Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-04 / 5. szám

István, midőn a gőzhajók és vasút létrejöttét előmozdította, csak a felvilágosodásnak és materialisinusnak nyitott utat." No a felvilágosodástól ez öreg úr jó távol állott, de, mint ezt többször megmutatta, a materialismusnak maga is hódolt, mely közbe légyen mondva, bár mennyi rágalmat szórjanak is ellene, kiseb-nagyobb mértékben minden emberben megvan, mert a sz.irás ismeretes közmondását megfordítva is vehetjük: „nem csak igével él az ember hanem kenyérrel is." Hogy a népnevelés körül felmerült tévedéseknek végett vesszünk, cikkiró azt tartja, miszerint e három tárgyról kell tisztába jönünk : 1. Mi a népiskola mai értelem ben ? 2. Mi (mily) irányt kell követnie ? 3. Mi (mily) értéke van a közművelődés előmozdításában t Az első kérdésre következőleg felel meg „a népiskola a közönséges földmívelö és alsó iparos osztály számára rendeltetett tanintézet, s magában foglalja ugyan a minden néposztálynak egyircuut szükséges elemi vagy alapképzést is, de ki kell terjeszkednie azon míveltség megadására is, mely a tanítvány jövő életcéljainak megfelel, s fogalmában két külömböző tanintézet van egyesítve: az elemi és a sajátkép eni." A második kérdésre : mily irányt kövessen a népiskola ? az előttünk levő cikkben következő feleletet nyerünk: „kell, hogy a népiskola növendékeit a társadalomhoz való viszonyoknak öntudatos ismeretére vezesse, a hon zsenge nemzedékében nemzeti öntudatot ébreszszen s ellentétben a vak önzéssel azokba bizonyos társadalmi közszellemet, nemzeti közérzületet leheljen, mely alapul szolgáljon az általános polgári és nemzeti kötelességek hü betöltésének, minők a honszeretet, fejedelem s elöljárók tisztelete, törvények iránti engedelmesség, élénk részvét a közügyekben. A harmadik kérdésre nézve kimutatja, hogy valamint tévednek azok, kik a népiskoláknak mindenhatóságot és minden más oskola fölötti fontosságot tulajdonitnak, ugy viszont azok sem vélekednek helyesen, „kik a népiskolát minden fontosságtól meg akarják fosztani," és cikkét, melynek különben folytatása a jövő szállítmányban következik, mintegy a feltett 3-ik kérdésre adott feleletül, e szavakkal végzi be : „A fentebb elmondottakat megfontolva, nem fog megtévedni a tanitó sem hivatala fontosságának mérlegelésében ; mert belátja, hogy a népiskoláknak, csak a különben tiszteletre méltó túlbuzgalom tulajdonit minden más iskolák feletti fontosságot, s hogy valamint nem mondhatjuk, miszerint a népiskola egyedül üdvözítő, ugy nem is tarthatjuk oly csekélynek, inint némelyek állítják: minden esetre megilleti azon jog, hogy a közjólét egyik legfontosabb tényezőjének tekintessék s a tanítók méltányos elismerésben részesüljenek. A népiskolatanitót méltóan táplálja azon tudat, hogy ő igen jelentékeny helyet tölt be a társadalomban s jelentőségben nem áll mögötte sokaknak, kiket a szerencse fényes helyzetbe juttatott; de azért nem fogja magát az állam és egyház legfontosabb személyének tartani; nem feledvén, hogy csak porszeinnyi az, a mivel ö mint egyes személy a közjó előmozdításához járul. Felemelkedett öntudat és alázatos egyszerűség az, mi a józanul gondolkozó és kötelességhez hü tanitó keblét áthatja, s midőn amaz hivatása iránti tiszteletre indítja, ez mások tiszteletét vívja ki számára, és ha értetlenek lenézesével találkozik, nyugodt öntudattal tür; ha sorsa mostoha, nem békétlenkedik, hanem vallásos megnyugvással bízza az Istenre, ki e világi dolgok folyásának intézője. A ki Istenben bizik, soha meg nem csalatkozik." Az ezután következő „Néhány szó az úgynevezett nőitant illetőleg" cimü cikkben D. bebizonyítja, miszerint „oly nőitan, mely a létező tudományok körül mindazt magában foglalja, valamint a nőnek — mint szellemi lénynek — hogy magát jövő helyzetébe betalálhassa s állásának megfelelhessen, ismerni, tudni kellene felesleges ; mert a tudomány, mint tudomány ugyanaz, ha azt férfinak mintha nőnek közlöm. A tudomány saját céljára s nem a genushoz alkalmazkodásra igyekszik. Azon tanok legtöbbje is melyekre ajánlóul e cég ís rá van ütve: „különös tekintettel a nőnemre," bizonyára csak modorban külömbözik a többiektől s valamennyie magasb nőiskolák számára íratott, minő iskolák nálunk még eddig csak csirában vannak." Azoknak pedig, kik a nőitan alatt a gazdasszonyságot és női háztartást óhajtják érteni, cikkiró helyesen és laconice következőleg felel meg. „E mesterséget könyvből még senki sem tanulta meg. Gazdasszony még azon nőszemély is, ki valamely háznak konyhanemü, ahoz tartozó gondjait vállalja magára annyiban, hogy ő az étkamarába beszerzésről, a bevettek megőrzéséről, épségben megtartásáról felelős, abból napontai szükségletre kiad, s azok szokott módon elkészítése feletti őrködésre vállalkozik. Azon gazdasszonyt, ki e kötelességek jól betöltéséhez csak könyvekből szerezte az ismereteket, nem örömest fog nám étkamrám felügyelőjévé tenni, és ha kénytelenittetném : sirva néznék utána." Végre cikkiró az úgynevezett nőitant a serdülő hajadonok számára irt olvasmányok által óhajtja pótoltatni. — Árvái József úr a képezdék múltjáról és jelenéről közöl egy igen jeles cikket, melyben ezen tárgyra nézve sok érdekes adatot találunk. Ezután N. L. ismerteti Árvay József vezérkönyvét és irvaolvastaió módszertanát, az ismertetés méltó a kitűnő munkához. Végre közölve van a dunántúli ág. hitval. evang. népiskolák statistikája, melynek lényeges részét mi is átvesszük: „Ezen egyházkerületben 187.518 lélek után a tanítványok száma 24,515, kik 346 iskolában 346 rendes, 12 másod- és 26 segédtanító által oktatnak, — 1853-ban az összes lélekészszám 188,584-et,a tanítványok száma 23,437-et és a rendes tanítóké 302-öt tett, s igy 12 év elforgása alatt a lelkészszám ezerrel fogyott, a tanítványok száma ezerrel, a tanítóké pedig ncgyvennégygyel szaporodott. A nyelvet tekintve van tisztán magyar iskola 177, 11,134, tanitv., 176 rendes, 1 másod, s 11 segédtanítóval; tisztán német 142, 11,044 tanitv., 132 rendes, 10 másod és 15 segédtanítóval; 8 magyar-német, 3 magyarszláv, összesen 11 vegyes iskola, 882 tanitv. s 10 rendes és egy másodtanitóval; tisztán szláv 5, ugyanannyi tanítóval, s 591 tanitv.; végre vend 11, 845 tanitv., 7 rendes és 4 rendkívüli tanítóval. A magyar és vegyesajkuaknál 7.31, a német ajkuaknál 7.49, a szlávoknál 7.50 és a vendeknél 14.55, át-