Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-23 / 51. szám

1. „A rend generalisa: — ha csak törvény szerint állíttatik hivatalába — minden időben szabad teljes , és általános hatalmat gyakoroljon ugy a társaság kormányzatára tartozó dolgokban, mint annak minden tagjai fölött. Lakhatik ahol akar, oly hivatalt vagy állást foglal el, a minőt akar, mindazáltal a rend törvényei szerint bizonyos esetekben a társaságtól arra rendelt személyek által méltóságából letehető, s végre más választható. De addig korlátlan hatalommal küldheti alattvalóit bárhova, és a kiket a pápák valahova elküldtek a tartózkodási tartam meghatározása nélkül, azokat visszaliivhatja, vagy máshova küldheti." E pontnál fogva nem csupán a pápától függetleníttetik meglehetősen a generális, hanem inkább alattvalói irányában emelkedik souverain hatalommá. Később is látni fogjuk, hogy Loyola legfőbb súlyt az engedelmesség erényének az egyes tagok részéről való minél föltétlenebb gyakorlására helyezett. Tulajdonképen a jezsuitáknál ez az egyedüli erény. 2. Sem a generális a társulat beleegyezése nélkül, sem bármely tag a generális világos engedélye nélkül sohasem fogadhat el sem püspöki vagy érseki, sem bárminő efféle méltóságot. A ki nyiltan vagy titkon reá áhitoznék, a rendben soha semmi méltóságot sem viselhet. Loyola erre különösen vigyázott. Midőn Le Jay-t I. Ferdinánd király triesti püspökké akarta tenni, Loyola mint generális megtiltotta azt elfogadnia. A király a pápát kérte fel eszközölné ki a generális engedélyét. Hasztalan. Ignác hajthatatlan maradt, s eget földet megmozgatott, hogy — mint ő nevezé — e veszélyt az ő szerzetétől eltávolítsa. E rend szelleme az alázatosság kell hogy legyen, s azzal nem fér össze a püspöki méltóság. *) A való ok azonban az volt, hogy féltette egyfelől a társulat függetlenségét, a rend legkitűnőbb tagjainak mint püspököknek idegen hatóságok alatt is kellvén állaniokj másfelől a fegyelmet. Kétségkívül nehezebb leendett a rend főnökeinek alattvalóikkal korlátlanul rendelkezni ha azok másoktól is függenek és nem a rendtől kapott fényes méltóságokat élveznek. — Hasonlóul tőn Ignác a királyságot odahagyott s jezsuitává lett Borgia *) Wolf Gesch. d. Jesuiten. I. R. 83 1. herceggel is, kit a pápa bibornokká nevezett ki. Loyola tisztelettel hajolt meg a pápa akarata előtt, nem szegült ellene a kinevezésnek, de Borgiára reá parancsolt hogy el ne fogadja. 3. „A fegyelem erős gyakorlata érdekében a rend szabályaitól semmiféle bírósághoz sem lehet föllebezni. Sem a pápa a rend által rárótt kötelességektől senkit föl nem oldhat/4 4. „Sem a generális, sem a társaságnak ő alatta álló egyéb főnökei nem köteleztethetnek arra, hogy a társulatnak egy vagy több tagját bármely patriarchának, érseknek, püspöknek vagy praelátusnak átengedjék egyházi vagy akár minemű szolgálat teljesítése végett. Ha ez mégis történnék, az illető jezsuiták azért mindig a rend hatalma alatt állanak, s általa bármely pillanatban vissza hívhatók." 5. „A generálisnak, vagy az általa erre rendelteknek hatalmuk leend reá, hogy ugy a rend minden tagját, — valamint mind azokat, a kik valamely módon a rendnek engedelmességgel tartoznak, vagy fegyelme s javítása (correctio) alatt állanak, a rendbe beleírtuk előtt vagy után elkövetett minden bűneiktől, még az excommunicatiótól is, ugy szinte bárminemű egyházi és világi vizsgálatok alól és büntetésektől feloldhassanak^ és szükség esetén dispensáthassanak, kivévén a pápai szék által IV. Sixtus bullájában fentartott rendkívüli eseteket. — Pia ki azonban ekként feloldatott vagy dispensáltatott is már, de azonnal nem lép be a rendbe, akkor a feloldás és felmentés reá nézve elveszti erejét. Ez azokra értendő, a kik a rendbe belépés Ígéretével a feloldást vagy felmentést kicsalják, de azutún Ígéretüket nem váltják be.u Ez utóbbi záradék szerint tehát csupán a jezsuitának bocsájtja meg Isten illetőleg a generális minden bűneit. Sőt azzal a feltétellel, hogy a jezsuita rendbe lép, akárki bátran vétkezhetik. A generális és megbízottai még a világi büntetések alól is feloldhatnak és dispensálhatnak. — Ekként csak a rendfőnököktől függ, hogy a Jézus társaságát gonosztevők asylumává tegyék. Hogy e jogukkal miként éltek azok, kik midőn érdekük ugy kívánta még a királygyilkolást is szabadosnak hirdették, a történet bizonyítja. 6. „A generálisnak, s az ö megbízása folytán a provinciálisnak, vagy annak a helyettesének hatalmában áll, a rendbe felvenni, pappá szentel-