Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-30 / 52. szám

szabad gyakorlatához. S ha a függetlenséget és biztonságot oly országokban keresendi, hol lelkiismereti szabadság, cultusszabadság, véleményszabadság, sajtó-szabadság uralkodnak, ez lesz a legszebb hódolat, mely a szabadságnak tétethetnék, egyszersmind legjobb mutatványa a szabad egyháznak a szabad államban." Ballagi Mór. A HEIDELBERGI KÁTÉ LEGELSŐ MAGYAR KIADÁSA. Egyházi irodalmunk XVI. századi termékei, vagy általában e korbeli elmemüvek ma már felette megritkultak, söt megsemmisültek részint a súlyos, szenvedésteli idők miatt, részint gondatlanság, részint szántszándékból, mert csak igy lehető az, hogy van sok kiadványunk, melyről pusztán emlékezet, söt lehet sok, melyről még ez sem maradt fen. A meglevő csekélyszámu példányok is a legtöbb esetben csonkák s a kutató fájdalom érzetével szemléli azokat, mint melyek az irodalomra nézve félig meddig holt tetemek. Pedig hogy mindaddig híjába sóhajtunk egy mindent felölelő, birálatos egyház-, irodalom- és müveltségtörténetre, mig megközelitöleg minden irodalmi emlékünk közösmeretre nem jő: ezt ugy hiszem senki sem fogja tagadni. Ép ennélfogva hát kötelességünk mindent elkövetni, hogy a hiányok betöltessenek és a poros könyvtárak szellőztessenek. Rég elmúlt ugyan az idö, midőn ezt még a legjobb eredménynyel lehetett volna tenni, de mindazáltal most sem késő sokat — ha nem is mindent — megmenteni a bús feledékenyság sötétlő örvényéből. Elnézésre számitok hát én is, midőn reformált felekezetünk egyik sarkalatos hittani kézikönyvének, a jeles heidelberi káténak első magyar kiadását — noha csonka példányban — bemutatom e lap tisztelt olvasói előtt. Nem más okok indítottak erre, mint hogy először fájdalommal tapasztaltam, miként eddigelé legterjedelmesebb irodalomtörténeti munkánk csak szóvá! sem érinti, másodszor mert reményem van ahhoz, hogy együgyii felszóllalásom folytán előkerül egy teljes példánya, harmadszor mivelhogy őstörténelmiink és könyveszetünk ritka derék búvára Szabó Károly úr az ösmertetendő példányt teljesen unicumnak tartja. Mielőtt azonban a használtam példánynyal közelebbről megismerkednénk, lássuk azon irodalmi nyomokat, melyek a Pápán, 1577-ben kiadott heidelbergi kátéhoz vezetnek. Szabó Károly úr szives tudósítása szerint legelső felemlitöje ennek Szenei Molnár Albert, ki a Scultetustól fordított Saecularis Concio (Oppenheim, 1618 4. r.) élőbeszédében érinti; utána tudtomra Bod Péter emlékezik róla Magyar Athéná sában (1766 8. r. 114 1.) midőn Huszár Dávidról, minta „Palatináta Katekésis" legelső magyar fordítójáról tesz említést. Tóth Ferenc immár századunk elején három müvében ösmerteti s a Túl a dunai püspökök életében (Győr, 1808. 8. r. 28 1.) cimét (?) és első kérdését is közli. Már 6 unicumnak tartja és egyúttal kérelemmel fordul hiányzó részei kiegészithetése végett a tudósokhoz. Azonban felhívásának kivánt eredménye nem lett, mert az ő általa használt s a pápai ref. collegium könyvtárában levő csonka példány ma is akkor leirt állapotában van, noha érintett müvén kivül még a pápai ekklézsia- a magyar és erdélyországi prot. ekklézsiák históriájában is — söt lehet hogy más helyen is — figyelmezteti reá a könyvtárnokokat. Toldy Ferenz már nem is emliti Újkori nemzeti irod. történetében (Pest, 1853 I. füz. 103 I.), holott a jóval későbbi Szárazi Ferenc fordítását lehető teljes címmel közli, nem emliti Sándor István sem könyvészeti müvében, de Budai Ézsaiás csakugynn felhozza Magy.ország históriájában (3. kiad. Pest, 1833. II. 133 1.) és Imre Sándor M. irod. és nyelv történetében (Debrecen, 1865. 95 1.), noha utóbbi műben kárhozatos sajtóhibából 1564-ről áll. Itt az ideje tehát, hogy róla a sötét köd szétveressék és legalább létezéséről az irodalom bizonyossá legyen, valamint hogy e közlemény által netán még fenlevö egész példánya köztudomásra bocsáttassék. Lássuk hát könyvészetileg ez értékes müvet, mely Szabó Károly úr szerint „a pápai coll. könyvtárának bizonyosan legnagyobb kincse." A könyv a pápai könyvtárban két jegy alatt áll, melyeknek mindegyike a régi könyvtáré, u. in. B. XII: 5 és 6555. Alakja kis 8adrét és közelkoru pergamennel bevont erös fatáblára van kötve. A nyomdai ívmutató a nagy alphabet ilyként A, Aij, Aiij, Aiiij, Av Z. stb. Teljes cimét nem közölhetem, miután első — A — íve hijányzik, de már első kérdése megvan; felette olvasható azon cim, melyet Tóth Ferenc a mü titulusa gyanánt közölt, de természetesen hibásan. Ott nincs más, mint: Catechesis. A keresztyén hitről való röuid Kérdésec, mellyeket minden hiw keresztyennec tudni k(elly). A K ív o-ik levelén a kolophon igy hangzik : Papán nyomtatott Bőit első honac 13. napian Anno M. D. LXXVII. A nyelv megitélhetése végett — mely Bod Péter által zalai magyarságunak mondatik — jónak látom kiírni a róm. katholikusok által kárhoztatott 80-ik §-t betűhíven, nem változtatva még a hibákon sem. Harmitzadic Vr napian 80 Kerdes. Miczoda külömbség vagyon az vr vatsoraia között és a Pápasoc miseie között? Felelet. Az Vrnak vatsoraia minekünc arról teszen bizonsagot, hogy minekünc minden büneinc tellyességuel meg boczatattanac a Christusnac egyetlen-egy áldozatjaért, mellyel önnön maga áldozéc egyszer a keresztfán. Touabbá hogy a Szent Lelec altal mies a Christusba oktatunc, ki immár emberségének természete szerént czac menyekben vagyon az Atyánac iobian, es ezt akaria, hogy ötet ott imadgyuk. A miseben kedig tagadgyác azt, hogy az eleueneknec és holtaknac bünöc meg boczatua volna a Christusnac egyetlen-egy kin szenuedéseiert, hanem ha a mise mondo papoc es baratoc mostannis minden nap áldozangyác erettec