Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-16 / 50. szám

Fájdalommal jelenté végre, hogy a tiszai kerület felszólamlása és könyörgése dacára a nyíregyházi tanítóképezde növendékei katonasorozás alá vétetnek, minek következtében napról napra fogy azon ifjak száma, kik az ép oly fáradságos, mint kellő jutalom nélküli tanitói pályára szánják magukat. Minden panaszokat és sérelmeket az egyetemes gyűlés magáévá tevén, fájdalmasan tapasztalá egyrészről, hogy törvénybiztositotta önállásunk és vallási szabadságunk számos csorbítást kénytelen elszenvedni, sok akadálylyal megküzdeni ; más részről pedig átlátta, hogy ezen sérelmek nagyobb része a septemberi nyiltparancs kifolyása. Miért is egyhangúlag elhatározá 0 Csász. s Apostoli Királyi Felségéhez intézendő legalázatosb feliratában az emiitett pátens visszavételéért s az abból származott visszaélések és sérelmek kegyes megszüntetéseért esedezni. Olvastattak a m. k. Helytartótanács több rendbeli intézményei, melyek az utolsó tanévről felterjesztett Unodai végjelentések nyomán a fő- és középtanodák állapotát olyannak tüntetik fel, mely a nevezett kormányszék nyilvánított követelményeinek meg nem felel; a tanodai végjelentéseket hiányosaknak állítják, s e fölött az érettségi vizsgáknak nemcsak jegyzökönyveit, de munkamutatványait is követelik. Vádul hozzák fel továbbá, hogy a tanodák állapota olyan, milyenben a tanitás a kitűzött határvonalig alig vihető; hogy a Nyíregyházán fenálló tanítóképezde nincs oly helyzetben, miszerint népiskolai tanítókat elegendő számmal és célszerű módon képezhessen; hogy az eperjesi jogakadémia szűkebb korlátok közé van szorítva, semhogy nyilvános jogakademiákkal versenyezhessen, miután csak két rendes tanár mellett s néhány theologiai és gymnasiumi tanár által segittetve, két évfolyamban végzi mindazt, mit akadémiákon 3 éven át 6 tanár ad elö; végre pedig a tanodák célszerűbb rendezését sürgetik. Nem lehetett az egyetemes gyűlésnek fájdalmas megilletődés nélkül értesülni a magas leiratokban tanintézeteink ellen felhozott vádakról, miután egyházi és iskolai életünk teljes nyilvánossága mellett azt kell látnunk, hogy tanügyünk menete meg nem érdemlett megrovást talált, a mennyiben ez évi végjelentések, a kir. főkormányszék kívánságának megfelelöleg, a tanerőről, az egyes tárgyakban bevégzett pensumokról, tankönyvekről, órák számáról oly részletes kimutatást adnak, mely egyrészről a tanárok eljárásának hü képét nyújtja, másrészről pedig az évi részletes osztályzatokban az egyes tanulóknál a tanitás eredményét tünteti fel kellő világosságban. Az érettségi vizsgák az egyetemes gyűlés által megszabott módon tartatnak, de ha azok vezetéséről szóló részletesb jelenlés bemutatását egész készséggel fogják is teljesíteni a tanodák igazgatói, a munkák beterjesztése mindazáltal annál kevésbé látszik indokoltnak, minthogy az érettségi vizsgák a magas kormány által jóváhagyott közegek vezetése mellett folynak, kiknek lelkiismeretes eljárását kétségbe vonni nem lehet; a munkák beterjesztése pedig oly újítás volna, mely felülvizsgálatot is jelenthetne, mely a mint egyrészről a biráló és vizsgáló tanárok becsületében és lelkiismeretességében áll, ugy másrészről idővel tanodai autonom állásunkat forgathatná ki egészen lassanként sarkaiból. Fájdalmasan érinté a közgyűlést azon vád, mely a nyíregyházi tanitó-képezde ellen felhozatik, különösen pedig az intézet anyagi állapotának mostohasága s nevendékeinek csekély száma emeltetvén ki a vád indokául, — holott ezen képezde, melynek szükséges voltát mindenki elismeri, csupán a külömben is szegény hitsorsosok önmegadóztatása által tartathatik fel, a nevendékek csekély számán pedig senki sem fog megütközni, ki tekintetbe veszi, hogy ezen terhes pályára lépő ifjak a katonakötelezettség alól fel nem mentetnek. Az eperjesi jogtanfolyam most is ugy áll fenn, mint azt a legmagasb helyre felterjesztett és jóváhagyott tanterv követeli, mert az összes jogakadémiai tantárgyak teljes terjedelemben és kellő számu órákban adatnak elö rendes es szakavatott öt tanár által, s a jogakademiának legkevésbé sincs kárára az, hogy néhány tanár azonfelül a collegium más tanóráiban is működik. Legfájdalmasabban hatotta meg az egyház-egyetemet azon vád, mely anyagi szegénységünket szemünkre hányja, holott mi épen büszkeségünket véljük abban feltalálni, hogy külsegély nélkül önerőnkből tartjuk fenn iskoláinkat. Hogy pedig mind gymnasiumaink, mind jogakademiáink nem lehetnek célszerűtlenül szervezve, kétségtelenül mulatja azon eredmény, melynél fogva nevendékeink további pályájukra s az életben fényesen kiállják másokkal a versenyt. Teljes méltánylattal és helyesléssel emlékezünk meg különben egyházunk egyik kitűnő tagjának több évtized előtt iskoláink akkori helyzetét illető nyilatkozatára, mely szerint „iskoláink azért jók, mert szegények." Az egyház-egyetem egyébiránt szent kötelességének tartotta elhatározni, hogy a kijelölt valódi hiányok pótlására s a tudományos míveltség érdekében történendő célszerű intézkedésekre a kellő gond fordittassék. A mult évi egyetemes gyűlési jegyzőkönyvhöz mellékletileg csatolt s az országgyűlés élé terjesztendő törvényjavaslatra a vallás tárgyában az egyes egyházkerületek részéről több rendű megjegyzés tétetett, s különösen rövidség, nagyobb szabatosság is szorgalmaztatván, az illető választmány megbízatott, hogy a kerületek megjegyzéseinek tekintetbe vétele mellett a nevezett törvényjavaslat célszerűbb módosításának létesítését el ne mulassza, s az ekkép elkészült munkálatot az egyház-egyetem elé terjessze. Indítványba hozatván, hogy a gymnasiumi tanári vizsga ezentúl csak szakvizsga legyen, határoztatott, hogy a kerületek ez iránti véleményezéseinek beérkezése után fog érdemleges határozat hozatni. Miután továbbá a tanári vizsga fennállása óta a szakképzett tanárok, ha csak a valláslant s az egyháztörténelmet nem választják tanszakul, a theologiai tanfolyam bevégzésére nem kényszeríttethetnek, tanárképző intézeteink vagy philosophiai akadémiáink pedig nem léteznek: szükségesnek látta az egyházegyetem elhatározni, miszerint minden leendő tanár ezentúl vagy a theo-100*