Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-12-02 / 48. szám
ban eltöltötte, amint fogy ereje s nőnek évei, akkép fogy iránta a tartozott tisztelet, hül iránta a bizalom, s jéggé dermed a hála, — — és alig várja sok helyen a hálátlan nép, hogy érdemekben, megőszült Isten szolgája lelkét kibocsássa,, — az érzéketlenség még a gyászünnepen im e szavakkal keseinti az özvegyet: helyed nálunk nincsen! s e szárai veri le az árvákat: elmehettek /" A második részben, a lelkitanitóját tisztelve szerető gyülekezet vigasza volt, e következőkben ecsetelve: ,,nyugodt az oly gyülekezet, melynek lélekismerete azt mondja'. Uram! szolgádat szerettem, szavát örömmel hallgattam, azokat meg is tartottam, még erőtlenségében is eltűrtemmert ö sem Isten angyala ; mert ö nála is a mennyi kincs, cserép edényben vagyon. — Most elbocsátom öt a nyugalom hosszú éjjelére; — te pedig Atyám! dicsőitsd meg öt, ki tégedet e földön megdicsőített', a szeretet láncain hoztuk magunkhoz, a szeretet és szelid türelem lánca tartott Össze minket annyi éven keresztül; a Szeretet karjain visszük ki a temetőbe; a szeretet kötelein eresztjük le öt a sírba-, és megválunk tőle szeretettel, hogy a mennyben, a szeretet ismét összekössön vele mindnyájunkat ! .... Az ily gyülekezet Istennek igaz nyája, az ily jó nyájon tenyészik Istennek áldása', és ily jó nyáj, tiszteletreméltó." Az idvezült lelkipásztornak rövid életrajza : Született Lakon 1793-ik év oct. 21-én. Hittani pályáját Debrecenben végezte kitűnő sikerrel; onnét Nagy-Szalontára ment rectornak, s elvégezve a 3 éves tanítóságot, a külhoni egyetemek jelesbjeit látogatá meg. Egy év mnlva hazájába visszajővén, Rév-Komáromban 5 évig segédlelkészkedett; innét Ekecsre hivatott rendes lelkésznek, hol 8 évet, később F.Gelléren 4 évet töltött; 28 év óta pedig a csicsói ref. gyülekezet lelkipásztora volt; — és igy 45 évet töltött a lelkipásztori hivatalban, 73 évet az élők földén. — Mint a komáromi egyházmegyének jegyzője, régóta tanácsbirája, a lelkészjelöltek kérdnöke, a népiskolák közvizsgáinak szorgalmas látogatója, és életének utolsó évében, egyházmegyénk helyettes esperese, egész egyházmegyénknek közbizalommal párosult szeretetét méltán kiérdemlette. A vidékünkön uralgó cholerának róható fel, hogy az elhunyt helyettesesperes úr temetésén, csak három vidéki lelkész jelent meg : de e gyászünnepély komolyságát annál inkább emelte, a csallóközi tanitó urak szép számmal összegyűlt serege, mely az udvaron, temetőben és a templomban az összhangzatos halotti énekek szivig haló bús danáival, a kegyelet emlékvirágait ülteté a gyász tisztelgők kebleire. Az elhunyt nagytiszteletü férfiúnak halálát három héttel élte túl annak 36 évig hü élettársa özvegy Csepy Mihályné született Csóka Klára nagytiszteletü asszony. Temetésén, ugyancsak a dühöngő cholera miatt, két lelkész,— egyik az elhunytnak veje, mezölaki lelkész tiszt. Seregély György úr — és egy lelkésznö volt jelen. A közel s távol helységekből mindazáltal szép számmal sereglettek össze gyásztisztelgök; különösen dicséretükre válik a csallóközi tanitó uraknak, hogy ha az alólirt által, a koporsónál, sirnál és templomban, az idö rövidsége miatt csaknem rögtönözve alkalmazott gyászbeszédek, imák és halotti szónoklat ki nem elégítették is a hallgatók igényeit: de az általuk elzengett gyászénekek, melyek szép összhangzatuknál fogva bármily dalárdába is beillettek volna, szivviditólag hatották meg még a külön hitfelekezetüek kebleit is, — ezen halotti szertartást, méltóságos színben tüntették fel. Ritka kegyességü lelkipásztor ! és szigorú erkölcsiségü papné! alugyátok együtt hosszú sirálmaitokat, és legyetek készen a mennyország jutalmának elvételére, mikoron az örökkévaló világosság, örök időkre fénylendik tinektek ! Lakszakállason, nov. 15. 1866. Wámosy István, lakszakállas-szilasi ref. lelkész. A b.-somogyi evang. ref. egyházmegye Vl-ik számú népiskolai körének, nem! nemcsak annak, de az egész megyebeli tisztelt tanitói testületnek, egyik legtiszteltebb tagja hunyt el, mult hó 29-én esti 53 /4 órakor Pethes Endre ürban, a csokonyai egyház 29 éves tanítójában. Csak néhány vonást kívánok nemes élete folyásából kiragadni, igazolandó azon fentebbi állításomat, hogy ö a tisztelt tanitói testületnek egyik legtiszteltebb tagja volt. 55 évre terjedett életeböl 32-öt töltött el a nem tövistelen tanitói pályán, mely szép idö alatt csak is két egyházban szolgált, Nemes-Déden 3, Csokonyában 29 évig, s ugy hogy sem a nevezett egyházak ö miatta, sem ö azok miatt az egyházi törvényszéken panaszt emelni nem kényszerültek soha. A tanitói hivatalt, mint hivatott, mindenkor jó kedélylyel, s még a néhány év óta mutatkozott testi erötelenkedése által is meg nem csüggesztett lelkesedéssel folytatta, iskoláját a gyermekek tisztasága, éber figyelme, fegyelmezettsége, korszerű haladása s bámulatos egyöntetű képzettsége jellemzé, s kitünteté az, hogy a tanítót körben itt volt évenkint a legkevesebb iskolamulasztás; söt ez évben is 4 oly tanítvány volt, ki a szabályszerű tanéveket már évvel ezelőtt jó sikerrel bevégezte volt. Természeti sajátságát a gyönyörű erőteljes és mégis zengzetes hangot, mint Istentől nyert talentomát tekintvén, hűn sáfárkodott azzal, az adományozó dicsőségére. A hangjegyek szerinti éneklést a gyülekezetben meghonosította, s mig tanítványai ízlését, szivét az öszhangzatos éneklésbeni gyakorlás által is nemesité: addig, sz. ünnepek és alkalomszerű ünnepélyekkor, a gyülekezetet áhitatemelö kedves meglepetésbe részelteté; ugy hogy, többek közt, a mult tavaszi közvizsgát, — a 49-ik Solt. 6-ik versének öszhangzatos éneklése által meglepetett körlelkész — az ihletettség e szavaival volt szerencsés megnyithatni: „ugy tetszik mintha vígadva ott volnék hol a menny lakói." Mivel a mellvizkórnak — mely életét kioltá — előjelei, mely a kímélését tanácsiák, hogy kiválóan kedvelt szakmájában, az éneklésben hanyatlás ne legyen: pár évvel ezelőtt kész volt hegedülni tanulni, s hegedű segélyével tanitá azóta nagy könnyűséggel a legnehezebb dallamokat is, mint minő a fent idézett.
