Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-11 / 6. szám

redzik, mivel istennek teremtő igéje, és tápláló lelke (Gen. 1) nem ritkán személyes ittettek. Szerzőnek okvetlen tudnia kellett, hogy ezen egy jegyzet által a számtalan sz.irati idézetekből alkotott építménye halomra van döntve. Ha a zsidók mind elejétől fogva az eszméket személyesítették és „istennek teremtő igéjét és tápláló lelkét" személyek alakjában szerették képzelni, akkor meg van fejtve a rejtély, hogy és mikép jutottak a három egy fogalmához. De e megfejtést az orthodox egyház szerzőnek ép oly kevéssé köszönheti meg, a mint meg nem köszönhette azt /Sírawssnak, ki épen ez uton mutatta meg, a lényegszerinti háromság tarthatlanságát. „Heut zu Tage — igy szól christliche Glaubenslehre első kötet 411, 1. — ist man ziemlich allgemeindarübereinver standén, dassaus Ps. 33, 6., dem Trisagion u. a. dgl. Stellen die Christen ebensoioenig ein Recht habén, drei göttliche Personen herauszulesen, als Mattháus aus Zach. 9, 9. zwei Lastihiere; dass 1 Mos. 1, 26, wofern es nicht auf grammatischem Wege zu beseitigen sein sollte, eher die Beinheit des Monotheismus unter den altesten Hebraern verdachtigen, als eine Beioeisstellefür die Trinitat abgeben würde; dass der göttliche Geist im A, T. nur das Wirken Gottes in der Natúr und im menschlichen Gemüihe bezeichne, und dass auch den Sohn betreffend nur diejenigen Stellen einiger spáteren Bücher hier in Betracht kommen, in welchen von der göttlichen Weisheit auf die bekannte eigenthümliche Weise die liede ist. Woher kommt die Weisheit ? fragt Hiob (28, 20 ff.), und wo ist der Sitz der Einsicht í Gott kennt ihren Weg, antwortet er sich', als er dem Winde Geioicht gab, die Gewdsser abwog u. s. f, da sah er sie und ihat sie den Menschen kund. — Noch bestimmter trítt in den Sprüchioörtern die Weisheit als Person auf: sie stellt sich auf die Höhe, an den Weg, und ladet mit lauter Stimme die Menschen zu sich ein • als Anfang seines Handelns, vor seinen Werken, hat Jehova sie bereltet, vor den Bergen und Hügeln ist sie geboren, als er die Grundfesten der Erde zurichtete, war sie ihm als Künstlerin zur Seite, spielte vor ihm und war sein tágliches E/rgetzen, wie sie ihrerseits an den Menschen ihr Ergetzen hatte (Kap. 8, und 9.). Doch so persönlich diese Schilderung lautet, so darf man nur 9, 13 ff. iceiter lesen, wie der Weisheit die Thorheit als Buhlerin mit einer ahnlichen Einladung an die Menschen gegenübergestelit ist: um an die Fabel des Prodicus erinnert zu werden, und hier wie dort eine blosse rednerische Personification zu finden. Doch wie es mit solchen Phantasiebildungen geht, dass sie, ursprünglich flüssig und, in den Geist ebenso loieder sich zurücknehmend, wie sie aus deviselben hervorgegangen sind, bald sich verfesten und als selbststandige Gestalten auftreten: so sehen wir auch die göttliche Weisheit in der Folgezeit immer mehr aus einer Personification zur Person. zur Hypostase, werden. Meglehet, hogy szerző, midőn ama jegyzetet leirta, mind ezekre távolról sem gondolt; de épen azért igtattam ide Strauss fejtegetéseit, hogy lássa, mennyire kellett volna ezekre gondolnia. — Általában szerző ezen egész dogmát oly naivul tárgyalja, mintha legkisebb tudomása sem volna az azt t&'helö megfejthetlen ellenmondásokról. Pedig már Augustinus mondta volt ki: Cum queritur quid tres? magna prorsus inopia humánum laborat eloquium; dictum est tamen tres personae, non ut illud diceretur, sed ne tnceretur. Ez eredményre jutott volt Augustinus semmitől vissza nem rettenő hosszas vizsgálat után s többre valóban mai nap sem jutott a tudomány. Nem akarván visszaélni olvasóközönségem türelmével, véget vetek ezennel észrevételeimnek; csak még egy szavam van a szerzőhez. Ne higyje K. J. úr, hogy én minden áron kritizálni és tán legigazabb állítmányait is csak gáncsolni akartam. Annyira nem volt gáncsoskodás a célom, hogy itt nyilván felszólítom: igazítsa meg felfogási hibáimat, világosítson fel, a hol tán félreértettem és tapasztalni fogja készségemet ellenészrevételeinek helyt adni, sőt azokat, ha tudományunk öregbítésére szolgálnak, hálásan veendem. Ballag i M ó r. BELFÖLD. A BÉKÉS-BÁNÁTI HELV. HITV. EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE. A békés-bánáti helv. hitv. egyh.megye 1865-ik év nov. 7, 8, 9, 10-ik napjain Lónyai Menyhért, és Hajnal Ábel urak ikerelnöklete alatt tartá közgyűlését Gyulán. Az előttünk fekvő jegyzőkönyvből leginkább kettőt tartunk különös dicsérettel megeinlitendönek; t. i. a jegyzőkönyv végére csatolt három statistikai rovatot és nt. Hajnal Ábel úr esperesi jelentését. A statistikai rovatokra nézve az a megjegyzésünk, hogy ilyesek az egyházmegyei és illetőleg kerületi gyűlések jegyzökönyveiben nemcsak hasznosak, a mennyiben jövendőbeli intézkedéseknek biztos alapokul szolgálnak, hanem nagyon szükségesek még azon tekintetből is, hogy jövőben egyháztörténetünk megírásánál nem kell az adatokat levegőből kapkodni, hanem az illető történetíró egészen hiteles forrásokhoz folyamodhatik; kívánatos, hogy a békési egyházmegye ezen talpraesett kezdeményezése hazánkszerte lábra kapjon, csak igy remélhetjük, hogy utódainknak a jelen korból oly egyházi történetük leszen, minővel mi fájdalom nem bírunk. A rovatos ívek cimei: „A helv. hitv. békés-bánáti egyházmegyében fekvő anya- és leányegyházakróli statistikai kimutatás az 1864-ik évről:" „a helv. hitv. békés-bánáti egyházmegyébeni egyházak anyakönyvei s ingatlan vagyonaikróli kimutatás 1864;" „a helv. hitv. békés-bánáti egyházmegyében levő egyházak és belhivatalnokainak névsora 186%." Nt. Hajnal Ábel esperes úr kitűnő jelentése az egyházi belkormányzatra nézve sok olyast foglal magában, mi vajha közönségessé válnék közöttünk! bizonyára életet öntene mármár teljes aléltságba merülő egyházunkba s uj erőt kölcsönözne a kormányzóknak. i , Nagy tisztele tű egyházmegyei gyűlés! Canonaink parancsolta esperési kötelességem szerint, Isten segedelmével f. év nyári szakában, egyházi törvényes