Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-30 / 52. szám

győződés előtt,hogy az uj egyházzal szemben a katholicismus magát csak központosított egység által képes ugy fentartani, hogy az uj eszméknek magára módositó befolyást ne engedjen. E meggyőződés befolyása alatt keletkeztek a tridenti zsinat mindazon határozmányai, melyek a protestantismus szabad haladási elvével ellentétben, a hátratekintő auctoritási elvet tükrözik vissza, mely elvnél fogva a zsinat a katholicismus tanköréből mindent kizárt, amire a régi egyházban rá nem mutathatott, s mindent szentesitett, a mire a múltban támaszt talált. 4 Azonban e határozmányok mind a mellett, hogy a régi egyház betűjét vették alapul, épen nem annak szellemében készültek. Midőn az uj katholicismus a hagyományos rendszert zsinatilag és örök időkre szentesitette, oly álláspontra tette magát, mintha még most is általános és egyetlen uralkodó világegyház volna a keresztyénségben, holott a protestantismus törvényesittetése óta nem volt már egyéb mint párt egy másik párt mellett. A régi egyház, midőn szólott, kora érzeményeit tolmácsolta és azért talált a népek millióinak szivében viszhangra; minthogy az emberiségnek szolgált, az emberek urává lett. Az uj katholicismus megforditva csak önnön testületi érdekeit, az emberiség feletti uralmát tartja szem előtt és midőn egész erővel azon van,hogy rendszerének kényszerű változhatlansága által magának a fennállót biztositsa, lemond a jövendőről, mely a haladó tudományé. Ha a vallást a lélek gyógyszerének tekintjük, akkor az uj katholicismus eljárása ama sinai orvosokéhoz hasonlítható, kik évezrekkel ezelőtt egyik császárok (Si-nong) által készitett szabályzat szerint kötelesek gyógyítani, s inkább megengedtetik, hogy szabályszerű eljárás mellett a beteg elvesszen, sem hogy az orvos a szabálytól eltérve azt megmentse. Az emberiség nagy része fényes reményeket kötött a tridenti zsinathoz; a keresztyénség újjászületését, reformokat in capite et membris vártak tőle; e helyett minden gond arra forditatott, hogy a pápa primátusának megszilárdítása által az egyházi külső egység s ennek folytán az egyház hatalmi állása legyen megmentve, s minden dogmai határozmányok mintegy az égtől kölcsönzött lánc gyanánt szerepelnek csak, melylyel a megmaradt híveket biztosabban hitték az egyházhoz csatolhatni.* Zár vonalt akartak húzni az uj eszmék ellen és nem vették észre, hogy azzal csak magokat tették rabokká anélkül, hogy az eszmék szárnyalását meggátolhatták volna. Az által, hogy gyámkodási elvét fentartva, útját akarta állani a haladásnak, meghasonlásba jött a jövővel és csak maga erejét zsibbasztotta. Ha századok óta a pápaság szenvedőleges állapotából ki nem léphet, ez nem csak onnan van, mert kevés eszköze van a cselekvéshez, hanem egyszersmind onnan, mert azon rendszabályok közül, melyek neki kínálkoznak, egyet sem ismer biztosnak; mert azon tanok, melyekre gyámkodási hatalmát alapítja, önnön hívei érzelmeit sértik; « mert azon érdekek, melyekért mint hatalom létezik, az emberiség érdekeivel ellenkezésbe jöttek. A reformatio által az európai emberiségben eszközölt forradalom, melynek folytán népek és fejedelmek önlábukra állván, a pápai hatalommal szakítni mertek, sehol sem maradt nagy horderejű utóhatás nélkül. A tekintély elve egyszer mindenkorra meg lett ingatva s a papi rend elvesztvén a lelkekre addig gyakorlott hatalmát, az emberek önállólag kezdtek gondolkodni s ott hol elébb csak vakhit és engedelmesség uralkodott, az állam és egyház közötti, egyik fentebbi cikkünkben kifejtett kölcsönhatásnál fogva, a polgári viszonyokban is csakhamar az önállóság szelleme kezdett nyilatkozni, mi idők folytán természetesen az államéletben is lényeges változásokat idézett elő. A reformatio terjedésével és egyházzá alakulásával a pápaság birodalma nagy részét elvesztette s europaszerte a népek uj életre s eleven munkásságra ébredvén, egymásután sorban látjuk őket polgári szabadságukat kivívni, elébb az absolut királyság által a magas nemesség ellenében ; majd a nemességgel kibékülve egyesitett erővel korlátozzák a királyi absolutismust és alkotmányos törvényekben keresnek biztosítékot kivívott szabadságuknak. Ha a déleurópai népek, sajátságos geniusuknál fogva a minden külső fényből kivetkőzött protestáns cultus elől lelküket bezárják is, a reformatio által megindított politikai agentiáknak ellent állani nem képesek, s azért látjuk, hogy habár későbben is, a sok ideig visszatartóztatott de 103 *