Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-11-25 / 47. szám

A keletkezésekor tiz tagból álló társaság csakhamar veszélyes európai hatalommá emelkedett. Tizenöt év múlva Spanyolországból — először — kiűzetett. De dacára annak, hogy a különböző államokból mintegy negyvenszer lettek kikergetve a jezsuiták, két századon keresztül uralkodtak a kath. világban ugy az államok, mint az egyház s pápaság fölött. Azonban ez az idő elmúlt, a mai jezsuiták már csak bolygó árnyai a régi hatalmas rendnek. melynek generalisa Rómából királyok ügyeit intézé. E társulat két századon keresztül folytatott bámulatos erőfeszítésének, annyi ész erő s minden tudomány felhasználásának gyümölcséül mivel ajándékozta meg az emberiséget, a keresztyén polgárisodást ? Mi működésének az a maradandó positiv eredménye, a mi a rend egykori teslileti működését túlélte, ami a társadalomban élő emlékéül szolgál, s ami megérdemli hogy Lojola intézményével ne csupán mint elmúlt történeti ténynyel foglalkozzunk? A jezsuitisin u s. — A pillanatnyi sikert biztositó maximáknak és a cselekvésben való ügyességnek azon általuk mesterileg kiképzett rendszere, melyet egy szóval jezsuitismusnak neveznek, s melynek kizárólagos jelleme, hogy az nemcsak egyházi, hanem minden célra használható, és a célra minden eszközt megenged. E jezsuitismus az, mely a rend körén kivül is számtalan lelkekben gyökeret vert, melyet a jezsuitarendnek, mint nyilvános testületnek, eltöröltetése után is sokan szorgalmasan műveltek tanodákban, államban s ugy a róm. kath. egyházban. mint a prot. felekezetekben. E jezsuitismusba sikerült a jezsuitáknak a befolyásuk alá jutott hívőket és tanítványaikat néhol annyira belenevelni , hogy a mesterek fölöslegesekké váltak. Terhessé vált uralmokat végre azok unták meg s rázták le, a kiket megtanítottak az ő módjuk szerint uralkodni, saját fegyvereikkel űzték el őket, hogy azontúl maguk a nagykorúvá lett növendékek gyakorolhassák a jezsuitismust. E jezsuitismus érdekel bennünket különösen, mert vele nem csupán a négy fogadást letett szent atyáknál találkozunk. Mint e jezsuitismus megalapítói és terjesztői érdemlik figyelmünket a régibb és ujabb jezsuiták is. Akár a beöltözött, akár a csak lélekben fölavatott jezsuiták csupán az által lehetnek veszélyesek, ha jezsuitismussal sikerül önző céljaikat érvényesíteniük, vagy épen annak terjesztésével a szellemeket megmételyezniük. Ily ellenség ellenében, hogy védekezhessünk és harcolhassunk, mindenek előtt ismernünk kell elveit és eljárási módjait. E célból szándékozom e lapok hasábjaihoz mért terjedelemben ismertetni a jezsuita rend szerkezetét és elveit, történetéből csupán annyit említve, a mennyit szükséges kiemelni a jezsuitismus jellemzésére. I. A történet a rend első alapitójául loyolai Jagnes Inigo (Ignác)*) spanyol nemest ismeri. Loyola a nevelés áldásaiban nem igen részesittetett ugyan, de a királyi udvarnál annál dúsabban élvezé már kora ifjúságában az élet minden gyönyöreit. Eletirói szerint heves temperamentomu, vas akaratú s korlátlan becsvágyu férfiú volt sőt, mint rendtársa Rabadenaira megyjegyzi, természettől igen hiu volt, s egyáltalán nem érzéketlen a szép nem iránt. Később mint katonára Pampeluna városának az ostromló franciák elleni védelme bizatott. A hős ifjú visszautasítva minden alkudozásokat, kijelenté, hogy inkább a váTos romjai közé temetkezik, mint azt átadja. Azonban egy heves csatában a bástyákon mindkét lábán súlyosan megsebesítve elesett. Erre a város bevétetett s ő maga francia fogolylyá lőn. Betegsége alatt unalmában olvasmányt kért, s lovagregények nem létében egy legendagyüjteményt („Szentek virágai") olvasgatott. A szentek csudateljes, rendkívüli kalandjai, fényes megdicsőittetésük, elragadták a heves képzeletű s nagyratörekvő ifjút. Ide járult az a körülmény, hogy minden ismételt s kegyetlen kísérletei dacára sem tudta ballábát kinyujtatni, egész életére sánta maradt. Mind ezek folytán erős benső küzdelem után nagy reményekkel kezdett pályájáról lemondott,s elhatározta, hogy mint a „szűz anya lovagja" uj ösvényen fog küzdeni nem Spanyolországért, hanem a kath. keresztyén világért, nem a harcok babéraiért hanem a szentek nimbusaért. — A jezsuiták szerint természetesen többszöri égi jelenések, maga az Ud*) Született Loyola nevű családi várukban 1491-ben.