Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-14 / 41. szám

ben, holtunkban. Hü gondod kiterjed gazdagra, szegenyre, Mint a nagyobbakra, ugy a kicsinyekre. — 2. Az elhagyottakat, ha jók, nem hagyod el; Yelök vagy a szegény árvagyermekekkel ; Te rendelsz számukra hü gondviselőket, Te fogod pártjukat s te őrized őket. — 3. Neveled itt őket, valamíg akarod, Ha jobbnak ítéled csűrödbe takarod; Hol a szegény árvák a legjobb atyjokat Benned lelik s áldják boldogitójokat. — 4. Ez elhunyt árvára is gondot viseltél; Jóltevöt ennek is temagad rendeltél. Atyja valál már itt; de nagyobb javára Magadhoz vetted, hogy ne lenne itt árva. — 5. Áldunk, magasztalunk gondviselésedért, Bölcsnek, jónak vallunk azon kegyelmedért, Melyet megmutattál ezen árván itten, kit magadhoz hítál, bölcs és jó Úr Isten! — 6. Jutalmazd meg kérünk azt, ki ez árvával Jót tett, mert ö jót tett az ö Jézusával; Mert a ki táplálja a szegényt és árvát, Megígérted s adod érdemlett jutalmát. 22. Ezt a számot kifeledték, s ezzel, az énekek száma egygyel kevesebb. 23. Koldus gyermek felett. — No hiszen ez valóban koldus-, még pedig nyomorult koldusszülötte szerzőjének. Ad terrorem populi, közlöm az első versét: Vesd le már koldus táskádat Te szegény kis szenyvedö, Bevégzéd földi tusádat Házad lesz a temető. Hajtsd le hát bűs fejedet, És ne hullasd könyedet, Melylyel kenyeredet sózád, Mig inségid lebirkozád. — Bizony erö kell hozzá, hogy az ember az effélének olvasásánál irtózását Iebirkózhassa. 24. Maradhat; csupán az szúrja kissé a szemet, hogy ezen valóban szomorú tárgyú ének fölött ez áll: Örvendj egész föld. 25. Darabos, nehézkes, ideodakapkodó gyenge kísérlet. Ezért is kár volt mellőzni a Dalnokiét, mely hasonló tárgyú s csupán egy pár szót kellett volna benne változtatni. Pedig ennél még sokká! gyengébb a 26-ik, mely külsejét t. i. technikai alakját tekintve épen nem szolgálhat mintául; belsejére nézve pedig csak ugy kong az ürességtől. 27. Igy kezdődik : Ifjú! végső lehelletedet Tűnő idö rabolta el, Halott sárga gyászos színedet, A mulandóság tűzte fel stb. — Elég ebből ennyi. 28. Ez jó; becsületére válik szerzőjének. Csak az 1. 3-ik sorát szeretném igy; Melyeket fűztek a remény kezei; és a 2. v. 5-ik sorát igy: De bár enyésszék el ami földi. 29. Ebben az eszmék többnyire ugyan jók; noha nem ujak; hanem a kidolgozás, az borzasztó. Azt mondja hogy: A szomorú sírbolt Benyeli a ki volt. — Különösen a 3. v. iszonyú, hol többnyire a sor közepén van a mondat értelme, ami kétértelműséget szül. Igaz ugyan hogy csaknem lehetetlen, versnél, az effélét kikerülni, s nagy ritkaság e tekintetben Kölcsey hymnusa és a 233-ik dicséret; gondos iró azonban nagyon csínján szokott ezzel bánni; s csak ott engedi meg magának, hol a szórendért vagy a rimért valami igen jó eszmét kellene feláldoznia; akkor is nagyon ritkán, s csak olyan formán mint ezt Lengyel József is az említettem 233-ik dicséretnek a legvégén cselekedte. — Ezen vers pedig igy van : Mert lelke omladékán, (!) Kitörvén, égi pályán Fut és ha majd megáll Az örök rend, akkor Fölébredvén a por Reá uj élet száll. — Szeretném tudni, hogyan áll meg az az örök rend ? No ez mégis uj eszme. Ami pedig a rim elhelyezését illeti, az irtóztató keresztezés. A latin préda szó helyett is jobb lett volna a magyar z s á k m á n y. 30. A jobbak közé tartozik, s megérdemlette hogy besoroztatott. 31. Igy is jó; de még jobb volna ha az LVI. zsoltár dallamára volna dolgozva. Ez esetben csak a 4. és utolsó sorokat kellett volna két-két taggal megtoldani. Jobb is lett volna : Vonzó bajival helyett: Romboló hatalmával;— Ifjúságot helyett: E nyiló virágot. És igy tovább. 32. Szerencsés travestálás Dálnoki után, de az utolsó verse kissé erőltetett. 33. Gyönyörű darab; a dallama is jól van hozzá választva, hanem a deli fény a déli fény helyett bizonyosan toll vagy sajtóhiba. Oh az effélében bővölködik ez a könyv. 34. Ennek az eleje keserű de ügyetlen szatíra, szarkazmusznak is megjárja; noha tudom hogy nem akart az lenni. A 2. verset igy igazítanám ki: Lement napod, bár célhoz sem értél, S magadnak még szép jövőt Ígértél. A 3-ikat meg igy : Kedvesei, akik könnyezitek ! Kora elhunytán nyugodjatok meg. 35. A nyomdai hibán kivül (4. v.) a rimelés szabálya ellen vét, különben jő, középszerű. 36. A jobbak közé tartozik. Hanem a 4. v. 1. s. folyékonyabb volna igy: Ifjak ! tanácsolom tinektek. — A végszava pedig nem innét hanem innnen. Ugyanis: ezen kérdésre : honnan ? következő helyhatározókkal felelünk helyesen : innen, onnan stb. Más az innét onnat, s nagy a külömbség közöttük; mert amazok helybölmozdulást, emezek pedig helybenmaradást fejeznek ki. — Egy harátom ugyan azt tartja hogy az éneknél födolng a zene, a szövet lehet gyenge is; hanem én ezen véleményt nem osztom. Különösen vallásos énekeinket s könyveinket oly klassikus müveknek óhajtanám, hogy azokban még az irigység sem találhatna hibát. 37. Ez ismertető szerzeménye, egy pár hatalmas másolói tollhibával. Ugyanis az 1. v. 2. sora végéről hiányzik egy t betű. A 3. sorban a j ó helyén szép volt. — Nem következik ugyan, hogy a ki menyasszony, az szép is legyen, de én ezt olyan valakinek írtam, a ki távolról sem volt Pasztrana Júliával rokon, s a cime is ez volt: Szép hajadonmenyasszony fölött. S valóban igen bosszant ezen jó akaratú, ügyetlen változtatás; és ha tehetném, ezen egy szóért végkép megsemmisíteném ezen énekemet. Igaz ugyan, hogy én szabad kezet engedtem az illetőknek a javításra nézve, de arról nem is álmodtam, hogy nekem ilyen javításokkal kelljen találkoznom. Hanem nem is tenném többször. — A 3. v. 4. s. végén pedig nem vérezett hanem sebhedett volt. Hisz ez igy csupa tökéletlenség! Több helyen pedig az egész énekben restelte az illető a szükséges értelemjegyeket felrakni vagy épen kicserélgette azokat; pedig igen helyesen mondja azt — ha jól emlékezem — Börne, hogy a helyes pontozás félmagyarázat. — A mi a többit illeti, mondjon felette Ítéletet más.