroknál is sokkal szerényebből dijeztatván, szembetűnő akadályul gördül elö a népiskolai tanitók szegénysége, azonban én ugy vélem, hogy az egyházaknak saját érdekük kívánván azt, hogy kebelükben az iskolai nevelés minél virágzóbb állapotra emeltessék, amaz akadályokat elháritni, és a népiskolai tanítóknak ezek további képzésére segítségül lenni, már csak azért is kötelezvék, mert annak, ha a növendékek célszerüleg oktattatnak, s hasznos polgárokká neveltetnek, eredményét közvetlen az egyházak élvezik. Épen e tekintetnél fogva, igen óhajtandó, sőt kívánatos, hogy az egyházak, mint a lelkipásztorok, ugy a tanitók részére is, midőn ezek értekezletre mennek a szükséges előfogalet kiszolgáltassák és más szükségesekben is a tanítóknak segítségül legyenek. Óhajtandó és szükséges volna az is, hogy némely egyházaink dicséretes példája szerint, minden egyház gondoskodnék arról, hogy kebelében szellemi kívánalma, anyagi erejéhez mérten, iskolai könyvtár, alapíttatnék. Távol legyen tőlem, hogy mind ezeket parancsoltatni kívánnám az egyházakra, a kényszerítés nem szokott ízletes gyifmölcsöt teremni, de igen is kérem egész tisztelettel az e. m. gyűlést méltóztassék hatályos szavakban ajánlani kebelbeni minden egyházainknak a segélynyújtást arra nézve, hogy azok a tanítói értekezletet megalakítván, azon évenként legalább egyszer és pedig a tavaszi iskolai félév kezdetével, a mikor az uj gyermekek felszoktak adatni, saját terheltetésök nélkül megjelenhessenek. Tekintettel egyházmegyénk nagy kiterjedésére, a tanítói értekezletekre nézve is, azt vagyok bátor ajánlatba hozni, hogy a békési részen az egyik, a h.-m.-vásárlielyi oldalon másik tanitóí értekezleti kör állittassék. (Vége köv.) IRSA, febr. 4. A sikerrel, de rövid ideig itt működött nt. ZelenkaPál ev. lelkész úr Miskolcra távozása után, megürülvén az irsai ev. papi hivatal, mai napon papválasztó gyűlés tartatott. Nt. Kemény Sámuel maglódi és Láng Ádolf tápió-szt.mártoni lelkészek, mint a pestmegyei ev. esperesség küldöttei, t. Irsai Károly érdemdús helybeli felügyelő úr közreműködése mellett, vezették a választást. Az eleinte egy kissé egymástól eltérő vélemények szavazatra szólitás alkalmával egy szózattá egyesültek, mely ez : Éljen M a r g ó c s i József, most már volt kecskeméti lelkész. Az uj lelkész különben is losonci tanodaigazgató korából értelmiség és erély tekintetében jó hírnévvel bír. Láng Adolf. T. R a a b Károly úr, eddigi magyar hitszónok és tanár B. Csabán, még novemberben megválasztatván a Felső micsinyei egyházba (zólyomi esperesség) lelkészül, ez új hivatalába ünnepélyesen beiktattatott jan. 21-én. A beiktató lelkészek voltak nt. Doleschall Sándor zólyomi föesperes s besztercebányai lelkész s t. Thebusz János zólyomi lelkész urak. KÜLFÖLDI EGYHÁZ- és ISKOLA. FRANCIAORSZÁG CSÁSZÁRI HERCEGÉNEK NEVELTETÉSE. (A „Fremdenblatt," eredeti tudósitása.) Páris, augustus 20-án. III. Napoleon prásumtiv trónörökösének életét, habár még csak tiz éves, s igy oly korban van, melyben más emberek még alig nőttek ki a gyermekszobából, — minden mozzanataiban oly sokoldalulag irta meg az angol s különösen a német sajtó, a képzelemnek oly nagy tért engedett, s némely absurdus tényekkel pártállása szerint ugy kicifrázta, hogy épen nem lehet csodálkozni, ha Napoleon fia némelyek előtt a természet torzkinövésének, mások előtt pedig minden jó tulajdonokkal megáldott eszményi jelenségnek tűnik fel. Ha már most én igaz, személyes vizsgálódás által támogatott, s egy a herceghez közel álló barátom felvilágosításai folytán, a herceg neveltetési módjának természetim képét vagyok képes lefesteni, akkor e tudósítás jóllehet némi piquanteriáktól s erős színektől megfosztottnak fog feltűnni, de legalább lerontja azon hamis képeket, melyek készpénz gyanánt jöttek forgalomba. Napoleon császár, ki szigorú életiskolán ment keresztül, s ki gazdag tapasztalásait a forró nap vad sors játékai között szerezte, s ki személyes erélye s törhetlen akarata által előmenetelére önszorgalmulag teljes életén át működött, fia számára egy emlékiratot irt, mely neveltetésének s oktatásának alapul szolgál. A machiavellisticus politika mestere, azon férfiú, ki állami céljai elérésére minden módokat megengedhetőknek hisz, e leveleiben nemcsak éles gondolkodásúnak s psycholognak tünteti fel magát, hanem mélyérzésü s keresztyéni pietástól áthatott férfiúnak is, ugy hogy nagyon óhajtandó volna, ha e levelek katechismusul szolgálnának minden szülőknek, habár gyermekeiket nem trón, hanem munkára nevelnék is. A császári nevelési szabályok néhánya, a közoktatási miniszter körlevelei folytán, évek óta, Franciaország tanférfiainak nevelési vezérfonalul szol-