Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-10-14 / 41. szám
Egyházunk kegyes jóltevöi sorába léplek: folyó évi april 17-én elhunyt tek. Dely József iigyvéd ur, az által, hogy megemlékezvén szegény egyházunkról, annak végrendeletileg 500 azaz ötszáz osztr. frtnyi alapitványnyal járult az egyház tökéje gyarapítására, mely alapitványlevelet a kegyes jóltevö űr, folyó évi febr. 25-én tartott presbyteri gyűlésben mutatá fel, s kézbesitette egyházunk gondnokának. íme ezek azon nevezetes dolgok, melyek alig rövid félév alatt, s épen ezen inségteljes év folytában történték egyházunk kebelében, s ezen tények kézzel fogható bizonyságai annak, hogy egyházunk tagjainak keblökben — Istené legyen érte a dicsőség! — nem hamvadt még ki a buzgóság tüze, söt híveink annak élénk tudatával birnak, miszerint a prot. egyház fenmaradásának s virágzásának egyedüli biztos alapja: a hívek buzgósága s áldozatkészsége, és hogy prot, egyházunk csak addig nyugszik szilárd alapokon, mig tagjait e szellem lelkesíti. Fogadják azért tőlem itt nyilvánosság terén, a fentemiitett nemeskeblü jól— tevők, az egyház nevében legforróbb köszönetünket s hálánkat vallásos buzgalmukért s adakozási készségükért. Az Isten pedig az ö hatalmassága szerint megesel-eked heti, hogy ezen buzgó jóltevök jó k ed vökből való adakozásuknak haszna ö reájuk térjen, hogy mindezekben mindenkor a mennyire szükség bővölk ö d v é n, m i n d e n e k k e 1 v a 1 ó jótéteményekkel b ö v ö 1 k ö d j e n e k. 2. Kor. 9. 8. — Az Isten tartsa meg őket számos évekig egyházunk s az emberiség javára. Adjon az ég prot. egyházunknak sok ily buzgó egyháztagokat, mint a nevezett jóltevök !!! Végül nem hagyhatom említés nélkül azon egyházunkra nézve szinte nevezetes körülményt, hogy ezelőtt mintegy négy hónappal a szinte vallásos buzgalmáról s jótékonyságáról ismert nagyságos Bozó Pál űr egyházunk fögondnokául egyhangúlag megválasztatván, ö nagysága e szerény, de diszes hivatalt elfogadni méltóztatott. Nagybecsű válasza, — melyben e megtiszteltetés elfogadását tudtunkra adja, s mely ismert erélye s az egyház iránti buzgalmáról tesz valódi bizonyságot, midőn arra hív föl bennünket, hogy „forduljunk hozzá minden tartózkodás nélkül, minden az egyházat illető ügyben, s ö, ki az egyház javát, felvirágzását elősegíti, a legnagyobb készséggel fogja teljesíteni," — szinte kezességet nyújt abbeli édes reményünk beteljesedésére nézve, hogy felügyelete alatt egyházunk szép virágzásnak induland; mit adjon a jó Isten !!! Közli Dányi Gábor, gyöngyösi ref. lelkész. *) KÜLFÖLDI IRODALOM. Die Bíbel. Für denkende Leser betrachtet von G. A. W i s 1 i c e n u s. Két kötet, Geschichte der alttestamentlichen Litteratur in Aufsatzen von A. H a u s r a t h. t Miután a bibliai tudomány az ítészét némely főbb pontjai felett különösen pedig ami az ó-szövetséget illeti, már némi tökélyre emelkedett, illő, hogy az ítészét kétségtelen eredményei szélesebb körben elterjedjenek. Csakhogy ter*) „A Hon" és „Vas. Újság" t. c. szerkesztői e cikknek lapjaikba való felvételére tisztelettel kéretnek. mészetesen nagy elővigyázattal kell e munkálkodásban eljárni, s a laikusok elé csak azt kell adni, ami elfogulatlan, meggondolt vizsgálódás eredménye, bizonytalan hypothesisektöl jobb a laikusokat megkímélni. A két fennnevezett mü szerzői célul tűzték ki magoknak, hogy a bibliai itészet vizsgálódásaival, a nagy közönséget megismertessék ; ebben mindketten megegyeznek ; a többiben azonban egészen különböznek egymástól, és épen azért e két munka fölötti bírálati Ítéletnek is különböznie kell egymástól. Wislicenus müvének túlnyom'ólag destructiv irányzata vagyon. A szerző minden igyekvése oda irányul, hogy a bibliát egyéb emberi müvek sorába rántsa le, ami emberi van a szentiratokban, azt szerző, különös gyönyörrel emeli ki; az örök, az isteni tartalomról alig ittott, s csakis felületesen emlékezik. E mü túlságosan gazdag önkéntes hypothesisekben, melyeknek tarthatlansága azonnal kitűnik. Mi itt különösen az ó-testamentomot tartjuk szem előtt, jóllehet az uj szövetséggel sem áll jobban a dolog. Mert pl. mit mondjunk ahhoz, ha a szerző a 153-ik és következő lapokon a zsidóknak Egyptomban való tartózkodását, és onnan való kivonulásokat mythosnak, vallásos honfiúi költeménynek nevezi, melynek szerzője a királyok korában Egyplomba hurcolt és menekült zsidók állapotát és visszatértét tartja szem előtt s kettős célt akar elérni, egyrészről, hogy Izraelt, mint Isten kiválasztott népét tüntesse föl, másrészöl pedig, hogy a fogságból való visszatérésre bátorítson! — Szerző ezen és más hasonló alaptalan kényállításokra. valószínűleg destructiv célból ragadtatta magát, mely az egész könyv felett uralkodik. A második mü, az ó-szövetségi irodalom története, hasonlithatlanul meggondoltabban vagyon kidolgozva, és az ó-szövetség helyes felfogásán alapszik. E müvecske igen kedvező benyomást tett reánk, s az ó-szövetségi irodalom kifejlödési menete fölötti gyors tájékozásul lelkiismeretesen ajánlhatjuk azt t. olvasóinknak. Hausrath úr megvallja, hogy vizsgálódásaiban nem volt önálló, de annyit meg kell adnunk neki, hogy Ewald, II i t z i g , M a i e r stb. kitűnő müveinek felhasználásával igazán tökéletes és üde rajzát adja a héber irodalom kifejlődésének. A mü nincs egyenlően kidolgozva (amit részben annak lehet tulajdonítani, hogy hírlapi cikkekből keletkezett); egyes szakaszok sikerültebbek mint a többiek. Mialatt például a prófétáknak, az ö vallásos, politikai és irodalmi möködésüknek vázolása égészben véve jól ütött ki, a történeti könyveket tárgyaló szakaszok, névszerint az a szakasz is, mely a pentateuchról szól, kevésbé kielégítők. Azután egy ily könyvben kevésbé erős polemikát, az ó szövetségi irodalom specialitásának nyomatékosabb kiemelését; s a szentiratokban mindannak, ami emberi, teljes elismerése mellett, az örökkévalóra, az istenire a biblia kinyilatkoztatási tartalmára erélyesebb utalást óhajtottunk volna. Azonban igy is köszönettel tartozunk szerzőnek e szép ajándékért, melylyel a németül értő olvasó közönségei megörvendeztette, s óhajtjuk, hogy müve hazánkban is, mentül szélesebb körben elterjedjen.